Senki se tudja miért, minek, de leginkább kinek készült az új Hitman-film. A Hitman egy klasszikus lopakodós-bérgyilkosos videójáték, amiben egy kopasz, öltönyös, vonalkódos ügynökkel kell kiiktatni a megadott célpontokat. A maga műfaján belül a Hitman abszolút etalon, de azt 2015-ben senki sem mondaná, hogy olyan húzónév, mint mondjuk a GTA, a Witcher vagy mit tudom én, a Diablo. Ráadásul a 2007-es filmet se szerette igazán senki, szóval a Fantasztikus négyes elképesztő pofára esése után tényleg nagyon érdekelne, hogy a Foxnál hogyan tervezik a jövőben a minőségi blockbusterek készítését. Mert ez a Hitman majdnem olyan rossz, mint a Fantasztikus négyes, csak erre még nem is volt kíváncsi senki. A szemünk előtt döglik meg a Fantasztikus négyes Pocsék lett a legújabb Marvel-film, erről pedig közösen tehet a rendező és a stúdió. Ez lesz a szuperhősfilmek állatorvosi lova, mutogatni fogják évekig.Tovább Az egész nyugati sajtó azon panaszkodik, hogy még mindig képtelenek a filmstúdiók élvezhető videójáték-adaptációkat csinálni, és ezen a Hitman: A 47-es ügynök egyáltalán nem segít. Az már egészen más kérdés, hogy érdemes-e a Hitmant kizárólag azért videójátékfilmnek hívni, mert a címe szerint egy létező franchise alapján készült. A 2007-es filmről is mindenki úgy beszélt a megjelenése előtt, hogy ez aztán a feje tetejére állítja az akció zsánert, és Timothy Olyphant lesz majd a következő Jason Statham. Ekkor már túl voltunk pár anyagilag sikeres, de rendesen lehurrogott próbálkozáson (Tomb Raider, Resident Evil), és Uwe Boll az egész műfajt lejárató ámokfutásán (Alone in the Dark, Bloodrayne, Postal), szóval tényleg nagyon bíztak abban, hogy majd a Hitman meg a Max Payne beindítja az olyan régóta várt videojátékos forradalmat a mozikban, ha már a Mortal Kombatnak végül nem sikerült 10 évvel korábban. Fent a 2007-ben készűlt Hitman film lent pedig a 2015-ös Fotó: foxmovies.com Ez végül nem jött össze, Olyphant sem tudta megelőzni a korát azzal, hogy sorozatszínészként egyből blockbusteres húzónév lesz. Szóval a következő Jason Statham maradt Jason Statham, a Hitman megbukott, utána a Max Payne is (de legalább nyereséges lett), majd csak mostanság vágott neki ismét a filmipar, hogy videójátékokból dolgozzanak. Ha már a Foxnál vannak a Hitman-jogok, gyorsan összedobtak egy új filmet, ismét egy feltörekvő sorozatszínésszel, Rupert Frienddel. A vicces egyébként az, hogy Friend a Homelandben is egy csöndes mesterlövészt alakít, gondolom a stúdió annyira nem akart semmilyen kockázatot vállalni, hogy ez tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak. Failman: A 13-as ügynök Az új Hitman nem is tököl valami túl komplex alaphelyzet lefektetésével, minden az első pillanattól világos lesz: van egy nagyon fontos lány, aki valami nagyon fontos után kutat a fontos dolog után egy másik fontos szervezet is kutat ezért mindenkinek a lány kell 47-es ügynöknek is. Ennyi. Persze a dolgok bonyolódnak, mindenkiről kiderül valami, ami fontos volt, az most még fontosabb lett, de őszintén szólva én már az első 20 percben elengedtem a sztorit. Ilyen generikus, totálisan érdektelen és kidolgozatlan kém/bérgyilkos történetet szerintem még életemben nem láttam. Egyszerűen nem érdekel, kik a cégek vagy ügynökségel, azoknak kik a vezetőik, és a kettő hol kapcsolódik egymáshoz, én csak egy Thomas Kretschmannt láttam összesen négy alkalommal a képernyőn, akit képesek voltak elpazarolni nagyjából ötpercnyi bűn rossz dialógusra. És persze Zachary Quintót, akit ugyan állatira szeretek, de olyan klisé személyiséget adtak neki, hogy a szemöldökén kívül nem emlékszem semmire. Alapvetően persze kit érdekel a komplikált történet a Hitmanben. Ha már ez a film címe, és itt a vonalkódos gyilkos, akkor az akció- meg a lopakodós-kicselezős jelenetek biztos állatiak. Hát baromira nem, előbbiekből van egy-két látványosabb pillanat, cserébe végtelenül buta az egész, utóbbiból meg szinte egyáltalán nincs egy rövid részlet sem. A Hitmanben minél csöndesebben, láthatatlanabbul gyilkolod le a célpontod, annál jobb vagy. Lehet ajtót berúgva fejlövéseket osztogatni, de pont azért olyan népszerű a Hitman, mert mindenki alternatív megoldásokat keres az adott missziók befejezésére. Ebben a filmben ilyen nincs, Rupert Friend csak egy mozgékony Arnold Schwarzenegger a '80-as évekből, semmi más. Ja, bocs, egyszer a Fontos Lány kicselezi a térfigyelő-kamerákat úgy, ahogy azt a vígjátékokban szokta a recepciós, amikor hallgatózni indul a főnök irodájába. Az összes olyan jelenet borzalmas, amiben a Fontos Lány, azaz Hanna Ware szerepel. Eleve nem illik a Hitman-univerzumba, hogy van egy karakter, akinek konkrétan természetfeletti képességei vannak. Amikor valaki megjósolja a jövőt, ez egy bérgyilkosos filmbe pont annyira kell, mint két kanál só a reggeli kávémba. Shitman: A 00-ás ügynök Tényleg minden rosszról Hanna Ware karaktere tehet, mert az írók őt állították a középpontba, hiába az a címe a filmnek, hogy Hitman. Értelmetlenné is teszi a kopasz gyilkológép jelenlétét, hiszen mi szükség van rá, ha a másik megmondja előre, hogy a két tucat fegyveres épp merre és hol jár. A film legkellemetlenebb jelenetében a kétfős csipetcsapat gyári gépekkel és más "improvizált" eszközökkel iktatja ki a különleges alakulatokat. Akik egyébként vakok és süketek, mert a kettős hétköznapi hangerővel beszéli meg, hogy most épp kit és hol készülnek agyoncsapni egy hatalmas mechanikus karral. Fotó: foxmovies.com De akkor az akciójelenetek legalább rendben vannak? Nem. Van egy-két egész izgalmas megoldás, de a koreográfia ostoba és életszerűtlen. A csöndes gyilkosból kvázi halhatatlan gyilkost csináltak, több jelenetben is egyszerűen megáll az út közepén, két oldalra fogja a fegyverét és egy lövéssel leterít mindenkit. Egy gépfegyveres elitalakult még csak meg sem tudja sebezni, pedig ott áll a csávó az út közepén és mindössze két pisztoly van nála. Neki elég négy tár töltény és két pisztoly, hogy lekaszáljon egy kisebb magánhadsereget. A film kétharmadáig mindössze egyetlen jelenet maradt meg bennem: amikor az egyik karakter pisztolyt szegez a földön fekvő 47-esre, de pofázni kezdenek, és valami megállítja az utolsó pillanatban. Akcióklisé 1.0, de később 47-es megjegyzi Katiának, hogy: igazából meg kellett volna ölnie, de helyette elkezdett beszélni, nem is értem. A film a saját forgatókönyvén viccelődik! Ez volt az első és utolsó pillanat, hogy legalább volt valaki a készítők között, aki észrevette, mekkora ökörség ez az egész film. Ennyit ér Index: 2/10 IMDB: 5,9/10 Metacritic: 29/100 Rotten Tomatoes: 9/100 Port.hu: 6,4/10 Miért nem lehet már végre jó videójátékfilmeket készíteni? Miközben a játékipar elért arra a szintre, hogy már a nagykiadók közbenjárása nélkül párfős indie fejlesztők is képesek remek játékokat csinálni, a hollywoodi filmgyártás még mindig csak egy bejáratott nevet lát a játékokban. Miközben a népszerűbb videójátékok nagy része más filmekből inspirálódik, és már eleve filmszerűen tálalja a történetét. Ezért kreténség mondjuk egy GTA-filmre várni, aminek a Vice City c. epizódja konkrétan egy Sebhelyesarcú-paródia. Minek Call of Duty-film, ha a közel-keleti hadviselést minden évben feldolgozza egy film? Minek Hitman, ha van Bourne-rejtély és James Bond? A mai szuperhősfilmek szerintem azért lettek végre élvezhetőek, mert felnőttek azok az emberek, akik ismerik ezeket a karaktereket, így nem csak az érdeklődés nőtt meg, hanem azoknak a filmeseknek is a száma, akik már nem muszájból foglalkoznak a témával. A videójátékok esetében maximum 35-40 éves iparról beszélhetünk, de csak a 2000-es évektől kezdődően lett akkora biznisz a videojáték, hogy jutott végre pénz forgatókönyvírókra, színészekre, amitől a játékok már nem csak játékélményt, de olyan szórakozást is nyújtanak, mintha egy interaktív filmet néznénk. Erről van egy tök jó kis podcast az IDDQD blogon is. Talán az 1990 után születettek közül kerülhetnek ki az első olyan rendezők, akik tudják majd, hogyan kell nyúlni az alapanyaghoz. Addig viszont ne hívjuk ezeket videójátékfilmeknek, hanem olyan fantasy-, akció- vagy horrorfilmeknek, amikből egyébként van játékverzió is. Fingman: Az alvó ügynök Az utolsó harmadhoz érve kezdett lankadni a figyelmem. A nagyon fontos dolgok még fontosabbak lettek, sótlan karaktereink megpróbáltak párbeszéden keresztül személyiségfejlődni, és kezdett összeállni a puzzle összes darabja. Csak ezt a puzzle-t én már összeraktam vagy ezerszer, franc se akar másfél órát eltölteni ugyanazzal a tájképpel. Fél liter kóla is alig volt képes életben tartani a Nagy Leszámolásig. A Hitmanben ez lett volna a legnehezebb pálya, ahol órákat tölt el az ember, hogy kitalálja a legjobb behatolási módot. Hőseink esetében ez a "lőjünk szarrá mindent"-stratégiára módosult, de már tényleg nem érdekelt. Hála istennek alig másfél óra az egész Hitman, ezt mindenképpen fel kell vésni a pozitívumok közé, Rupert Friend neve alá. De ő is csak azért annyira jó, mert ezt a szerepet bármelyik sorozatszínész eljátszaná, hiszen a kimért és elegáns, arcmimika és érzelem nélküli öltönyös gyilkológép karaktere nem tartozik a leginnovatívabbak közé. De legalább Olyphantre rávert egy kört, arról nem Friend tehet, hogy laboratóriumi orangutánok írták a párbeszédeket. Utóbbiból érdemes kiemelni azt a részt, amikor Zachary Quinto egy kihallgatás alatt úgy dobálózik a számítástechnikai és orvostudományi szakkifejezésekkel, hogy a hitelessége egyenes arányban csökken az idegen szavak használatának növekedésével. Fotó: foxmovies.com A végére maradt a csattanó, de itt valószínűleg kifogyott a koreográfus az ötletekből, és a film itt konkrétan véget is ér, semmi levezetés vagy epilógus, egyszerűen elvágták az egészet, mintha arra számítottak volna, hogy az emberek a székükből felpattanva üvöltöznek majd az azonnali folytatásért. Helyette megindult mindenki a kijárat felé, így lemaradtak a stáblistába rejtett plusz jelenetről, amiben az egyik látszólag halott karakter egyszer csak kinyitja a szemét! A szemét!!!! Vagyis még nincs vége!! Jöhet a folytatás!!! De ezzel a filmmel a Hitmannek megint lőttek. Nem lesz itt semmi folytatás meg videójátékfilm-forradalom. Ez még az utóbbi évek okos(abb) akciófilmjeihez képest is iszonyatos visszafejlődés, a Taken vagy mondjuk a John Wick sem feltétlenül paradigmaváltó alkotások, de legalább igyekeznek a logikai kliséket a legminimálisabbra visszafogni. Itt még arra sem jutott figyelem, hogy legalább elnevezzék az árnyékszervezeteket, és ne csak mondjuk Az Ügynökségként hivatkozzanak rá. Borzalmasan rossz film a Hitman: A 47-es ügynök, ami csak a legalapvetőbb részeknél hasonlít az eredeti alapanyaghoz, semmi köze ahhoz, amiért ennyien szeretik a Hitmant. Csak egy nevetséges, elkapkodott vérmassza az egész, ahol még a korhatáros besorolást is annyival merítették ki, hogy befért egy bazmeg, egy kurva meg pár vértócsa. Remélem a Foxnál valaki érzi, hogy 2015-ben, a közösségi média világában már nem lehet csak úgy rányomni valamire egy ismert brandet, aztán majd dőlni fog a lé. Helyette a mínuszos kritikák dőlnek, a közfelháborodás és az univerzális megvetettség, amin még az sem változtat, hogy kétes hatterű IMDB-profilok szórják a 10-es értékeléseket. Ez a film rossz és szembemegy mindennel, ami jó az akciófilmekben. Vagy a videójátékokban. Vagy csak úgy a mozizásban. És nem, ez nem egy videojátékfilm, hanem egy ZS-akciófilm nagy költségvetéssel, amire rátettek egy közepesen ismert, de kedvelt brand névjegyét. http://index.hu/kultur/cinematrix/2015/08/29/hitman/
