Tudomány Ezerhatszáz éves Krisztus festményt találtak a római katakombákban

A Róma alatt húzódó, összesen közel tizenhét kilométer hosszú katakombák a Római Birodalom idején, az ókeresztény gyülekezetek legfontosabb közösségi helyszínének számítottak. Itt tartották vallási szertartásaikat, és évszázadokon át ide is temetkeztek.

Krisztus az örök város mélyén


A Szent Domitilla katakomba az „örök város" felszíne alatti alagutak kiterjedt labirintusa, amelyet évszázadokon át temetkezési helyként használtak az ókori Rómában élő keresztény közösségek, a Kr.u. 2. század elejétől.



Részlet a római Szent Domitilla katakombából

Forrás: Wikimedia Commons

Most, amikor lézeres technikával eltávolítják a falakra rakódott sok száz, illetve több mint másfélezer éves koromrétegeket, ismét láthatóvá válnak az antik időkben keletkezett feliratok,

illetve a katakomba helyiségeit egykor díszítő falfestmények.



A Szent Domitilla katakombában feledezett, Krisztust és apostolait ábrázoló 5. század eleji freskó, a restaurálása után

Forrás: AFP/Getty Images//Andreas Solaro

Május végén mutatták be azt falfreskót, amely a tisztításnak köszönhetően egy jómódú római gabonakereskedő kriptájának falán vált láthatóvá, eredeti pompájában. A temetkezési kamrát és helyiségeit egyébként még a 17. század legelején Antonio Bosio fedezte fel.



A feltárt , Krisztust a trónuson ábrázoló freskó panorámaképe

Forrás: Pontificia Commissione di Archeologia Sacra

„Csak a leggazdagabb családok engedhettek meg maguknak külön temetkezési kamrát" – nyilatkozta a Live Science tudományos portálnak Barbara Mazzei archeológus, aki a Pápai Régészeti Bizottsággal együtt mutatta be rétegek alól előkerült fafestményeket.

A katakombák több mint 1600 évesek,

és a legrégebbi ókeresztény temetkezési helynek számítanak.

Rendkívül ritka volt az ilyen típusú Krisztus ábrázolás


Miután a lézernyalábok finoman átszaggatták a sok évszázados koromréteget , láthatóvá vált a freskó, amely egyebek mellett a kriptába temetett gabonakereskedő portréját is megőrizte.

Bosio 400 évvel ezelőtti felfedezése óta ismerték ezt a kamrát, amelyet egy „pék" nyughelyeként tartottak számon,

ám a falakat díszítő freskókat betakarta az évszázados koromréteg.



A trónoló Krisztus portréja közelről

Forrás: Pontificia Commissione di Archeologia Sacra

A freskón a gabonakereskedőként azonosított férfi díszes, drága tunikát visel, és egy nagy modius (ami a gabona mérésére és tárolására szolgál, a szerk.) mögött áll – nyilatkozta Barbara Mazzei. A gabonakereskedő freskójához közel, egy másik, bukolikus témájú falfestményen pásztorok,

valamint a trónon ülő Krisztus látható, mellette két csoportban az apostolokkal,

köztük Péterrel és Pállal.



Septimus Severus diadalíve a Forum Romanumon. Ez volt az ókori Róma központja

Forrás: Bucsky Péter

„Krisztus előtt két elhunyt egyén és védőszentjeik állnak, akik felemelt karral kérik az Urat, hogy engedje be őket a mennyek országában. A többi jelent az ó- és az újszövetségből származó történeteket örökít meg „ –tette hozzá a szakember.



Csak a bizánci időkben nyert teret Jézus ábrázolása, mint "Krisztosz Pantokrátor", azaz megdicsőült Krisztusként. Bizánci mozaik az iszatmbuli Hagia Sophiából

Forrás: Wikimedia Commons

A most felfedezett freskókon látható kompozíció rendkívül ritkának számít.



A temetkezési kamra freskóval díszített mennyezete

Forrás: Pontificia Commissione di Archeologia Sacra

A kereszténység korai évszázadaiban tilos volt a Megváltó ábrázolása,

ez a bizánci időkben nyert létjogosultságot.Jézust eleinte kizárólag csak mint „Krisztosz Pantokrátor", azaz mint a megdicsőült Krisztust lehetett megjeleníteni .

Így lettek az üldözöttekből üldözők


A kereszténységet a 4. század elején, Constantinus és Licinius császár 213-ben közösen kiadott mediolanumi (milánói) ediktuma ismerte el más vallásokkal, illetve a római államvallással egyenrangúnak.



Licinius császár márványbüsztje, (4. század eleje)

Forrás: Museo Vaticano

Az első században, a rómaiak eleinte csak furcsa zsidó szektaként tekintettek az ókeresztény gyülekezetekre.

A római állam és a keresztények között kialakult, és rendszeresen ismétlődő súlyos keresztényüldözésekbe torkolló ellentétnek elsősorban nem vallási, hanem politikai-közigazgatási okai voltak.



I. (Nagy) Constantinus császár márványszobra a 4. század elejéről

Forrás: Today in History

A keresztények ugyanis vallási okokból nem voltak hajlandóak elismerni a római állam (S.P.Q.R., Senatus Populusque Romanus) első embere, a princeps, vagyis a császár isteni mivoltát,

és megtagadták, hogy áldozatot mutassanak be a császárok szobrai előtt.

Ezt a magatartást viszont a római hatalom az állammal való nyílt szembeszegülésként értékelte, és úgy vélte, hogy ennek tolerálása aláásná Róma tekintélyét.



Az első nagyobb keresztényüldözésre Néró uralma alatt került sor

Forrás: Pinterest

A legsúlyosabb keresztényüldözések az 1. században Néró illetve Domitianus uralkodása alatt, a 2. században pedig Commodus, majd a 3. század derekán Traianus Decius idejében voltak.



Halálraszánt keresztények a római nagycirkuszban

Forrás: Pinterest

Az utolsó és a legnagyobb keresztényüldözés elrendelése a permanens válságban lévő birodalmat megreformáló, és az augustusi principátus helyett a terarchális rendszert bevezető Diocletianus nevéhez fűződik.



I. Theodosius császár márványportréja a 4. század második feléből

Forrásinterest

Alig pár évtizeddel a diocletianusi keresztényüldözés után, I. Theodosius császár 380-ban kiadott vallási rendeletével a nikaiai- konstantinápolyi hitvallás szerinti kereszténységet tette meg kizárólagos államvallásnak. Ettől kezdve pedig a keresztények kezdték el a régi római vallás híveit üldözni.

KAPCSOLÓDÓ CIKK

Let's block ads! (Why?)

Forrás...