A magyar női kosárlabdázás legnagyobb reménysége, Studer Ágnes Szekszárdon játszik. A 19 éves, ragyogó képességű irányító már a felnőtt női válogatott alapembere, esélye van arra, hogy a nemzeti csapattal kijusson a 2019-es Európa-bajnokságra. Egy igazi kisvárosi sztár, akinek a személyisége hamar elvarázsolja azokat is, akik életükben először találkoznak vele. Interjú. Amikor a bajnokcsapat, azaz a Sopron ügyvezető igazgatójától, Török Zoltántól azt kérdeztem, hogy mikor veti ki a hálóját önre, az a meglepő válasz érkezett Töröktől, hogy Studer Ágnes jó helyen van Szekszárdon. Olvasta a sportvezető véleményét? Igen, egyet is értettem vele (nevet.) Tudom, hogy a szekszárdi szurkolók nagyon féltek attól, hogy elhagyom a várost, de a fejemben meg sem fordult mindez. Ennek a legékesebb bizonyítéka, hogy a napokban írtam alá a 2021-ig szóló szerződésemet Szekszárdon. Szeretek ebben a városban élni. Mi volt a legvonzóbb a Szekszárd ajánlatában? Az, hogy ennél a csapatnál fejlődhetek a legtöbbet. Jelenleg vezetjük a magyar bajnokságot, nem kaptunk még ki. Az Európa Kupában a legjobb nyolc közé jutottunk, ott a török Hatay állított meg bennünket. Tényleg imádok itt játszani. Tisztában vagyok azzal, hogy a szurkolóink közül sokan rettegtek attól, hogy elvisz a Sopron. Nem visz el, maradok. Azt a kisvárosi életet, amelyet Szekszárd nyújt, szintén szereti? Igen, de ebben a válaszban az is benne van, hogy nem nagyon töltöttem el máshol huzamosabb időt. Szekszárd mellett egy kis faluban, Felsőnánán nevelkedtem, a szüleim még mindig ott laknak. Három éve élek önállóan Szekszárdon. Studer Ágnes 2021-ig írt alá SzekszárdonForrás: KSC Szekszárd Néha azért jó volna, ha egy kicsit nagyobb lenne a pezsgés. Mert itt nem úgy van, mint Budapesten, ahol, ha valami kiugrik a fejedből, azonnal meg tudod csinálni. Mi szokott kiugrani a fejéből? Imádok vásárolni, ha pedig elkap ez a hév, akkor irány Pécs. Ott mindent meg tudok magamnak venni. Nem tudom, milyen lenne máshol az élet. Elképzelte már azt, hogy Budapesten él? Igen és kíváncsi is lennék arra, hogyan viselném. Voltam ott már több napot, de az mégsem ugyanaz, mintha a fővárosban élne az ember. Lehet, hogy ott több mindent lehet csinálni, de Szekszárdon az ember takarékosabb üzemmódban tud élni. Attól tartok, ha Pesten laknék, hamar kiürülne a pénztárcám (nevet.) Azt hiszem, ott túl nagy lenne a csábítás. Másfél éve legfeljebb a sportág bennfentesei tudták azt, kicsoda Studer Ágnes. Most meg sokan arról beszélnek, hogy a magyar női kosárlabdázás legfényesebb csillaga ragyog Szekszárdon. Minek tulajdonítja ezt a hatalmas változást, amely önnel történt? Egyértelműen a mostani edzőmnek, Zseljko Djokicsnak. Az ő érkezése mindent megváltoztatott. A csapat játéka és az enyém is nagyon sokat fejlődött. Védekezésben léptem előre, ugyanakkor pár kiló izmot muszáj lesz magamra szednem. Studer Ágnes, az Atomerőmű KSC Szekszárd (j) és Sharnee Zoll, a Sleza Wroclaw játékosa a női kosárlabda Európa-kupa nyolcaddöntőjének visszavágó mérkőzésén WroclawbanForrás: MTI/PAP/Maciej Kulczynski Tudom, hogy ez nem megy magától, kőkemény munka kell ehhez. Annyi a könnyebbség az egészben, hogy nem rettenek meg az erőnléti edzésektől. Át kell alakítanom a táplálkozásomat, oda kell figyelnem mindenre. Nemzetközi szinten az irányítók ma már csupa izom játékosok, ezt jól láttuk a lengyel Wroclaw elleni Európa Kupa-mérkőzésen, ahol nem volt könnyű dolgom. Nem akarom, hogy elfújjon a szél. Nem vitatva az izmok jelentőségét, azért önnek van egy olyan dobókészsége, amelyhez hasonlót nem nagyon találunk a magyar játékosok körében. Márpedig a sikeres dobásokhoz nem kell feltétlenül hatalmas muszkli. Ez igaz, de ha megerősödöm, akkor a játéknak ezt a részét is újra kell tervezni. Most nem járok iskolába, profi sportoló vagyok, csak erre kell odafigyelnem. Ha már szóba került a profizmus: nem sivár élet ez? A napok úgy peregnek, hogy edzenek, utaznak, meccseket játszanak. Nem lenne jó olykor ebből kiszakadni kicsit? Valamit valamiért. Ha bajnok akarok lenni, akkor felesleges ezeken a dolgokon agyalni. De tényleg nem könnyű ez az életforma. Sokszor beszéltük a lányokkal, hogy mennyire jó lenne néha kilépni ebből, aztán az a vége, hogy a csapattal elmegyünk kávézni. Studer Ágnes büntetőt dob SzekszárdonForrás: BB1.hu Ugyanakkor nem szeretném, ha ez panaszkodásnak tűnne, mert nagyon szerencsés emberek vagyunk, hiszen azt csináljuk, amit szeretünk. A múltkor Lengyelországban elmaradt a délelőtti edzés – Wroclaw csodálatos város, örültünk neki, hogy kiszakadhatunk pár órára. Tovább is jutottunk (nevet.) Azt a figyelmet, amely a személyét övezi, hogyan viseli? Hiszen most már nem az az érdekes, hogy mit ír a Tolna Megyei Népújság, hanem az, hogy mi jelenik meg az országos médiumokban. Válogatott játékosként sokkal nagyobb figyelem vetül önre. Bírja ezt? Igen, nem zavar, ha foglalkoznak velem. Azt hiszem, hogy édesapám sokat tett azért, hogy helyén tudjam kezelni a dolgokat. Ő ugyanis olyan, hogyha valaki megdicsér, akkor rákontráz. Mondjuk így: „ügyes volt, ügyes volt, de a kutyánk is ügyes"... Mennyire kedves. Jó, azért nagyon büszke rám. Ugyanakkor ezekkel a beszólásaival azt érte el, hogy nem szállok el magamtól. Azt viszont nem tagadom, hogy jólesik, ha figyelnek rám. Erőt tudok meríteni ebből, hiszen sokszor úgy talál meg egy-egy újságírói megkeresés, hogy éppen benne vagyok az edzések monotonitásában. Ilyenkor jó, ha mesélhetek egy kicsit. Rendben, akkor mesélje el eddigi sportpályafutásának legnagyobb pillanatát, azt a bizonyos félpályáról, az utolsó másodpercben elengedett hármast, amivel a 2014-es hazai rendezésű U16-os Európa-bajnokságon megvertük Horvátországot. Ó, hát arról mindig szívesen beszélek. Büntetőt dobtak a horvátok, az egyik bement, a másik kimaradt. 52-52 volt az állás, megszereztük a labdát, rohantam a palánk felé, az edzőm ordított, hogy dobjam el. Átléptem a felezővonalat, 0,8 másodperc volt hátra, aztán elengedtem, majdnem a félpályától. Bement. 55-52 lett, nyertünk. Éreztem, hogy el kell, dobnom, én voltam a csapatkapitány, az irányító, nem tehettem mást. Ha nem megy be, azt is vállalom, mert nyerő személyiség vagyok. De bement. Aztán jött a filmszakadás, az egész csapat, képletesen az egész ország a nyakamban, ma is beleborzongok, ha erre gondolok. Mondjuk ehhez azért nem kevés intelligencia és önbizalom is kell. Hogy egy felnőtt válogatott Eb-selejtezőn szintén a felezővonal közeléből engedjen el egy hármast, amely aztán szintén bement Miskolcon az albánok ellen. Sokat szoktam gondolkodni azon, hogy miért sikerülnek ezek a dobások, aztán rájöttem, hogy felesleges agyalni, mert a pályán úgyis érezni fogom, hogy elengedjem-e a labdát, vagy sem. De ezek tudatos dobások, vagy ösztönjáték? A miskolci melyik a kettő közül? Nem tudom. Sokan azt mondják, hogy a labdaszerzéseim során előre látom, hogy az ellenfél mit akar játszani. Mélyről jövő dolgok ezek. Tehát akkor ösztönös. Igen, az. Ilyenkor az edző nem őrül meg, hogy mit csinál? Ha bedobod, király vagy, ha nem, mehetsz a kispadra. Ilyen egyszerű ez az egész. Székely Norbert szövetségi kapitány úgy küldött fel a felnőtt válogatottal Litvániában és Miskolcon az albánok ellen, hogy semmivel ne foglalkozzak, játsszam, amit tudok. Studer Ágnes a felnőtt válogatottban is bemutatkozottForrás: M4 Sport Nekem ez a legfontosabb, a bizalom. Én ekkor tudok jól játszani. De az edzői utasításokat mindig betartom. Ha hibázok, akkor bocsánatot kérek. Ilyen egyszerű ez az egész. Soha nem mondták azt önnek, hogy ilyen kis termettel nincs keresnivalója a kosárlabdapályán? Régen nagyon apró, törékeny voltam, talán még ügyetlen is. Édesapám párszor mondta, hogy nem nagyon lesz belőlem semmi, mert állandóan elestem, tényleg elfújt a szél. Aztán, ahogy elkezdtem a kosárlabdázást, minden megváltozott. Mentem, mint a motoregér, az volt a lényeg, hogy nálam legyen a labda. Egyre többen ismerték fel, hogy itt nem a méret a lényeg. Ma már inkább ijesztgetik az ellenfeleket azzal, hogy ne vigyék le a labdát, mert jön a kicsi lány és tuti ellopja. Amúgy olyan vagyok, ha az első dobások bemennek, akkor már nem lehet bajom. Megvalósulhat a nagy szekszárdi álom, azaz bajnok lehet a KSC? Nagyon nehéz lesz, de nem lehetetlen a küldetés. Vasárnap jön hozzánk a nagyon megerősödött Győr, március 4-én megyünk Sopronba, az Euroliga negyeddöntős csapathoz. Az alapszakaszban egy vereség fér csak bele, ha többször nem kapunk ki, mi leszünk az elsők. Mondjuk, ez tavaly is így volt, csak éppen akkor nem voltunk ennyire tapasztaltak. Studer Ágnes, az Atomerőmű KSC Szekszárd (j) és Sharnee Zoll, a Sleza Wroclaw játékosa a női kosárlabda Európa-kupa nyolcaddöntőjének visszavágó mérkőzésénForrás: MTI/PAP/Maciej Kulczynski De szerintem a Szekszárdban benne van az X-faktor. Nekünk van a legjobb közönségünk, lassan kicsi lesz a szekszárdi létesítmény. Ha tényleg minden összeáll, bajnokok lehetünk, de ehhez nekünk 100 százalékos játékkal, hibamentesen kell kosaraznunk. Az álmaiban szerepel egy olimpiai kijutás? Persze, de tisztában vagyok a realitásokkal, tudom, hogy mennyire nehéz oda kijutni. Most az oroszok és a litvánok elleni Eb-selejtezők lesznek a legfontosabbak, hiszen Litvániában idegenben nyertünk, úgyhogy a miskolci visszavágó tényleg kulcsfontosságú lesz az Eb-re való kvalifikáció szempontjából. Olimpia? Ha csak rágondolok, nagyszerű érzések öntenek el. Az EYOF-on szerepelhettem, óriási élmény volt, hogy felvonulhattunk, hogy viselhettük a címeres mezt. Én ezt már a felnőtt válogatottban is átélhetem – szeretném is átélni még nagyon sokáig. Let's block ads! (Why?) Forrás...
