Fónay Márta színésznő Született: 1914. szeptember 24. Vác, Magyarország Elhunyt: 1994. november 22. Budapest, Magyarország Főbb szerepei: Alekszej Arbuzov: Tánya - Gondnoknő - 1959, Katona József Színház Brecht: Jó embert keresünk - Háztulajdonosnő Borisz Lavrenyov: Amerika hangja - Hanah dada - 1951, Bábszínház. Farkas Ferenc: Vők iskolája - Tormainé Gorkij: Szómov és többiek - Tyitova - 1953, Nemzetei Színház Gyárfás Miklós: Hatszáz új lakás - Bartalné - 1951, Magyar Színház Heltai Jenő: Tündérlaki lányok - Róza Hellmann: Kis rókák - Addie Illyés Gyula: Az ozorai példa - Tengöliné -1953 - Nemzeti Színház Jerry Bock: Hegedűs a háztetőn - Jente, a házasságközvetítő Kornejcsuk: Ukrajna mezőin - Palaska - 1953 - Nemzeti Színház Kodály: Háry János - Császárné Madách: Az ember tragédiája - Heléna Mikszáth-Farkas: A Noszty fiú esete Tóth Marival - Tóthné - 1953 - Nemezeti Színház Moliére: Úrhatnám polgár - Jourdainné Moliére: Képzelt beteg - Toinette Pirandello: Az Ember, az Állat és az Erény - Grazia Oscar Wilde: Bunbury - Miss Prims Schubert-Berté: Három a kislány - Tschöll mama Schiller: Ármány és szerelem - Millerné Tóth Miklós-Abay Pál-Horváth Jenő: Balatoni Rómeo - Asszony Zapolska: Dulszka asszony erkölcse - Dulszka asszony Zerkovitz Béla: Csókos asszony - Hunyadiné Urbán Ernő: Uborkafa - Sántháné Madarász Borbála Filmszerepei: Zebegényiek TV film Bolondnagysága TV film Fűszer és csemege (1994) TV film Vizipók-Csodapók (1982) TV rajzfilmsorozat - Kandics rák hangja A Szeleburdi család (1981) - Nagymama Bolondnagysága (1980) TV film - Csóka Róza Égigérő fü (1979) - Poldiné Fekete rózsa (1979) Az 1001. kilométer (1973) TV film A Törökfejes kopja (1973) címszerep Az Ajtó (1972) TV film - Anya Hangyaboly (1971) - Kunigunda Die Czardasfürstin (1971) Csak egy telefon (1970) - Bori néni Hatholdas rózsakert (1970) - Rokon A Beszélő köntös (1969) - Uginé Isten hozta őrnagy úr (1969) - Mariska Nyaralók (1967) TV film Muzsikus Péter kalandjai (1966) TV film Kakukk Marci szerencséje (1966) TV film Fájó kritika (1965) TV film A gyűrű (1965) TV rövidjátékfilm Kristóf a magánzó (1965) TV film Az asszony beleszól (1965) TV film Kár a benzinért (1964) - Szomszéd Mit csinált Felséged 3-tól 5-ig? (1964) - Kocsmárosné A Szélhámosnő (1963) - Lakóbizottsági elnöknő Házasságok a földön köttetnek (1962) TV film Egyiptomi történet (1962) egyiptomi-magyar film Mici néni két élete (1962) - Galambosné Házasságból elégséges (1961) - Árpád anyja Fűre lépni szabad (1960) Légy jó mindhalálig (1960) - A kollégium szakácsnője A Megfelelő ember (1960) A Noszty fiú esete Tóth Marival (1960) - Tóth Mihályné Rangon alul (1960) Virrad (1960) Zápor (1960) Fapados szerelem (1959) - Bartuczné Gyalog a mennyországba (1959) Szerelem csütörtök (1959) A megfelelő ember (1959) Micsoda éjszaka! (1958) - Huffnágelné Amál Szent Péter esernyője (1958) csehszlovák-magyar film - Mravacsánné Játék a szerelemmel (1957) Csendes otthon (1957) - Mama Két vallomás (1957) - Mara nevelőanyja Külvárosi legenda (1957) - Horváth néni A Nagyrozsdási eset (1957) - nem mutatták be A Tettes ismeretlen (1957) Dollárpapa (1956) - Polgármesterné Az Eltüsszentett birodalom (1956) - Bakóné - nem mutatták be Tanár úr, kérem (1956) - Irénke Nem igaz (1956) rövidjátékfilm Ünnepi vacsora (1956) - Házvezetőnő Budapesti tavasz (1955) Az élet hídja (1955) - Ilus néni Fel a fejjel (1954) Hintónjáró szerelem (1954) Rokonok (1954) Kiskrajcár (1953) - Gulyásné Ifjú szívvel (1953) Állami áruház (1952) Vihar (1952) - Illésné A selejt bosszúja (1951) rövidjátékfilm Felszabadult föld (1950) Csillagosok (1950) - nem mutatták be Lúdas Matyi (1949) Janika (1949) - Bözsike Mágnás Miska (1948) Beszterce ostroma (1948) átdolgozott változat 1955. Tűz (1948) Forró mezők (1948) Idegen utakon (1944) A 2000 pengős férfi (1942) - Józsi néni A harmincadik (1942) - Kergéné Azurexpress (1938) - Katerina, Géza bácsi lánya Megvédtem egy asszonyt (1938) - Pincérnő Magdát kicsapják (1938) Tizenhárom kislány mosolyog az égre (1938) 3:1 a szerelem javára (1937) - Szállodai szobalány Viki (1937) - Hadházyék cselédlánya Életrajza: Adatok: 1914 - Vácott megszületik 1929 - Pestre kerül gépírónak, a "Rádióélet" szerkesztőségébe 1935 - Diplomát szerez a Színiakadémián, kezdetben filmszínész, de színész szakon végez 1942 - házasságot köt, s férje kívánságára a pályát megszakítja sikerei teljében 1945 - Művész Színház 1948 - Ifjúsági Színház 1950 - 14 éven keresztül a Nemzeti Színház tagja 1964 - 11 éven át, nyugdíjaztatásáig a Fővárosi Operettszínház megbecsült tagja 1975 - nyugdíjba vonul 1975 -1994 Visszavonultan él, tv és filmszerepeket vállal 1994 - halála, nyolcvan évesen. Életútja részletesebben Az indulás évei Gyerekkorát Vácott tölti, két lány és egy fiú testvérével egyetemben. Édesapja kertész, gyümölcsfaiskola tulajdonos, aki tisztes munkájából gyermekeinek rendes polgári környezetet biztosít. "... már zsenge gyermekkoromban színésznő akartam lenni. Amikor tíz éves voltam, az iskolai "káderlapomom" rosszpontként szerepel ez a tény!" Kereskedelmi iskolai tanulmányait követően, egy apróhirdetés kapcsán, alig tizenöt éves Márta a "Rádióélet" című újság szerkesztőségébe kerül állásba, a fővárosba. Az iroda a Rákóczi úton, szemben a Színművészeti Akadémiával található akkoriban. Bár remek munkaerő (gépíró), a szobája ablakból mégis gyakorta bámulja a felszabadult ifjak jövés-menését az Akadémiáról. Egy napon elhatározásra jut, jelentkezik szemben a Színiakadémián, Ódry Árpádnál. "... aztán behívtak felvételire. Nagyon egyszerűen, könnyen zajlott le a vizsgám. Bár csak később is minden ilyen simán ment volna!" Felvételt nyer a Színiakadémia filmszínészi tanfolyamára. Ám nem szeretne filmszínésznő lenni, és így fél év után kimarad, majd különbözeti vizsgával átkerül az akkor hároméves színésztagozatra. 1935-ben kap diplomát. A kezdő lépések A Magyar Színházba szerződik, de csak mellékszerepeket, majdhogynem statiszta-szerepeket szánnak neki. Átszerződik, az akkor ismét oly divatos alkalmi társulati forma egyikéhez, Kardos Géza staggione-társulatához, amely négy városban is játszik: Kassán, Debrecenben, Pécsett és Szegeden. Egy évadon keresztül jelentős és szép szerepek várják itt, ami jó egy pályakezdő számára. Átszerződik a Nagyváradi Színház állandó társulatához. Remekül érzi itt magát, ám innét főszerepre hívják vissza a Magyar Színházba. Élete nagy kiugrási lehetőségét látja a felkérésben, és elvállalja a fővárosi színház ajánlatát. A "Boronkai lányok" című vígjáték, az első jelentős főszerepe itt Budapesten. Később példaképétől, az akkor már nagybeteg Gombaszögi Ellától veszi át "A mélyek a gyökerek" című darabban, a néger édesanya szerepét. Pálya derekán A "Vén diófa" című operettben Fedák Sárival játszik és hatalmas sikert arat, 1942-ben, amikor sokak legnagyobb megdöbbenésére otthagyja a színházat, sikerei csúcsán, sőt felhagy a színjátszással. Kevesen tudják, azonban, hogy döntésének hátterében, újdonsült férje kívánságának teljesítése áll, ugyanis házasságot köt, s férje kérésének téve eleget vonul vissza a pályáról. A család és háziasszonyszerep váltja fel a sikeres színpadi szerepek sorát. A főzés és a házatartásvezetés következtében a vékony, csinos, szöszke kisleány, hamar felveszi, a késöbb oly jól ismert "fónaimártás" külsőt. Sok kollega bírálja döntéséért, hívják vissza a színpadra. Néhány filmszerepet elvállal ugyan, de színházhoz továbbra sem szerződik le. Fónay Márta, a férje és a háború Egy napon férjét besorozzák, és katonának viszik, ahonnét nem tér vissza. Eltűntnek nyilvánítják, valószínűsítik, hogy egy szovjet területen végzett hadművelet során elesett, pontos és hiteles adatok híján többet nem tudni. Idővel hír érkezik, hogy talán hadifogságba esett, de pontosabb információ, mint hogy egy fogolytáborban látták, nincs. Telnek-múlnak az esztendők. Ő maga megélhetési gondok miatt visszatér a színpadra a háború után, de férjét szüntelenül visszavárja. Levelekkel ostromolja a szovjet és a magyar hatóságokat, a Vöröskeresztet, férjét keresi szüntelen. Hivatalos álláspont szerint azonban nincsenek a Szovjetunióban magyar katona-foglyok, az egyszerű katonákat már rég elengedték, csak néhány "horthysta" katonai vezetőt tartanak még fogva! (1950-es évek eleje) A munkába temetkezik, magánéleti gyötrelmei elől menekülve. A párt, vezető kollégái közbenjárását kéri szüntelen, protekciót keres a magas hatóságoknál, ám minden hiába, mindenki feladásra bíztatja, sőt a háta mögött sajnálják, hogy a férje elvesztésébe ennyire nem tud belenyugodni. "A szívem érzi, hogy él" - mondogatja, leginkább saját kitartását erősítendő. Azután egy nap, 10 évvel a háború befejezését követően, 1955-ben megérkezik csontsoványan, betegen a férje. Az életbe újra visszatért férfi számára, akkor már az sem tűnt bajnak, hogy Ő ezen idő közben ismét visszatért a színpadhoz és a filmhez. A háború után 1945-től tehát belép a Művész Színház társulatába, szebbnél szebb feladatok várják ott, majd 1948-ban az Ifjusági Színház tagja két évadon keresztül, ahonnan a Nemzeti Színház színpadára hívják. Az ötvenes évek meghatározó filmjeiben játszik, sok esetben címszerepet. Így a többek közt a "Mágnás Miska", "Janika", "Lúdas Matyi", az "Állami áruház", "Rokonok", "Fel a fejjel", "Budapesti tavasz", "Tanár úr, kérem", című filmekben vállal szerepet, sok egyéb, kisebb nagyobb filmszerep, és később TV filmszerep mellett. A Nemzeti Színház állandó tagja. Szerepenként vállal egyéb fellépéseket. Több akkor futó operettben játszik a Nemzeti Színházbéli tagsága alatt. "Az operett időnként kikapcsolódás, felfrissül tőle az ember. Persze nem szeretnék ott ragadni! Nem utolsósorban azért, mert operettszínésznőként csak beskatulyázottságra, sablonszerepekre van lehetőségem. Csupán prózai színházban és elsősorban a Nemzeti Színház színpadán van módom a művészi fejlődésre, s örülök, hogy most Moliére "Úrhatnám polgár"-ának Jourdalnnéjét próbálhatom" - nyilatkozza 1960 elején. Az Operettszínház tagja lesz A Nemzeti Színházban a helyén érzi magát, úgy érzi soha sem fog megválni színházától, amikor az Operettszínházban sorra főszerepeket kínálnak fel neki, s 1964-ben végleg átszerződik a Fővárosi Operettszínházhoz, amelynek 11 éven keresztül tagja marad. Korábban, mint Nemzeti Színházi tag, számos esetben járt át az Operettbe vendégszerepelni, de most döntése véglegessé ért benne. A "Vők iskolája" és a "Hölgyválasz" című darabokat, a színház direkt Fónayra iratja. Több száz előadást ér meg mindkét darab, még a moszkvai magyar nyelvű vendégszereplésen is nagy sikert arat velük. A Vők Iskolájában Tormáné, az anyósgenerális szerepében, Fónay Márta partnere Pethes Ferenc, mint Takaros András pályaőr. Számos filmben kap epizódszerepet, ám a "Hintónjáró szerelem" című film főszerepe hozza meg számára az egyik legnagyobb közönségsikert. Fónay Márta a magánember "Aktív háziasszony vagyok. A Batthyány téri piacon, már minden kofa ismer, mint állandóan visszatérő jelenséget. Ha valami szép és jó kapható, abból mindig tesznek el nekem. S ennek elsősorban nem a háziasszony örül, hanem a színésznő! Ezen mérem le a népszerűségemet! Szeretek otthon tevékenykedni, már csak azért is, mert ez bizonyos fokú kikapcsolódást is jelent." - mondja 1960-ban, a hiánygazdálkodás idején, amikor jónéhány alapvető élelmiszerhez, jobbára pult alól juthat a vevő. A protekcióra építő, ma már oly távoli gazdaság világában, valóban a siker egyik formája, ha jutalomból részesülhet valaki az eltett, a félrerakott "kurrens" cikkekből. A kurrens cikkek listája folyton nő és változik, olykor a tej és a kenyér is feliratkozik ide, a mindenféle hús és felvágott mellé... Munkamódszere "Mindig elképzelem a szerep darabon kívüli életét. Hogyan jár ez a figura az utcán? Hogyan nézi a kirakatokat? Mit olvas? Hogyan eszi a fagylaltot, miféle emberek az ismerősei? A válaszokból azután színesebb megoldások születnek. ...talán furcsán hangzik, én bátortalan vagyok a próbákon, s nem elég önálló. Szükségem van erőskezű rendezőre, s hogy megmondják: jó az, amit csinálok." - Nyilatkozza egy riporteri faggatózásra, 1959-ben. Az eleven elfeledés áldozata lesz A hetvenes évek elejétől, elsősorban a Filmgyár és a Magyar Televízió foglalkoztatja. Egyre kevesebb szerepet bíznak rá, mind a színházában, mind pedig a filmek világában. 1975-ben nyugdíjba vonul és csendes visszavonultságban él majd húszéven keresztül családja körében. Lassan elfelejtődik, ki kerül az érdeklődés homlokteréből. Sok-sok év után egy alkalommal a riporteri kérdésre, amely, erre az elfeledett állapotára vonatkozik, tehát, hogy "így jó minden, ahogy van? -ra mondja, hogy "helyesebb úgy fogalmazni, hogy így van minden, ahogy van." Ebben a mondatában benne él sorsának elfogadása épp úgy, mint finom lázadása is a méltánytalan elfeledés ellen. Fellépéseket vállal egy-egy tévéműsorban, epizódszerepek várják a filmgyárban is. Sok éven keresztül visszatérő alakja az Antal Imre vezette "Szeszélyes évszakok"-nak, fellép show-műsorokban, szilveszteri kabarékban, és a rádió kabarészínháza is gyakorta foglalkoztatja. A kilencvenes évek elején beszél arról, hogy neki való szerepben szívesen játszana, erőt érez magában még a színjátékra. Hiába a televíziós beszélgetés, az öregkori nagyszerepek elkerülik, aminek talán az épp zajló politikai átrendeződés következtében kialakuló, színjátszást is súlytó túlpolitizáltság az oka. Nincsenek hazai, újgyártású tévéfilmek, a filmgyártásban kialakuló interregnum időszaka ez. Alig készülnek játékfilmek, költségvetési problémák okán a színházi struktúra is átrendeződőben. Ebben a gomolygó közegben egyre kisebb fókuszt kap a színjátszás egésze, és igazi vesztesei a Fónay generáció színművészein keresztül maga a közönség. Alig egy hónappal éli túl csak a nyolcvanadik születésnapját. "... amikor a közönség este nevetni, meg tapsolni kezd, furcsa zavar fog el. Hiszen elsősorban az íróé a mulattatás érdeme. Én egy kicsit szégyenkezem is azért, hogy talán még sokkal jobban szórakozom a szerepemben, mint a nézők..." - Fónay Márta 1959. Kitüntetései: Jászai Mari díj -1957, Érdemes Művész - 1970.
