Tíz ujjunk van és négy végtagunk, mégis 60 percre osztottuk fel az órákat, a kört pedig 360 fokra. Ezt részben az ősi suméroknak köszönheti az emberiség, akik több mint ötezer évvel ezelőtt kezdték el használni a hatvanas számrendszert, és ezt a tudásukat később továbbadták a babilóniaknak. Ezt az egészet persze nem lehet elintézni annyival, hogy valaki régen kitalált egy marhaságot, ami azóta szakadatlanul tovább öröklődik, mert a 60-as szám nagyon is praktikus. Van oka annak, hogy tizenkettő egy tucat Ennek a viszonylag alacsony értékű összetett számnak tizenkét osztója van (1, 2, 3, 4, 5, 6, 10, 12, 15, 20, 30, 60), magyarán az órát tizenkétféleképpen tudjuk egyenlő egész részekre osztani. Az ókori matematikában és a kereskedelemben egyaránt népszerű volt a 12-es szám, a korai sékel például a mana nevű pénz egyhatvanad része volt. De nem is ez a lényeg, hanem hogy mindezt az ujjainkon végig tudjuk zongorázni. Egyetlen kezünkön el tudunk számolni tizenkettőig, ha nem az ujjainkat számolgatjuk, hanem a hüvelykujjunkkal a maradék négy ujjunk könnyen elérhető 3-3 percén lépkedünk végig. Hogy eljussunk hatvanig, ahhoz csak a másik kezünkön kell számolgatni, hányszor volt meg a tizenkettő. Ahogyan ma is vannak olyan régiók, ahol a hagyomány szerint tizenkettőig számolnak el az ujjakon, miközben az egész világ a decimális (és újabban a bináris) számrendszerekre épül, úgy az ókori Mezopotámiában sem csak a tizenkettőt és a hatvanas számrendszert alkalmazták. Sőt, már akkor megjelent a decimális rendszer a számok írásában: egyszerűbb volt a 3×3-as elrendezésű Y strigulák után váltani, ahogy az alábbi ábrán is látható. Ma már csak a szögek mérésekor használjuk a hatvanas számrendszert (360 fok = 6×60 fok), és az idő mérésekor. Az utóbbi esetben, amikor a tizes számrendszerbe tartozó számainkkal leírjuk az időt, akkor a 60 hatványait számoljuk össze, és a 8:12:31-et leírhatjuk így is 8×602 + 12×601 + 31×600. https://index.hu/tudomany/til/2018/11/13/ezert_van_60_perc_egy_oraban/
