Ezért lőtték le az orosz gépet: 20 falu miatt kockáztatják a világbékét

A világ dermedten figyeli, milyen következményei lesznek annak, hogy a törökök lelőttek egy orosz bombázó-repülőgépet Szíriában. Azon még sokat fognak vitatkozni, megsértette-e a török légteret az orosz gép, és ha igen, akkor mennyire, illetve arányos volt-e török reakció,és főként: milyen haderő az, amelyik nem foglyokat ejt, hanem a katapultált pilótákat még a földetérés előtt lelövi, ahogy a türkmén vagy másként turkomán brigádok tették. (Igen, ők például a mérsékelt felkelők sorait erősítik.)
De ettől még tény: az incidens során közvetlen katonai konfliktusba került egy NATO tagállam Oroszországgal. Ennek összes lehetséges következményébe még belegondolni is rossz.
Az elmúlt két évben a nyugati tömb és az oroszok között feszült, hidegháborús helyzet alakult ki, ami pont a párizsi terrorakciók után oldódni látszott a közös ellenség, az iszlám fundamentalizmus elleni összefogásban. Ezt az enyhülést törték meg váratlanul, egyoldalú lépéssel a törökök. Talán még soha nem volt olyan nagy szükség a nagyhatalmak vezetőinek önmérsékletére, józanságára, diplomáciai képességeire, mint ebben a pattanásig feszült pillanatban.
Az incidens szélesebb szíriai és nagyhatalmi összefüggéseit már elemeztük korábbi cikkünkben, de érdemes vetni egy pillantást a kavicsokra is, amelyek a lavinát elindították. Az orosz gép lelövése ugyanis nem csak általánosságban üzenet a törökök részéről Oroszországnak, hogy nem nézik jó szemmel a szíriai beavatkozást, és nem tudják tolerálni, hogy az oroszok megmentsék Aszad szír elnök ingatag rendszerét.
Ennél sokkal konkrétabb összefeszülési pont is van, mégpedig két tucat turkomán falu sorsa Észak-Szíriában, a Latakia fölötti hegyekben.
Ha visszanézzük az elmúlt hetek híreit, jól láthatók az incidens előzményei:

• November 15-én a szír hadsereg erős orosz légi támogatással újabb offenzívát indított a Latakia fölötti hegyekben, a Turkomán-hegység területén.
• November 19-én behívatták a török külügyminisztériumba Andrej Karlov ankarai orosz nagykövetet, és figyelmeztették, hogy Törökország nem tűri el a harcok kiterjesztését a turkománok lakta falvakra. „A turkomán falvak bombázása nem része a terror elleni küzdelemnek, és súlyos következményekhez vezethet”, fogalmazott közleményében Tanju Bilgiç külügyminisztériumi szóvivő.
• November 20-án Ahmet Davutoğlu török miniszterelnök elítélte a turkomán falvak elleni hadműveleteket. „A bayirbucaki türkmének a testvéreink, akik évszázadok óta élnek ott, mint ahogy más szíriaiak is. A leghatározottabbak elítéljük ezt a barbár támadást, és mindenkit figyelmeztetünk, hogy legyen érzékeny e kérdés iránt.”
• November 22-én az Anadolu török állami hírügynökség kiadott egy fényképsorozatot a turkomán falvakat ért anyagi károkról, hogy megmutassák az orosz bombázások következményeit. A videóváltozatot ezen a linken lehet megtekinteni.
• Törökország a turkomán falvak bombázása ügyében sürgette az ENSZ biztonsági tanácsának összehívását, és a török külügyminiszter telefonon megvitatta a kérdést John Kerry amerikai külügyérrel. Vagyis lehetett tudni, hogy a törökök nagyon idegesek.
• Az elmúlt napokban a szír hadsereg offenzívája és az orosz bombázások folyamatosak voltak a térségben, és a szír csapatok több falut elfoglaltak. A szíriai turkománok hivatalosan is a török kormány segítségét kérték.

Világosan látszik, hogy az orosz gép lelövése ennek az eseménysorozatnak a része: nem a légtér megsértése számított igazán a törököknek, hanem észak-szíriai testvéreik szorongatottá vált helyzete. Előbb figyelmeztették az oroszokat, hogy hagyják abba a bombázást, aztán a bombázó leszedésével be is váltották a fenyegetést.



Térkép: Google Maps / Válasz.hu

De kik ezek a szíriai turkománok? Szíria északnyugati szegletének hegyes-völgyes, falvakkal tarkított régióját Dzsebel Turkmannak, vagyis Turkomán-hegységnek nevezik. (A terület török elnevezése Bayirbucak.) A vidék békeidőben igazán festői, alig fél óra autóútra van Latakia kikötővárosától, az Aszad-rendszer egyik fő bázisától. A határ Szíria és Törökország között teljesen mesterséges: az első világháború után húzták meg a vegyes arab-török vidéken (a közelben Afrin körül egy kurd kanton is van), amikor a nagyhatalmak felosztották az Oszmán Birodalmat. Az ún. alexandrettai szandzsák - ez a mai Törökország legörbülő „zsebe”, Hatay tartomány a tengerparton - hovatartozása egy ideig eldöntetlen maradt. Ez hagyományosan a történelmi Szíria régiójához tartozott, de végül vitatott körülmények között 1938-ban Törökországhoz csatolták (a törökök katonai erőt is bevetettek, és etnikai tisztogatást rendeztek).
Az új államhatárok azonban nem biztosítottak etnikailag fekete-fehér helyzetet: a török oldalán maradtak arabok és a szíriai oldalon is maradt török nyelvet beszélő kisebbség, akik valóban évszázadok óta élnek a Turkomán-hegység két tucatnyi hegyi falvában, és az arab lakossággal vegyesen más területeken is. A számukat 100 és 200 ezer közé teszik (de vannak jóval merészebb becslések is).
Amikor 2011-ben kitört a szíriai polgárháború, a szír állammal hagyományosan bizalmatlan turkománok milíciákat szerveztek, hogy megvédjék szülőföldjüket, és szövetséget kötöttek az Aszad-ellenes felkelőkkel. Ezen a hegyi szakaszon az elmúlt években a front gyakorlatilag mozdulatlan volt: az egyik oldalon a Szabad Szír Hadsereg „1. tengerparti brigádja” és a 2012-ben megszervezett, körülbelül 10 ezer fős Szíriai Turkomán Brigádok álltak – akiket a törökök nyíltan segítettek fegyverrel –, a másikon pedig a szír reguláris hadsereg, amely sokáig beérte azzal, hogy őrizte a Latakiába vezető utat. Később a felkelők oldalán egyre nagyobb szerephez jutott az iszlamista al-Nuszra Front is, amely szintén élvezi Törökország támogatását. Amikor egyszer-egyszer az ellenzéki-turkomán szövetség nehezebb helyzetbe került, a törökök mindig beavatkoztak. Valószínűleg katonákat is küldtek már titokban.
A Turkomán-hegység területe tehát legalább három éve kikerült szír állami fennhatóság alól. A patthelyzetet az orosz légi támogatással elindított őszi offenzíva törte meg. Hosszú harcok után a szír hadseregnek sikerült stabilan elfoglalnia az országút fölötti dombot őrző, stratégiai fontosságú Ghmam falut, aztán újabb támadásokkal Dayr Hannát, Daghmashliyát, Zuwaykot és több kisebb települést és hegyet is megszereztek.
A turkománok tehát szorult helyzetbe kerültek, és a nagy testvér, Törökország nem fogja tétlenül nézni, hogy a hegységet a szír hadsereg meghódítsa – ez ugyanis etnikai tisztogatással is együtt járna, mert a falvakban a lakosságnak nem lenne maradása.A harctéri tudósításokon látszik, hogy az elfoglalt falvak máris teljesen üresek.
A törökök korábban már felvetették, hogy Szíria tervezett decentralizációja során (ami értelemszerűen Aszad elnök bukását követné) a hegységnek ugyanolyan etnikai területi autonómia járna, mint a kurd területeknek. A török kormány azt is felvetette a NATO-partnerek felé, hogy hozzanak létre Észak-Szíriában egy 60-90 km széles „biztonságos övezetet”, ahova a menekültek visszatérhetnek, és amit a szíriai turkomán brigádok (is) őriznének.
Ennek fényében nyer értelmet az is, hogy miért támad Aszad északon hegyi falvakat, amikor látszólag – Európából nézve – inkább az Iszlám Állam ellen kellene minden erejével küzdenie: meg akarja akadályozni egy török protektorátus létrehozását Szíria területén.
Mi lehet a mostani konfliktus lokális kifutása?
Két opció lehetséges:
a) az oroszok látványosan megsértődnek, neheztelnek, elégtételt követelnek, de valójában „veszik az adást”, és azonnal visszaparancsolják Aszadot a hegyekből
b) az oroszok feldühödnek az inzultus miatt, és még inkább segítik Aszadot az offenzívában. Ebben az esetben viszont meg merjük kockáztatni: a török reguláris hadsereg be fog vonulni Szíriába, és megszáll az ország területéből egy jókora darabot. Onnan aztán soha többé senki ki nem csalogatja őket, ahogy 1975 óta bent vannak Észak-Cipruson is, és bent maradnak, míg világ a világ.

http://valasz.hu/vilag/ezert-lottek-le-az-orosz-gepet-20-falu-miatt-kockaztatjak-a-vilagbeket-116218