Csupán pár napra vagyunk az idei Oscar-gálától, ezért is különösen nagyszerű, hogy március első napján végre megérkezik kishazánkba a Lady Bird. Tininek lenni nem egyszerű feladat, de megvannak a maga szépségei. Ha összegezni akarnánk nagyjából így lehetne leírni a Lady Bird üzenetét. Greta Gerwig első önálló rendezésű filmje habár nem teljes mértékben önéletrajzi ihletésű számos eleme megegyezik a saját életének fontosabb pontjaival. 2002-t írunk, a helyszín Sacramento, az egyházi gimnáziumba járó Christine (Saoirse Ronan) önmagát keresi. Tinédzserként persze nincs egyszerű dolga, hiszen a szülei, az iskola, és az osztálytársai is befolyásolják abban, minként döntsön végzős gimnazistaként a jövője felől. Amerika keleti-partjára vágyik, oda, ahol kultúra van, hogy beteljesíthesse a vágyát, és művész lehessen. Hogy mégis milyen kvalitásban, azt ő maga sem tudja, de kezdetként a színészmesterség felé kacsintgat. Önmaga megismerésének során Christine többek között kitalál magának egy becenevet, az anyja háta mögött jelentkezik számos távoli főiskolára, és felfedezi a fiúkat. Oscar-gyanús A Lady Bird legnagyobb erősségeinek kulcsa a remekül megírt dialógusokban és a karakterekben keresendő. A párbeszédek egytől egyig mind hihetően lettek megkomponálva, a teljes játékidő alatt elhittük, hogy a kimondott mondatok tinédzserek szájából szólt, és nem egy túlkoros felnőttől. Ugyanez a szöveg fordítására is igaz, egyedül egyetlen alkalommal ráncoltuk a homlokunkat egy erőltetett szleng olvasásakor, ami cseppet sem rossz arány. Annak ellenére, hogy a mellékszereplők felépítésük tekintetében számos klisével operálnak mégis egytől egyig remekül sikerült őket életre kelteni. Bemutatkozásuk után, és megismerésük közben pontosan olyan irányt fognak venni, mint amire a néző számít, ám mélységükre és motivációikra egy rossz szavunk sem akad. Ennek a minőségnek az eléréséhez Gerwig fenomenális forgatókönyvírói és rendezői teljesítménye mellet nem kis mértékben járultak hozzá a színészek, akik szívüket-lelküket beleadták a filmbe a szerepeik megformálása közben. Komikus szempontból a legjobb, és egyben legrövidebb játékidőt igénylő karakter az az edző volt, aki kissé túlzottan beleélte magát a diákok iskolai musicaljére való felkészítésébe. Drámai alakítások közül Lady Bird édesanyját, Mariont megformáló Laurie Metcalf vitte a prímet, aki idő közben megkapta a legjobb női mellékszereplőnek járó Golden Globe díjat. Lelke van De ha már Marion szerepénél tartunk, tegyünk említést arról, miért működik olyan kiemelkedően jól a Lady Bird, hogy nem csak a kritikusok, de a közönség tetszését egyszerre kivívta. Az előzetesek alapján a történet sokkal sötétebbnek hat, mint amit valójában kapunk. A Lady Bird gond nélkül feloldja a tinédzserélet komorságát felelevenítő momentumokat olyan pillanatokkal, mint például az ostyaevős jelenet, vagy az iskolai tánc körüli mizéria lezárása, ami egyben a főszereplő életének egyik fontos mérföldkövére tesz pontot. A történet sok apróbb sztoriból tevődik össze, melyeket a narratíva apró elemi kötnek össze. Mondhatni az cselekmény csak úgy megtörténik, és nincsen különösebb kapcsolat az események között azt a néhány pontot leszámítva ami összefogja őket. Ilyen tekintetből a Studio Ghibli animációs filmjeire, vagy az 1995-ben Legjobb film kategóriában Oscart nyerő Forrest Gumpra hajaz. A korai 2000-es évek divatja, zenéje és képi világa mind történelmi hitelesékből, mind hangulatfestés céljából lettek a film központi kulcsai, mindeközben tökéletesen könnyed és légies. Túlbonyolítás helyett egyetlen célja egy érzés átadása, ami a film központi motívumaként szolgál. Nem baj, ha nem látjuk át, miként működik a körülöttünk felépülő világ, mert felnőttként sem leszünk sokkal okosabbak. A Lady Bird a szeretet mibenlétét taglalja. A film teljes másfélórás forgása alatt meghúzódik a hátterében szeretet kapcsolata az odafigyeléssel. Legevidensebb példaként ismét csak az anya és lánya között fűződő kapcsolatot tudjuk felhozni. Hiába dolgozik több műszakban Marion mindig szakít időt a Lady Birdre. Elviszi az első barátjánál töltött hálaadásnapi vacsorához ruhát vásárolni, amikor sírva száll be az autóba a következő üres műszakját egy régi közös tradíció felelevenítésével tölti ki, és még sorolhatnánk. Azonban amikor Lady Bird finoman fogalmazva kihúzza a gyufát Marion megkérdőjelezi a lánya felé mutatott odaadását és némaságra kárhoztatja magát. Rájátszás A legnagyobb kérdést számunkra a célközönség meghatározása jelenti. A most tinédzser éveiket élők könnyen azonosulhatnak a szereplőkkel, de talán a szülőknek ajánlanánk a leginkább, különöstekintetben azoknak, akiknek gyerekei hamarosan elérik, vagy most élik a tizenéves korszakukat. A Lady Bird makulátlan reprezentáció a felnőtté válás időszakának. Segít feleleveníteni ezen periódus legszebb és legkínosabb pillanatait, emlékeztet bennünket arra, miként éltük meg a saját lázadó korszakunkat, és végsősoron empatikusabbá teheti a nézőt a korszak szívmelengető megközelítése végett. Let's block ads! (Why?) Forrás...
