Végső búcsút vettek pénteken a 83. évében elhunyt Pozsgay Imrétől, a volt államminisztertől, egyetemi tanártól. A Farkasréti temető ravatalozójánál összegyűlt 150 ember előtt beszédet mondott többek közt Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke. Budapest, Farkasréti temető, péntek délután. Pozsgay Imre, a március 25-én elhunyt volt államminiszter, később egyetemi tanár temetése. Kozsói értelemben vett celebek nincsenek a ravatalozó előtt, csupán idős színészek, például Tordy Géza, korosodó politikusok, mint Schmuck Andor és szépkorú újságírók, lásd Feledy Péter. Pozsgay Imre ravatala a Farkasréti temetőben Fotó: Polyák Attila - Origo Nem vagyunk sokan, talán 150-en lehetünk, mindenesetre a ravatalozó előtti tér nincsen tele. Az ősz a divatos hajszín, az érkezők vidáman paroláznak egymással, mintha nem temetésen, hanem teadélutánon vennének részt. Kevés a civil. A temetésen való részvétel lényege az elhunyt iránti tisztelet, amit az ember a lehetőségéhez képest tisztességes öltözékkel, simára borotvált arccal jelez. Általában. Itt sok a borostás arc, a tavaszi dzseki meg a vásári vigyor. Tóbiás József, az MSZP elnök-frakcióvezetője is borostás. A jobbján érkező Hiller István nem. Vállán tarisznyával A ravatalozó és előtte a sokadalom már a bejárattól látszik. Mégis, az érkező fontos embereket külön személyzet fogadja: erre tessék. Áder János is megérkezik, egy hölgy és két testőr kíséretében. Őt nem kell kísérni. Orbán Viktor nincsen itt, külföldön van. Gyászolók a ravatalnál Fotó: Polyák Attila - Origo A dresszkód ellentmondásos, mint Pozsgay Imre tevékenysége volt: van, aki tiptop öltönyben, de vállán tarisznyával érkezik. Van még idő a szertartás kezdetéig, várakozás közben a hölgyeket is megfigyelem, és ezt jegyzem fel a füzetembe konzervatív tollal: „Nem értem, miért kell korosodó nőknek divatbemutatót csinálni egy temetésből. Miniszoknya? Ide?” Pontosan kezdődik a gyászszertartás, a szpíker, Mohai Gábor megkülönböztetett tisztelettel köszönti a családot, Áder Jánost és féltucatnyi előkelőséget a politikai elitből. Csodaféle történt az országban Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere nyitja a beszédek sorát, azt mondja, 89-ben valami csoda, csodaféle történt az országban. Ő fekete-fehér tévén nézte Pozsgayt. „Pozsgay az más, az velünk van” – mondta Balog Zoltán édesanyja, aki jó emberismerő volt. A miniszter hozzátette, vannak emberek, akik képesek arra, hogy amit tesznek, egy magasabb mércével szemléljék, mint a politikai küzdelem. „Ez a magasabb mérce, amely bennünket, az internacionalistákat leszámítva összeköthet, így hangzik: mi lesz a magyar nemzettel?” – idézte Balog Zoltán Pozsgay Imrét. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke, Lenkovics Barnabás, az Alkotmánybíróság elnöke Pozsgay Imre ravatalánál a Farkasréti temetőben Fotó: Polyák Attila - Origo Az élet a búcsú ideje alatt sem áll meg, egy macska szalad az emberek közé, és lelkesen a lábakhoz dörgölőzik. Őszinte mosoly az arcokon. Az előttünk járó nemzedék távozik napjainkban – kezdi beszédét Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke. Azt mondja, nem a damaszkuszi út retorikájába kéne belekapaszkodni az életút minősítésében, hanem a politikai útéba. Minden magyar köszönettel tartozik Hozzátette: Pozsgay Imrének minden magyar köszönettel tartozik, hiszen komoly szerepe volt abban, hogy a rendszerváltáskor békés átmenet vezetett a demokratikus átalakuláshoz. A temető madarai kétségbeesett igyekezettel hirdetik a tavaszt. Fúj a szél, a Németvölgyi útról behallatszik a villamosok, buszok, autók zaja, a szónokot nem mindig érteni. Zakót rendesen begombolni a legkevesebben tudnak – jegyzem föl. A megemlékezés virága Fotó: Polyák Attila - Origo Búcsúzni jöttem és dicsérni – kezdi beszédét Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke, aki 44 évig volt az elhunyt barátja. Szerinte Pozsgay Imre a humanista demokrácia következetes híve volt. Pozsgay Imrében volt politikai és közéleti bátorság, képes volt felülbírálni fiatalkori meggyőződését. Ezt bizonyítja, hogy elsőként mondta ki 1956-ról, hogy népfelkelés volt. A harmadik szónoknál kicsit fogy az egybegyűltek türelme, itt is, ott is beszélgetni kezdenek. Szomszédaim, két idős úr, például arról fecsegnek, hogy a múlt felmagasztosul a ravatalnál. „Kicsit olyan ez – magyarázza az egyik úr a másiknak – mint az esküvőkön, amikor azt mondja a pap, hogy ha valaki tud okot a házasság megakadályozására, az vagy most szóljon, vagy hallgasson örökre.” Elsőként mondta ki 1956-ról, hogy népfelkelés volt Fotó: Polyák Attila - Origo A beszédet előbb egy szirénázó tűzoltóautó, majd a Hegyalja úti Mindenszentek-templom harangszója teszi hallhatatlanná. A macska visszaszalad a sírok felé, egy szemtelen fotós a közelemben álló színésznőt fényképezi, aki eltakarja az arcát. Jelenits István atya vezetésével lezajlik a katolikus szertartás szerinti búcsú a ravatalozónál, az esemény többi része a család kérésére zárt körű. Népzene szól, egy anya a csecsemőjét ringatja, aztán amikor elviszik a koszorúkat, és a koporsót beteszik a halottaskocsiba, az egybegyűltek eléneklik a Himnuszt. Forrás: http://www.origo.hu/itthon/20160415...imre-volt-allaminisztert-egyetemi-tanart.html
