2016.05.13. 17:37 Forrnak az indulatok az amerikai filmipar körül, miután az elmúlt hónapokban számtalan olyan eset történt, amikor ázsiai karaktereket fehér színészek alakítottak – ezt hívja az angolszász sajtó whitewashingnak. Ez azt jelenti, hogy csupa fehér ember játssza az egyiptomi isteneket, fehér ember szerepel ázsiai papként és fehér ember szerepel egy fehér ember szerepében, aki eredetileg is fehér, de igazából lehetne ázsiai is. Mi van? Az van, hogy Amerikában egyre többeknek kezd elegük lenni a fehérek uralta Hollywoodból. Az előzmények röviden Már külön hashtaget kapott a túl fehér Oscar-gála Kínos magyarázkodásba kezdett a Disney Tilda Swinton miatt Nem értik a rajongók, hogy a Marvel miért nem egy ázsiai színészre bízta a főszerepet A Ghost in the Shell a klasszikus példája az amerikai whitewashingnak Ilyen és ehhez hasonló című cikkekkel van tele a nemzetközi sajtó hónapok óta. Hiába igyekszik az amerikai filmipar egyre nagyobb teret adni a fekete színészeknek, rendezőknek és az afroamerikai kultúra megfilmesítésének, még is úgy néz ki, hogy csöbörből vödörbe esnek. Most nem a fekete közösségnek, hanem az egyre hangosabb ázsiai-amerikaiaknak lett elegük abból, hogy Hollywood nemcsak ellopja a kultúrájukat, de még csak esélyt sem a színészeinek. A legjobban Scarlett Johansson és a Ghost in the Shell készítői szívhatják meg, mert elég volt egy darab forgatási kép a készülő filmből, hogy elinduljon a lavina. Hosszabb távon még komoly gondok lehetnek ebből, mert Hollywood túl sokat várt a nem csak sztereotipikus biodíszletnek szánt ázsiai karakterek felépítésével, és hiába igényli a közönség egyre hangosabban a változást, egyszerűen nincs vagy csak nagyon szűk a merítési lehetőség. Ghost in the Shell Ázsia az ázsiai-amerikaiaké Egy kis whitewashing-történelem az elmúlt évekből Mi a közös az erőszakos etnikumcserén átesett hollywoodi filmekben? Hogy mindegyik megbukott. Hatalmas szív (2007) A készítők úgy gondolták, jó ötlet lesz egy fekete francia újságíró történetére épülő film főszerepét a maximum csak fekete hajú Angelina Jolie-ra bízni. 21 – Las Vegas ostroma (2008) A filmben volt egy ázsiai srác is a főszereplőkkel. A valóságban ázsiai-amerikai egyetemisták fosztották ki a Las Vegas-i kaszinókat kártyaszámolással. Perzsia hercege: Az idő homokja (2010) Ahhoz képest, hogy a film a Közel-Keleten játszódik, egy darab perzsa színész nincs a fontosabb szerepekben. Az utolsó léghajlító (2010) Az eredeti rajzfilmben a különböző népeket alapvetően az ázsiai kultúra és társadalom inspirálta, illetve karaktereket is ázsiaiként ábrázolták. De nem M. Night Shyamalan, aki csak a gonoszokat hagyta etnikai kuriózumnak. A magányos lovas (2013) Johnny Depp mint indián. Exodus: Istenek és királyok (2014) Mózes történetében Egyiptomot csak fehér európaiak és amerikaiak lakják. A holnap határa (2014) Tom Cruise eredetileg japán, Bill Paxton japán-brazil, Noah Taylor pedig egy indián nő. Pán (2015) A klasszikus mese indiánlány szerepét az egyáltalán nem indiánlányos Rooney Marára osztották, aki utólag legszívesebben letagadná az egészet. Aloha (2015) Kizárólag fehér emberek láthatók egy Hawaiiról szóló filmben. Hawaiin a lakosság 70 százaléka őslakos. Egyiptom istenei (2016) Egy újabb film Egyiptomról és az egyiptomi istenekről, csupa világos hajú, kaukázusi színésszel. Pedig az előző évezredben azért akadtak kifejezetten keresett, népszerű ázsiai színészek. Bruce Leet és tragikusan korán elhunyt fiát, Brandont talán említeni sem kell, de Jet Li és Jackie Chan is egész szép karriert futott be Hollywoodban. Az akciófilm műfaja azonban a '90-es évek végére szép lassan leáldozott, és a helyüket azóta sem vette át senki. Az egyetlen kivétel talán a kínai és hawaii felmenőkkel rendelkező Keanu Reeves, de komoly filmőrültek és etnikumszakértőkön kívül az átlag nézőnek eszébe sem jut, hogy egy ázsiai színészt lát a képernyőn. Mindeközben az ázsiai-amerikai kultúra egyre nagyobb figyelmet kezdett kapni, aminek az egyik csúcsát két évvel ezelőtt egy teljesen ismeretlen kosaras jelentette a Harvardról, aki a csapattársa kanapéjáról bejátszotta magát a New York Knicks kezdőjébe, és első ázsiai-amerikaiként profi NBA-játékos vált belőle. Jeremy Lin történetét követően egyre többen kezdték el pedzegetni, hogy nemcsak az afroamerikai és latinó kisebbségnek kell több helyet szorítani a szórakoztatóiparban, hanem érdemes figyelni az egyre csak növekvő, már harmadik-negyedik generációs ázsiai-amerikaiakra is. Miközben egyre inkább kezd kiderülni, hogy a POC (People of Color) karakterek szerepeltetése már gazdaságilag is megéri a filmstúdióknak (lásd. új Star Wars, Halálos iramban filmek), az igazán nagy blockbusterek és franchise-ok helyzete valamivel komplikáltabb. Három fő probléma miatt nincsenek ázsiai főszereplői az igazán nagy közönségfilmeknek: Az egyre telítettebb blockbusterpiacon évről évre nehezebb vadiúj franchise-okat beindítani, pláne olyanokat, amik nem rebootok, adaptációk vagy remake-ek. A stúdiók rettegnek a nem fehér főszereplőktől, mert attól tartanak, hogy miattuk kevesebben mennek el a moziba. Egyszerűen nincs ma a piacon olyan ázsiai-amerikai színész, aki ha nem is Brad Pitt vagy Johnny Depp, de legalább Ryan Reynolds vagy Chris Pratt népszerűségi szintjén lenne. Még egészen apró, legalább tévés szinten sincs nagyon olyan műsor, ami mondjuk egy átlagos ázsiai-amerikai család vagy ember életéről szólna, miközben külön amerikai csatornák vannak a latinó és afroamerikai közösségre fókuszálva. Tavaly már ugyan próbálkoztak hasonlóval az ABC-nél, de a humorista pályára vágyó orvosról szóló Dr. Ken akkora bukta lett, hogy el is kaszálták egy év után. Per pillanat a Fresh Off The Boat az egyetlen sorozat, ami részletesebben foglalkozik az ázsiai-amerikaiak kultúrájával. Egyszerűen az ázsiai közösség mérete nem hasonlítható össze az emlegetett másik kettővel, pedig a japán, kínai vagy más ázsiai kultúrára egyre nagyobb az igény. Elég megnézni, hogy mondjuk milyen hatással van máig a távol-keleti kultúra mondjuk a hiphopra vagy mennyire számít ugyanannyira kultikusnak az Y vagy Z generáció számára egy japán animációs film, mint mondjuk a régi Cartoon Network-rajzfilmek. A Ghost in the Shellt követő felháborodás után Max Landis, Az erő krónikája és a BeSZERvezve forgatókönyvírója a Youtube-on próbálta megvédeni azt a döntést, hogy egy eredetileg japán mű, japán nevű, japán etnikumú főszerepére egy fehér nőt választottak. http://index.hu/kultur/cinematrix/2016/05/13/scarlett_johansson_whitewashing_ghost_in_the_shell/
