Úgy tűnik, ahogy a katonai puccsok szerves részei voltak a 20. század történelmének, úgy a 21. századénak is azok lesznek. A napokban éppen Zimbabwéban vette át a hatalmat a hadsereg, minden valószínűség szerint azért, hogy döntő módon beleszóljon Robert Mugabe elnök utódlásába, aki 1980 óta vezeti az országot. Ennek a puccsnak az az érdekessége, hogy a katonai vezetők azt mondják róla az állami tévében, hogy mindenki nyugodjon meg, szó sincsen puccsról. Ezen kívül azt is állítják, hogy ők Mugabe érdekében léptek közbe. Talán azért nem fordulnak nyíltan szembe a katonai vezetők a 37 éve hatalmon lévő elnökkel, mert még mindig elég nagy a népszerűsége minden ballépése ellenére is. Robert Mugabe 1924-ben született a brit birodalom Rhodézia nevű gyarmatán. Saját erejéből kapaszkodott ki a szegénységből, egész életében képezte magát: hat diplomát szerzett. Az elsőt Dél-Afrikában, de például később tíz éves börtönbüntetését (1964–1974) is arra használta fel, hogy jogi diplomát szerezzen. 1958 és 1960 között Ghánában dolgozott mint tanár, és itt már megtapasztalta, hogy milyen az, ha egy afrikai gyarmaton a fekete többségnek is beleszólása van a politikába. Amikor visszatért szülőföldjére, aktívan foglalkozni kezdett a közügyekkel, és kiemelkedő képességeinek köszönhetően hamar vezető szerephez jutott a függetlenségi mozgalomban. Robert Mugabe híres volt eleganciájáról Forrás: AFP/Johnny Eggitt Ezen a ponton felmerül, hogy az afrikai országokban nincs értelme pozitív és negatív szereplőket keresni a politikában. A gyarmattartó országok kivonulása után többnyire máig tartó, leginkább törzsi alapon mint politikai elven szerveződő pártok közötti polgárháború zajlik. Egy-egy ország akkor jut stabil helyzetbe, ha tekintélyes vezető kerül az élére. Azok a módszerek, ahogy ezek a vezetők megszerzik és megtartják hatalmukat, Európában nem szalonképesek. De hát I. H. A. – ahogy a Véres gyémánt című filmben mondják: Ilyen Hely Afrika. Ebben a filmben a Leonardo DiCaprio által alakított zimbabwei születésű fehér főszereplőnek etnikai tisztogatás során feketék mészárolták le a családját gyerekkorában. Az apartheid is brutális dolgokat jelentett, de az elnyomottak erre adott válasza nem kevésbé volt erőszakos. Showman is tudott lenni, ha arra volt szükség Forrás: AFP/Zinyange Auntony Cecil Rhodes (1853–1902) angol üzletember először 1888-ban kötött szerződést bányászati jogra egy fekete törzsfőnökkel. Türelmesen építgette magángyarmatát (amit egyszerűen saját magáról nevezett el), ahol újabb és újabb szerződések nyomán a fehér telepesek nemcsak bányászattal, hanem ültetvényes mezőgazdasággal kezdtek foglalkozni. A brit állam csak 1923-tól kezelte saját gyarmataként a mostani Zambia (Észak-Rhodézia) és Zimbabwe (Dél-Rhodézia) területét. Amint az 1960-as évekre nyilvánvalóvá vált, hogy Nagy-Britannia mint gyarmattartó kivonul Afrikából, és hogy az adott országokat hazájuknak tartó fehérekkel mi történik, ha a fekete többség jut hatalomra, Dél-Rhodézia 5%-nyi fehér népessége merész lépésre szánta el magát. Ian Smith (1919-2007) vezetésével 1965-ben kikiáltották a függetlenséget, és igyekeztek továbbra is a saját kezükben tartani a hatalmat. Ez az öltözködés Európában nem lenne hiteles egy politikustól, de hát I. H. A. Forrás: AFP/Jekesai Njikizana A kiváló szónok Mugabét lázító hangú nyilvános beszédeiért tartóztatták le, de a tíz évnyi börtönélet egyáltalán nem törte meg. Amint kiszabadult, belevetette magát a feketék függetlenségi mozgalmába. Kezdettől világos volt számára, hogy csak fegyveres harc árán lehet megszüntetni az apartheid rendszert. Mivel kiváló szervező volt, egy idő után a két legnagyobb hatalmú gerillavezér egyike lett. Hosszan tartó polgárháború után Ian Smith (Mugabéhoz hasonlóan kiváló taktikus) megpróbált egy olyan választási rendszert bevezetni, ahol a feketék látszólag jogokhoz jutnak, de az ország valódi vezetése a fehér kisebbség kezében marad. Végül 1980-ban lett béke az országban, amely a Zimbabwe nevet vette fel: a miniszterelnök Robert Mugabe lett, de a fehérek pártja is része lett a kormánykoalíciónak. Mugabe aztán 1987-re érte el, hogy egyrészt kiszorította a fehéreket a kormányzásból, másrészt összevonta a miniszterelnöki és az államelnöki tisztséget és gyakorlatilag mostanáig monarchiaszerű rendszerben uralkodott. Az elnöki pár elegánsan Forrás: AFP/Siphiwe Sibeko Harminc éves uralma alatt rengeteg problémával kellett szembenéznie, egyáltalán nem szeszélyből építette ki sajátos diktatúráját, bár az is nyilvánvaló, hogy az utóbbi három évtizedben megtartott zimbabwei választásokat mindig botrányok és a nemzetközi szervezetek tiltakozása kísérte. 93 éves korában még mindig olyan egészségi állapotban van, hogy képes vezetni az országot, de most úgy tűnik, hogy ő, aki annyi hatalmi játszma győztese volt, ezúttal veszített. Robert és Grace Mugabe kampány "üzemmódban" Forrás: AFP/Jekesai Njikizana Mugabe uralkodása idején általában erőszakos módon igyekezett megoldani a felmerülő problémákat, de mindig jó érzékkel kötött alkukat, ha már csak így tudott a hatalomban maradni. Koalíciót kötött a fehérek pártjával, ahogy később a megerősödött ellenzékével is. Amikor elszabadult az infláció, akkor nemzeti egységkormányt alakított és sikerült megfékeznie a pénzromlást. Ennek ellenére az egykor stabil gazdasággal rendelkező Zimbabwéból az utóbbi öt évben a 14 millió lakosból egymilliónyi ment külföldre munkát keresni. Aggasztó az AIDS-helyzet is: a lakosság negyede HIV-fertőzött, a várható élettartam 40 év. Emmerson Mnangagwa, a múlt héten leváltott alelnök Forrás: AFP/Jekesai Njikizana Robert Mugabe országlása során sokszor nyúlt erőszakos eszközökhöz. Katonai erőt vetett be az ellenzék vagy a szakszervezetek tüntetői ellen. A 2000-ben indult, úgynevezett földreform azt jelentette, hogy a fehérek ültetvényeit egyszerűen elvették és kiosztották a feketék között. Mára már csak a népesség 1%-a fehér. A lakosság 71%-a a sona etnikumhoz tartozik ugyan, de erős feszültség van az öt nagy klán között, amelyeket Mugabe többször kijátszott egymás ellen. A népesség 16%-át adó ndebele harcos kisebbség, közülük sokan lettek etnikai tisztogatások áldozatai. Constantino Chiwenga tábornok, a hadsereg főparancsnoka bejelenti azt, ami nem puccs, csak pont úgy néz ki, mint egy puccs Forrás: AFP/Jekesai Njikizana Mugabe mostani bukásához az utódlásának a kérdése vezetett. A függetlenségi harcok óta fontos szövetségese a 75 éves Emmerson Mnangagwa, aki kijelölt utódjaként az alelnöki tisztséget töltötte be a múlt hétig. Azonban erős riválisa támadt, mégpedig Mugave elnök 41 évvel fiatalabb felesége, aki gépírónőként kezdte az elnöki hivatalban, 1996-ban lett „first lady", és mostanra hatalmi tényezővé vált. Tanácsára férje a háborús veteránokat különböző pozíciókban fiatalabb politikusokra cserélte le, akik életkoruknál fogva nem vehettek részt a függetlenségi harcokban. Grace Mugabe nem túl népszerű az országban, fényűző életvitele miatt a „Gucci Grace" gúnynevet kapta. A katonák egyelőre békésen viselkednek a zimbabwei főváros, Harare utcáin Forrás: MTI/EPA/Aaron Ufumeli Bár a hadsereg azt állítja, hogy Mugabét nem foglyul ejtették, hanem vigyáznak a biztonságára, az elnök nem jelent meg a médiában, hogy értékelje a helyzetet. Azt viszont lehet tudni, hogy „Gucci Grace" hiába épített ki szövetségi rendszert maga körül, a hadsereg vezetői Emmerson Mnangagwát támogatják. Tankok foglaltak el pozíciókat a legfontosabb középületeknél, és a hadsereg vezetői hiába tagadják, nyilvánvalóan felkészültek a fegyveres összecsapásokra, az összes szabadságon lévő katonát a laktanyákba rendelték. Kína diszkrét, ám erőteljes gazdasági terjeszkedést folytat Afrikában, 2015-ben a két alelnök, Emmerson Mnangagwa és Li Juan-csao tárgyalt erről Forrás: AFP/Xinhua News Agency/Wang Ye A mostani zimbabwei történet erős párhuzamokat mutat a kínai történelem eseményeivel. Mao Ce-tung hosszas gerillaháború során lett Kína első számú vezetője, és gyakorlatilag mint a régi kínai császárok uralkodott az országon. Forradalmárból diktátor lett. Negyedik felesége, Csiang Csing pedig komoly politikai befolyásra tett szert. „Madame Mao" (ő ezt a gúnynevet kapta) három szövetségesével (Mao ironikus megjegyzése szerint a „négyek bandája") Mao halála után a hatalom megszerzésére készült. Azonban a polgárháború veteránjait, Teng Hsziao-pinget és szövetségeseit támogatta a hadsereg. Így Mao halálakor, a „négyek bandája" letartóztatása után még olyan katonai erődemonstrációra sem volt szükség, amilyen most zajlik Zimbabwe fővárosának utcáin. Akármilyen diktatórikus is egy rendszer, az első számú vezető pozícióját még senkinek sem sikerült a feleség jogán megörökölni: „Gucci Grace" ugyanúgy belebukott ebbe, mint annak idején „Madame Mao". Let's block ads! (Why?) Forrás...
