Páratlan évnek indult 2017, de arra még a leginkább érintettek sem számítottak, ami az idén történt a teniszben. Ötven év óta először fordult elő, hogy a férfiaknál csak ketten nyerjenek Grand Slam-versenyt úgy, hogy mindketten kettőt-kettőt. Federer és Nadal (szinte) mindent vitt. Ugyan ki fogadott volna arra, hogy Roger Federer már júliusban eljut a tizenkilencedik Grand Slam-trófeájáig? Ugyan ki fogadott volna arra, hogy Rafa Nadal nem marad le legnagyobb riválisa mögött? Ugyan ki fogadott volna arra, hogy Novak Djokovic és Andy Murray kiszorul a top tízből? Ugyan ki fogadott volna arra, hogy az ATP-világbajnokságon korábban soha nem indult Grigor Dimitrov ünnepelhet a londoni szezonzárón? Ugyan ki fogadott volna arra, hogy Serena Williams terhesen győz az Australian Openen és a 2018-as, melbourne-i címvédésre már édesanyaként készül? Serena Williams győzelmét ünnepli a 2017-es Ausztrál Openen, az év első GS-versenyénForrás: AFP/William West Ugyan ki fogadott volna arra, hogy a szezont a 44. helyen kezdő, 2016-ban az összes Grand Slamen az első fordulóban kieső, Aljona Osztapenko lesz a Roland Garros királynője? Ugyan ki fogadott volna arra, hogy a januárban műtött, tavasszal még újra járni tanuló Sloane Stephens megállíthatatlan lesz a US Openen? Ugyan ki fogadott volna arra, hogy Venus Williams két Grand Slamen és a WTA Finalsen is döntőt játszik, 37 évesen? Ne feledkezzünk meg a magyar meglepetésekről.Ugyan ki fogadott volna arra, hogy a válogatottunk a világcsoportba jut, a Davis-kupában? Ugyan ki fogadott volna arra, hogy Fucsovics Márton a 85. helyen zár a világranglistán? Fucsovics Márton, miután legyőzte Karen Hacsanovot az oroszok elleni budapesti tenisz Davis Kupa-párharc zárónapjánForrás: MTI/Illyés Tibor Ugyan ki fogadott volna arra, hogy Babos Tímea mester, WTA Finals-bajnok lesz párosban. Ugyan ki fogadott volna arra, hogy Piros Zsombor két Grand Slam-serleget is gyűjt a junioroknál? Sok mindent lehet mondani a 2017-es teniszévre, csak azt nem, hogy unalmas és kiszámítható volt. Azért, ha ötven év múlva valaki belelapoz egy teniszlexikonba, akkor egyértelműen megállapíthatja majd, hogy 2017-et Rafa Nadal és Roger Federer tette felejthetetlenné. Két óriás, egészen különleges tulajdonságokkal, képességekkel, alázattal, tehetséggel. Kettejük párbajsorozata, szárnyalása, rivalizálása, rekordjai, uralkodása, játéka megint egy magasabb szintre emelte a teniszt. Hátul Roger Federer, előtte Rafael Nadal. A 2017-es teniszév róluk szóltForrás: AFP/Nicolas Asfouri Az Australian Openen kezdődött a csoda. Ott, ahol a spanyol korábban háromszor jobbnak bizonyult a svájcinál, 2009-ben a vállán könnyezett a bázeli, a vereség után. Ezúttal viszont, megint a fináléban, a döntő szettben Federer, 1:3-ról, káprázatos tenisszel rukkolt elő, amire a mallorcainak nem volt válasza. A váratlan diadal megalapozta Roger Federer egész évét, de Rafa Nadalt sem taszította gödörbe, pontosan tudta, érezte, hogy neki is egyre jobban megy a játék. Ettől kezdve gyakorlatilag róluk szólt minden. Nadalnak ugyan Monte-Carlóig kellett várnia az első tornagyőzelemre, mert Federer Indian Wellsben és Miamiban is megállította, de salakon már érinthetetlennek bizonyult, egyedül Dominic Thiem tudta elkapni Rómában, de a Roland Garroson így is, játszmavesztés nélkül, valami egészen döbbenetes fölénnyel nyerte meg tizedszer a Muskétások-kupáját a spanyol. Rafael Nadal Párizsban ünnepelForrás: AFP/Francois Xavier Marit Federer rutinosan kihagyta a teljes salakos szezont, esélyt sem adva Nadalnak, hogy javítson a mérlegükön és rákészülve, rápihenve a füves szezonra. Bejött a számítása. Az All England Clubban ő tarolt, 2012 óta először, összesen nyolcadszor, ami a 19. GS-címe. A US Open végére helyre állt a rend: 2011. március 7. óta először Rafa Nadal és Roger Federer nevével kezdődött a ranglista. Egyértelmű lett, hogy csak kettejük közül kerülhet ki a 2017-es, szezon végi világelső. Federernek ekkor már azért minimális esélye volt, bár az őszi versenyeken mindig sikeresebben szerepelt. Sanghajban, a döntőben, sorozatban negyedszer is jobbnak bizonyult Nadalnál, aki előtte megnyerte Pekinget, és a US Opent (harmadszor.) Federer és Nadal. Két klasszis uralkodása 2017-benForrás: AFP/Jacques Demarthon Az év utolsó 1000-s versenye Párizsban úgy kezdődött, hogy a spanyolnak elég egyetlen mérkőzésen győznie, hogy garantált legyen a koronája. Federer ugyanis megint a testét, az egészségét helyezte előtérbe és már a londoni ATP-világbajnokságra koncentrált, miután nyolcadszor is a legjobb lett Bázelben. Rafael Nadal pályafutása során negyedszer, minden idők legidősebb teniszezőjeként zárta a szezont az ATP-világranglista élén, miután Csung Hjont (a koreai fiú nevét is érdemes megjegyezni) 7:5, 6:3-ra legyőzte, ahogy ő fogalmazott, a karrierje szempontjából legfontosabb városban. Elképesztő év volt, egyszerűen elképesztő. Álmomban nem gondoltam, hogy újra világelső lehetek"- lelkendezett a spanyol. Azért a mallorcai boldogságának nagy ára volt és egyébként sem lehetett maradéktalanul elégedett. Ami a hiányérzetet illeti, egyrészt négyből négyszer kapott ki Roger Federertől, másrészt továbbra is hiányzik a gyűjteményéből az ATP Finals győztesének járó serleg. Igaz, hogy ő lett 2017 világbajnoka, két szűk esztendő után tudott újra Grand Slamet nyerni, de októberre kiújult a térdsérülése. Visszalépett Bázeltől, majd Párizsban és Londonban is feladta a versenyt. Jól jelzi a helyzet komolyságát, hogy lemondta a 2018-as szezonkezdetnek szánt bemutatótornát Abu Dzabiban és egyelőre az sem biztos, hogy elutazik Ausztráliába. Visszatérve 2017-hez, feltehetnénk a kérdést, mi történt, hogy lehetséges ez? Túl a harmincon mindketten jobbak, mint bármikor korábban. Roger Federer, valószínűleg Ivan Ljubicic segítségével egyértelműen megtalálta azt a játékot, amivel a legtöbbet tudja kihozni magából. Roger Federer és új edzője, Ivan Ljubicic (a háttérben)Forrás: AFP/2016 Getty Images/Clive Brunskill Ultra agresszíven teniszezik és ehhez most már a fonákja is megbízható fegyverként működik. A sikerének a másik kulcsa, hogy felszabadultan, teher nélkül, szabadon teniszezik. Erről az érzésről ő is többször beszélt és ez a könnyed szárnyalás tökéletesen passzol a játékstílusához, sőt, ez kell ahhoz, hogy lenyűgöző természetességgel üsse a zseniális extrákat. Mindössze 12 versenyen indult, nyolcszor jutott döntőbe, hetet megnyert, 57 mérkőzéséből 52-t hozott győztesen. Grand Slamen csak egyszer kapott ki, a US Open negyeddöntőjében, Juan Martin del Potrotól, de akkor nem volt száz százalékos fizikálisan. Az öt vereségéből a legfájóbb a londoni szezonzáró elődöntőjében elszenvedett lehet. Az a David Goffin állította meg, akitől korábban soha nem kapott ki és ezúttal is sima 6:2-vel kezdett a belga ellen (3:6, 4:6 volt a folytatás.) David Goffin győzelme Federert lepte meg legkevésbéForrás: DPPI/Martin Cole Az a mérkőzés talán arra is jó volt, hogy kiderüljön, azért még mindig emberből van Federer, neki is lehetnek gyengébb napjai, amikor sebezhető. Amúgy a legfontosabb szabály, amit követ, hogy első az egészség, vigyáz magára, kevesebbet vállal és a fizikális állapota alapján dönt arról, hogy hol indul. Ezzel a mentalitással még összejöhet 1-2 Grand Slam, de 12 versenyből szinte lehetetlen a világranglista élére kerülni, ráadásul 2018-ban már 37 éves lesz. Rafa Nadal igazából Pekingben és Sanghajban játszott lenyűgözően. A salakos sikersorozat, a RG10 után még sebezhető volt, de a US Openre összeállt a játéka és a 16. Grand Slam győzelem az önbizalmát is a régi szintre emelte. Összesen 18 versenyen indult, tízszer jutott döntőbe, hatot megnyert, 78 mérkőzéséből 67-en győzött. Jót tett a közös munka Carlos Moyával, akire 2018-tól még nagyobb felelősség hárul, mert Tony Nadal háttérbe vonul, a mallorcai akadémiára koncentrál a jövőben. Nadalnak fejlődött az adogatása és a fonákja, a tenyerese pedig pusztítóbb lett, mint valaha. A sérülése miatt a felkészülése mesze nem volt annyira ideális, mint 2016-ban, de ha megint egészséges lesz, akkor csak Roger Federer állíthatja meg, vagy egy újra szárnyaló Novak Djokovic. Novak Djokovic visszatérésére sokan várnakForrás: AFP/Andrej Isakovic Páratlan évnek indult 2017, de arra még a leginkább érintettek sem számítottak, ami az idén történt a teniszben. Ötven év óta először fordult elő, hogy a férfiaknál csak ketten nyerjenek Grand Slam-versenyt, és mindketten kettőt-kettőt. Igen, 1967-ben Roy Emerson veretlen maradt az Australian Openen és a Roland Garroson, míg John Newcombe megnyerte Wimbledont és a US Opent. Nem elhanyagolható különbség, hogy Rafa Nadal és Roger Federer 2017-ben már negyedszer (2006, 2007 és 2010 után) gyűjtötte be az év összes Grand Slam-serlegét. Az előző három alkalommal azonban az egyiküknek mindig három trófea jutott. Elképzelhetetlennek tartom, hogy 2018-ban megismétlődjön a 2017-es sorozatuk. Bár éppen ez az év bizonyította be, hogy a teniszben semmi sem lehetetlen. Let's block ads! (Why?) Forrás...
