Az viszonylag normális, hogy a melegebb hónapokban a sarki tájak jéggel borított területének nagysága csökkenni kezd, de nem mindegy, hogy ez csak a természetes évközi ingadozás szintjén marad-e. A környezettudatosabbak számára valószínűleg nem nagy meglepetés, hogy ez sajnos nem így van, a Colorado-i Egyetemen működő National Snow and Ice Data Center (nemzeti Hó és Jég Adatközpont, NSIDC) szerint az északi sarkvidék évközi jégvesztesége idén érte el a maximumot. Jéggel borítottnak az arktikus területek szempontjából azt nevezzük, ahol a tenger felszínét legalább 15 százalékban takarja jég. Ez a téli időszakban valahol 14 és 15 millió négyzetkilométer közötti területet jelent, amely a legmelegebb hónapokban eddig átlagosan 5-8 millióra csökken, majd újra “hízni” kezd. A legfrissebb mérések szerint viszont a jelenlegi jeges terület nagysága az északi sarkvidéken az eddigi, 2010 júniusában mért negatív rekordot is alulmúlja. Ehhez az kellett, hogy idén júniusban például napi 56 900 négyzetkilométernyi jég tűnjön el a tengerről – ez azt jelenti, hogy kevesebb mint két naponta egy egész Magyarországnyi jég olvad bele a tengervízbe. Ha pedig az eddigi folyamatokkal vetjük össze a mostani helyzetet, riasztó végeredményt várhatunk. A kimutatások szerint az északi jégmezők komolyan megszenvedik az ember által okozott klímaváltozás hatásait. Minden évben egyre korábbi időpontokban indul meg a terület szélein az olvadás, és a téli időszakok is egyre melegebbek. A délről érkező tengeráramlatok minden korábbinál melegebb vizet szállítanak a sarkkör fölé, amitől egyrészt a jéggel szórványosan borított tenger kiterjedése csökken, másrészt egybefüggő jégmezők szakadnak le, és sodródnak el az északi tömbtől. A jégmező fontossága pedig sok szempontból megkérdőjelezhetetlen, leginkább a Föld jelenlegi klímarendszerének egyensúlyát biztosítja. Az pedig szintén nem elhanyagolható veszély, hogy minél gyorsabban olvad a sarki jég, annál hamarabb kerülhetnek egész tengerparti városok a víz alá a megemelkedő tengerszint okán.
