Igen, mi is pontosan tudjuk: az iPhone X egészen biztosan hatalmas siker lesz, és újabb milliárd dollárokat fog hozni az Apple-nek. A rajongók minden évben szinten tartják az eladásokat, az iPhone X pedig az első nagyobb, fundamentális váltás a telefon tízéves történetében, így újfent hatalmas az érdeklődés iránta. Nehéz azonban elengedni a gondolatot, hogy miután az Apple szinte teljesen elbontotta az alapokat, valahogy kevésbé sikerült stabilra visszaépíteni azokat. Habár élőben még nem próbáltuk az iPhone X-et, mégis évek óta most először lehet úgy érezni egy új Apple-telefon bejelentése után, mintha nem stimmelne minden. Az új kijelző és a bevágás A helyzet az, hogy az Apple komoly problémával nézett szembe. Az androidos prémium gyártók egy része már évek óta csúcsminőségű és nagyfelbontású OLED-kijelzőket használnak, amik ráadásul szabadon „formázhatók” és kihúzhatók a telefon széleire. Így született meg például tavaly a Samsung Galaxy S7 Edge, idén pedig már a teljes S8-sorozat oldalra lefolyó kijelzőt kapott, alul-felül minimális kávával. Nyilvánvalónak látszik tehát, hogy ez a követendő irány. Az Apple azonban lemaradt, az pedig mégsem lehet, hogy az új iPhone úgy nézzen ki szemből, mint egy akármilyen Samsung. Mert ha az egyszerű, logikusnak látszó utat követi a cég, akkor bizony elölről semmi nem különböztette volna meg az iPhone X-et akár az S8-tól, akár az LG G6-tól, hiszen ha a készülék elejét elfoglalja a képernyő, és felül hagynak egy kis kávát a kamerának és az érzékelőknek, akkor itt dizájnolásra már nem nagyon marad hely. Forrás: Apple Ez pedig probléma: az Apple tudja, hogy a vásárlóinak egy jelentős része elvárja, hogy a környezetük számára rögtön egyértelművé váljon, hogy iPhone-t használnak. Amikor egy társaságban kiteszik az asztalra a telefont, elő se fordulhasson olyan helyzet, hogy valaki megkérdezi: „milyen telefon ez?”. Ezzel eddig nem volt probléma, hiszen a kör alakú Home gomb az iPhone-ok alján a világ egyik legikonikusabb megjelenését adta, az Apple telefonjait nem lehetett összekeverni semmi mással. Nemcsak élőben, de még sziluettjét tekintve is. Valahol ebben a dimenzióban kerülhetett elő a probléma, ahol valószínűleg összecsaptak a marketingesek és a mérnökök: faltól falig kijelzőt akarunk, aminek következtében a Home gomb eltűnik, kamerának és szenzoroknak azonban mindenképp kell a hely. Hogy oldjuk meg a kijelző káváinak minimalizálását, hogy közben ne nézzen ki úgy a telefon, mint az androidos csúcskészülékek, és legyen valamiféle egyedi, felismerhető jellegzetessége? Akármi is volt a gondolatmenet, megszületett a külföldiül „notch”-nak becézett bevágás az iPhone X kijelzőjének tetején, ahova bezsúfolták a kamerát és az összes érzékelőt, ami az arcfelismeréshez szükséges. Az Apple pedig úgy gondolta, hogy ez lehet az iPhone X egyedi azonosítója, ami megteremti az új készülék ikonikus kinézetét. Így mostantól a hivatalos oldalon, és a különböző csomagolásokon is ezt a sziluettet látjuk majd, és persze élőben is mindenki fel fogja ismerni a telefont. Korábban a Home gombról, mostantól a bevágásról ismerhető fel egyértelműen, hogy iPhone-nal van dolgunk. Forrás: Apple És ha már ott van a bevágás, az Apple teljesen beleállt a történetbe. Nemcsak a sziluettben hangsúlyozza ki, de az alkalmazásfejlesztőknek kiadott utasításokban is egyértelművé teszik, hogy ne próbálják meg elrejteni vagy más módon maszkolni a bevágást, hanem azt figyelembe véve tervezzék meg a képernyőn megjelenő dolgokat.Ami érdekes döntés, hiszen a technológiai cégek, főleg az Apple jellemzően igyekszik „elrejteni” a hardvert, hogy az semmilyen formában ne kontárkodjon bele a felhasználói élménybe. Itt ezzel meg sem próbálkozik a vállalat, inkább egy nagyon ügyes marketinges trükkel egyedi vonásként adja el az egyébként kizárólag hardveres limitációk miatt, kompromisszumként létrejött bevágást. Ugyanakkor bármennyire is igyekszik felvállalni, sőt kiemelni a bevágást az Apple, számos ponton hamar egyértelművé válik, hogy igazából egy kompromisszumos és furcsa megoldásról van szó. Kiderült például, hogy a weboldalakat kétoldalt fehér üres helyekkel jeleníti meg a készülék, hogy a tartalmat semmiképp ne takarja ki. Ha viszont úgy fektetjük el a telefont, hogy a bevágás jobbra esik, akkor a görgetősáv már eltűnik mögötte. Úgy készülhetünk tehát, hogy a teljesképernyős alkalmazásoknál a bevágás nyilvánvalóan kitakar majd egy kis szeletet a képből, ahol pedig ez nem megengedhető, ott az oldalakon fekete vagy fehér csíkokkal találkozunk majd. Ehhez hasonlóan a videók és a fényképek sem töltik majd ki automatikusan a kijelzőt, csak dupla koppintásra terjednek ki annyira, hogy a bevágás már elvegyen a látható tartalomból. Szóval az Apple megtett mindent, hogy kihasználja az új OLED kijelző által nyújtott lehetőségeket, és készítsen egy telefont, ami a saját marketingnyelvezetük szerint „csak képernyő”, még úgy is, hogy cserébe be kellett vállalniuk egy olyan kompromisszumot, mint a bevágás. De sikerült a küldetés? Nos, az a helyzet, hogy nem egészen. Ugyanis mindezek ellenére továbbra is láthatóak kávák a készüléken, melyek következtében az iPhone X elejének 81,49%-át tölti ki a kijelző, aminél számos már megjelent, vagy nemsokára érkező telefon jobban teljesít. A Xiaomi Mi Mix 2 esetében ez a szám például 82,63%, az LG V30-nál 83,24%, a Galaxy S8+ pedig a legjobb a maga 84%-ával. Jól látható a viszonylag méretes keret a kijelző körül. Forrás: Apple Kompromisszum a kompromisszum miatt Ezen a ponton pedig eljutunk oda, hogy miért volt erre egyáltalán szükség. Az iPhone X tetején lévő bevágásnak azért kell ekkorának lennie, mert az Apple egész egyszerűen kénytelen volt töméntelen mennyiségű technológiát odatenni, hogy a FaceID nevű arcfelismerés működhessen. Ez pedig egy másik kompromisszumból ered: valamivel ki kellett váltani az ujjlenyomat-leolvasást. Iparági források alapján úgy tudni, az Apple sokáig kísérletezett a képernyő alá épített ujjlenyomat-leolvasóval, sőt állítólag még a telefon bemutatását és rajtját is eltolták emiatt, ám végül nem sikerült megvalósítaniuk. A hátlapra nem szerették volna tenni, talán azért, mert ez is túlságosan hasonlítana az androidos készülékek megoldásához, talán azért, mert szerintük ott nincs jó helyen, úgyhogy valószínűleg a lehető legrosszabb megoldáshoz folyamodtak: elhagyták az egészet a fenébe. Az Apple persze a számítástechnika fejlődésének során jellemzően az elsők között hagyta ki készülékeiből az olyan technológiákat, melyeket már elavultnak ítélt, ezzel is az előrelépésre ösztönözve az ipart és a saját felhasználóit: így járt a floppy lemez, a Firewire csatlakozó és az optikai meghajtó, de az Apple árult elsőként olyan laptopot, amin kizárólag a új USB-C-s port kapott helyet. Ezek a döntések sokszor elfogadhatóak voltak, és alapvetően szolgáltak bizonyos jónak mondható célokat, például vékonyabbak lehettek tőlük a gépek, vagy propagálták a felhő használatát. Az viszont már komoly kérdéseket vet fel, hogy miért volt szükséges a telefonokból kivenni a fejhallgató-kimenetet, egy olyan bejáratott, jól működő dolgot, aminél nem tényező az elavulás, ami igazából kényelmes és egyszerű volt, és aminek eltörlése után egyébként hogy-hogy nem hirtelen az Apple vált a vezetéknélküli fülhallgatók piacvezetőjévé az AirPoddal, még úgy is, hogy egyébként a megjelenése óta folyamatos készlethiánnyal küzd a gyártó. Döbbenetes mennyiségű technikát zsúfolt be egy helyre az Apple. Forrás: Apple A helyzet az, hogy az ujjlenyomat-leolvasás tökéletesen működött, megbízható volt, de ami a legfontosabb: nagyon gyorsan és kényelmesen lehetett használni. És legyen bármilyen jó is az új FaceID, nehéz elképzelni annál gyorsabb és kényelmesebb dolgot, mint amikor a telefont a zsebünkből előkapva már az ujjlenyomat-leolvasón volt az ujjunk, és használhattuk is a készüléket. Az Apple tehát itt is kötött egy látszólag feleslegesnek tűnő kompromisszumot, ami nem csak a képernyő bevágásában jelenik meg, de valószínűleg ott is meg fog, hogy kényelmetlenebbé válik tőle az életünk. Az Apple persze ennek pontosan az ellenkezőjét igyekszik hangoztatni: a cég szerint kényelmesebb és természetesebb csak megmutatni a telefonnak az arcunkat, mint rátenni az ujjunkat a leolvasóra. Valamiféle interakcióra akkor is szükségünk lesz, tehát „oda kell figyelnünk a telefonra”, ha fel akarjuk oldani, nem elég, ha csak letesszük az asztalra, és gyanítjuk, hogy a szenzorok és a kamera egyébként valószínűleg látná az arcunkat - ezt maga az Apple erősítette meg. De ezzel együtt is számos kérdés felmerül a dologgal kapcsolatban. Kezdve például azzal, hogy az arcleolvasás eddig soha volt igazán biztonságos, a legtöbbet egy mezei fotóval át lehetett verni, amit pedig nem nagy cucc szerezni, hiszen manapság már mindenki korlátlan mennyiségben tölti fel a szelfiket a közösségi oldalakra. De tegyük fel, hogy az a sok szenzor és érzékelő, amit az Apple a bevágásba épített, ezt a problémát megoldja, és a FaceID tényleg biztonságosabb lesz, mint a TouchID. Olyan kérdések akkor is felmerülnek, mint például hogy vajon mi történik akkor, ha egy alvó ember telefonját szeretnénk feloldani a tudta nélkül, vagy ha, még ha kicsit morbid is, de valaki ugyanezt megpróbálná egy halottal? Vagy hogy mennyire szerencsés dolog nagy tömegekben gyűjteni biometrikus azonosításra használt teljes arclenyomatokat, és mennyi lehetőséget ad ez visszaélésekre? És akkor még persze ott van az is, hogy az iPhone X annyira pontosan tudja követni az arckifejezésünket, hogy ezt nagyon könnyen ki lehet használni olyan dolgokra, amikre elsőre nem is gondolnánk: például tudni fogják, hogy a képernyő bizonyos pontjaira nézve mosolygunk-e, vagy esetleg összehúzzuk rá a szemünket. Továbbá még ha a kamera nem is, de bizonyos szenzorok folyamatosan aktívak és figyelnek, hiszen készen kell állniuk arra, ha fel akarjuk oldani a telefonunkat. És akkor a kezelhetőségről még nem is beszéltünk... Ha még nem hangzott volna el elégszer a kompromisszum szó, akkor most következik újra. A fenti változások ugyanis a telefon kezelhetőségére is kihatással lesznek. Mivel nincs többé Home-gomb, a helyét pedig nem virtuális gombok veszik át, mint az Androidon (egyre inkább úgy érezni, mint ha az Apple csak azért is máshogy akarná csinálni), így kénytelenek leszünk teljes egészében a gesztusvezérlésre hagyatkozni. A Control Center előhívásához a jobb felső sarokból, az értesítési listához pedig a bal felső sarokból kell lefelé húzni. Az alkalmazások bezárásához alulról felfelé kell suhintanunk, míg ha felfelé suhintást követően megállunk és nyomunk, akkor a futó alkalmazások kerülnek elő. Az egy dolog, hogy mindezt meg kell jegyezni, előbb-utóbb nyilván menni fog és hozzászokik az ember. Viszont (ha csak nem rendelkezünk kifejezetten nagy kézzel) ez egyben azt is jelenti, hogy tulajdonképpen elfelejthetjük, hogy a legalapvetőbb műveleteket meg tudjuk csinálni egy kézzel, mint ahogy tehettük azt a Home-gomb segítségével. (forrás: The Verge) Ahogy a cikkben említettük: nincs kétségünk afelől, hogy az iPhone X hatalmas siker lesz, és az sem kétséges, hogy technológiailag végre számos ponton felzárkózik az androidos csúcskészülékekhez. Azonban hosszú idő óta most érezni először azt, mintha a hagyományos Apple-recept kicsit feloldódott volna, mintha a végtermék nem állna össze igazán egy jól átgondolt, egységes egésszé. Talán nem véletlen, hogy a fentebb leírt furcsaságokkal és kompromisszumokkal kapcsolatban egyre többen teszik fel a kérdést internetszerte:„Ezt vajon Steve Jobs megengedte volna?” Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide! Let's block ads! (Why?) Forrás...
