Közeleg a Shadow of War, a Gyűrűk Ura világa pedig tele van képernyőre adaptálható jelenetekkel. Ezek közül szemezgetünk. Sokan ismerjük Tolkien papa meséit, és természetesen szeretjük is őket. Ámbár ezek a történetek hatalmas háttérrel rendelkeznek, és több évnyi sztorit tudhatnak maguk mögött, A Gyűrűk Ura szerelmesei nem sokat tudnak ezekről a történetekről a film- és játékadaptáció hiányában. A következő listában azokat a dolgokat gyűjtöttük össze, amikről érdemes tudni és akár még jó játékok is készíthetnének belőlük. A lista nem feltétlen tartalmaz olyan dolgokat, amik ne léteznének már videojátékban, csak esetleg javításra szorulnak. Réges-régen, egy messzi-messzi… Hadd kezdjem az elején: Tolkien világa hatalmas. Meg merném kockáztatni, hogy a benne lévő tartalom vetekszik még a Star Warsban találhatóval is. Sajnálatos módon sokan nem tudnak mást Tolkienról, minthogy ő írta A Gyűrűk Urát, és ő találta ki a leghíresebb félvér lényeket, a hobbitokat. Tolkien univerzumát, ami többnyire Középföldén játszódik (nem, Középfölde nem az egész bolygón lévő szárazföld, csak egy földrész, a világ neve amúgy Arda), kevesen tudják bejárni északtól délig, kelettől nyugatig, ugyanis mielőtt még befejezhette volna a világ teljes megalkotását, a híres író elhunyt. Az öreg Tolkien, hívő katolikus létére, szerette keverni a vallás és a tudomány világát. Leginkább az alkímia és a varázslat, mint tudományos-fantasztikus tényező található meg történeteiben (gondolok itt Gandalfra, Szarumánra és a szilmarilokra). Tolkien világteremtése a vallás alapjaira épül, a világában mindenekfelett álló lény Eru Ilúvatar (az egyetlen, mindenek atyja) teremtett mindent, egy ősi tünde nyelvezetű lény, akinek a hatalma nagyobb, mint bármié és bárkié az univerzumban. A tündék úgy tartják, ők Eru egyenes ági leszármazottai, ezért is háborúznak a tejhatalomért Arda felett, mígnem a sötétség erői az életükre törnek és össze kell fogniuk addigi ellenségeikkel, a törpökkel és az emberekkel. Tolkien világát négy korszakra tudjuk osztani, ebből a legjobban ismert a harmadkor, amiben az összes film és játék játszódik. Az első kor, amikor még a tündék voltak hatalmon, az emberiség hajnala, a másodkor a sötétség felemelkedése. A negyedkorról sokat nem lehet mondani, ugyanis ez volt mindközül a legbékésebb. Ezeken kívül még van az első kor előtti idő, ami leginkább a teremtéshez hasonlatos. Varázs bizsuk Természetesen, mint minden fantasy filmben, regényben és játékban, úgy itt is a csaták kapják az egyik legnagyobb szerepet. A Gyűrűk Ura-filmekben látott csaták jellemzője az orbitálisan hatalmas sereg és a töménytelen vérontás. Habár azok a harmadkori ütközetek, amiket a vásznon láthattunk (a Fekete Kapu például), nagyon látványosak voltak, és meglehetősen grandiózusak voltak, nem foghatók az első kori harcokhoz. Ilyen a tündék és Morgoth, az első Sötét Úr közti összecsapás. Ha olvasta valaki a Szilmarilokat (aki nem, annak ejnye-bejnye), tudja, hogy a háború az örökéletű tündék és a szintén halhatatlan Morgoth között 3000 valiani éven át (ez 30000 földi évet jelent) zajlott. Az egész azzal kezdődött, hogy a tünde úr Feanor magának akarta tudni a fény és a sötétség uralmát. Kivágva a világnak fényt biztosító két fát, azok erejét bezárva a szilmarilokba, három drágakőbe, amik így mindennél hatalmasabbak lettek. Morgothnak természetesen, mint rezidens rosszfiúnak, fájt erre a hatalomra a foga, ezért ellopta a köveket, megindítva az első kort átívelő beleriandi háborúkat, a Drágakövek Háborúját. Feanor és hét fia felesküdtek, hogy mindenkivel végeznek, aki kézre keríti a drágaköveket, természetesen ezzel egy csomó felesleges vérontás és politikai haddelhadd jött. Az első kori csaták leginkább abban különböznek A Gyűrűk Urában lévőktől, hogy nagyon sok tengeren zajlott, és a hajókat nemcsak szárazföldi, de vízi szörnyek is támadták. Nem tudom, hogy ti, olvasók hogyan vagytok vele, de én szívesen lejátszanék egy csatát Morgoth seregeit irányítva, természetesen jobb fizikával, mesterséges intelligenciával és modernebb grafikával, mint amivel a Battle for Middle Earth sorozat lett megáldva. Ha már taktikánál járunk, egy körökre osztott seregirányítás is szépen nézne ki akár, igen, téged nézlek Might and Magic. Esetleg a jó alapú, de nem túl fényes sikerű For Honor mintájára látnék még szívesen egy első-, másod- vagy harmadkori játékot. Nem kell megkeresni és felkoncolni, no, jó is lehetne az a játék, ha nem egy ovis lökdöső-szimulátor lenne Kung Fury szintű és realitású történettel. (Amennyiben még nem láttátok a Kung Fury-t, Youtube-on fennt van egy rajongói kisfilm, ajánlott lecsekkolni.) Na de ki a pokol az a Marion? Az első kor dicső tünde győzelemmel zárult, és ezután úgy tűnt, hogy béke köszönt be. Még a felemelkedő emberi faj se okozott túl nagy balhékat Morgoth száműzetése után. A szilmarilokat a tündék vezérei elrejtették és meghagyták, hogy csak végszükség esetén törjék fel őket és engedjék ki a fényüket. A másodkor egy kellemes időszaknak indult, ám hamar beköszöntött a földi pokol, amikor Morgoth serege erőre kapott. De ne rohanjunk ennyire előre, hiszen mégis, hogy kaphatott erőre a sereg, segítség nélkül? Pontosan: sehogy. Morgoth seregei még mozogtak az árnyak közt, de mesterük száműzetése után meggyengültek és könnyen legyőzhetővé váltak. Ám volt egy segítőjük, aki információkkal látta el a világról Morgothot és segédkezet nyújtott neki, hogy serege átvegye a föld feletti hatalmat, és ki tudja szabadítani mesterét. Ez a valaki Mairon volt, egy maia. Ki az a Mairon és mi az a maia, kérdezed? A válasz elég kézenfekvő: Lucifer történetére kell gondolni. Mint világában mindenhol, Tolkien itt is előszeretettel használta a vallásos utalásokat, ugyanis a maiák nagyhatalmú lények, akik a tündék és a halandók felett állnak mind tudásban, mind erőben. Az egyik leghatalmasabb maia Mairon volt, a kovács, akit sokan tiszteltek, noha ő mindent megvetett, ami nem volt hasznos vagy tökéletes. A maiák különlegessége, hogy úgy teremtettek, hogy ne lehessen őket befolyásolni és mindig jót cselekedjenek – ők a tisztaság fizikai képződményei. Ha még mindig nem esik le: a maiák Tolkien világának angyalai, görög istenei, ha úgy tetszik. Bezony ám! Mairon titokban szövetségre lépett Morgoth-tal, mert úgy látta, hogy Morgoth nézetei igazán hasznosak és világlátásában a tökéletesség formálódik meg – szóval számára ez volt a helyes tett. Mairon mindvégig a tündék serege mellett állt szóban, viszont amikor Morgoth hadai felemelkedtek, rögtön kinyilvánította a Sötét Úrral való szimpátiáját. Ennek hála természetesen kiűzették a maiák világából, le a Ardára, egészen pontosan Középföldére, ahol gúnynévvel illették a kovácsot. Úgy hívták: A gyalázatos. Ez Noldori tünde nyelven úgy hangzott: Szauron. Ekkor kezdődött meg a sötétség felemelkedése. Szauron még Morgoth-énál is hatalmasabb sereget épített, elkészítette a hatalom gyűrűit és az Egy Gyűrűt. Ezzel kapcsolatban egy igazán nagy ziccert hagytak ki a játékkészítők azáltal, hogy még nem készítettek el egy dungeon management, avagy god simulator programot. Egy Dungeon Keeper szerű játékra kell itt gondolni, ahol Szauron seregeit irányíthatjuk, készíthetjük fel. Igazi időrablót lehetne készíteni ebből a sorozatból. Haddelhadd Tolkien története vége fele járunk, a soha be nem fejezett végső csata idején. Erről könyv sincs, a történet folyton változik, mégis, az alapja ugyanaz marad: a bibliai Armageddon és az északi Ragnarok monda keveréke. A história szerint Morgoth rájön, hogy törhet ki börtönéből, és összeszedi seregeit egy végső csatára. Az világ nagy része a víz alá merül, a hegyek leomlanak, a fajok nagy része kihal. A nagy veszteségek ellenére a Dagor Dagorath, azaz a végső csata győzelemmel zárul. A tündék felkeresik a szilmarilokat, feltörik őket, ezzel egy új világot kialakítva. Egy másik történet szerint Eru, mindenek atyja megelégeli a vérontást és eltüntet mindent az univerzumból, ami gonosz. Egy poszt-apokaliptikus túlélős játék? Tudom-tudom, már mindenki hócipője tele van a túlélőkkel, annyi van belőlük, de srácok: Tolkien! Jó… oké… kitalálok magam is. Beköszönt a béke Lehet zavaró, hogy a világvégét előrébb tettem, de egy nyugodtabb hangvételű dologgal akartam lezárni a cikket. A negyedkorral, ami a Gyűrűk Ura folytatása. Nem olyan folytatása, hogy „és akkor még egy kaland”, hanem itt ülepszik le minden, a sötét seregek szétszélednek, Szauron elpusztult, minden, ami gonosz, eltűnt egy jó időre. A negyedkor az emberek kora, a béke időszaka. Közvetlen Aragorn megkoronázása után következik be. Lehet, hogy nem hangzik túl érdekesnek, viszont remek RPG-t lehetne kerekíteni belőle. Valljuk be, gamerek vagyunk, és a leghőbb vágyunk egy tökéletes játék, természetesen ez mindenki számára mást és mást jelent. Talán közhelyesnek fogok hangzani, de számomra két olyan játék van, amit akárhányszor játszottam eddig, mindig találtam bennük valami újat, izgalmasat, és nem tudtam őket letenni, csak amikor már a szomszéd jött át, hogy zuhanyozzak, mert átérződik a szagom a falon. Ez a kettő a The Witcher 3: Wild Hunt és a Fable: The Lost Chapters voltak. Mégis a Witcher hozta el a megváltást hosszú idő után, persze találni benne hibát, nem kell jönni ezzel, de ha egy Tolkien világában játszódó, Witcher stílusú RPG-hez beletolnák a Bethesda karakterkészítési opcióit és a Bioware-es csapat lehetőségeket, engem boldoggá tennének. Ti hogy vagyok vele? Mi lenne a számotokra tökéletes játék és mi az, ami ehhez a legközelebb áll jelenleg? Let's block ads! (Why?) Forrás...
