[TD="width: 50%, align: center"]GEORGE SAND (1804 - 1876) [/TD] [TD="width: 50%, align: center"][/TD] George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak. Aurore Dupinnek hívták leány korában, de nagyon rövid ideig volt leány. Hamar férjhez ment, hamar el is vált. Szerelmi élete viharos volt, nem is csinált titkot a viharokból. Legjobb regényeit őszinte vallomásai teszik fontos emberi dokumentumokká. A témáiban, stílusában romantikus íróművész saját múltjának oszinte feltárásában hiteles realista. De legreálisabb valóságtükrözéseiben is hangsúlyozza a szélsőségeket, a szokatlanságokat, vagyis romantikusan realista. Pletykák és anekdoták kedvelt tárgya volt. Öltözködéseiről és szokásairól ugyanúgy adták szájról szájra, országról országra a szokatlanságokat, . mint szerelmi életének változatosságáról. Magába a férfinembe volt szerelmes. Vérbeli elődei közt hol törvényes, hol törvénytelen módon akadt király is, olcsó pénzért kapható utcalány is, katonatisztek is, piaci árusok is. Akárcsak a politikában, a szerelemben is azonosulni tudott minden társadalmi osztállyal. De egyikkel sem ellenségesen, a békét és az egyetértést hirdette urak és szolgák, gazdagok és szegények, egymást ellenségnek tekintő csoportok között. A legfőbb értéknek pedig a szerelmet tudta. Magamagát példaadónak tekintette közéleti kérdésekben is, nászágyban is. Egy idoben távoli országokban is észben tartották, feljegyezték, ki mindenki volt a szeretője. Még vetélkedtek is, ki tud többet felsorolni ama leghíresebb férfiak közül, akik hosszabb vagy rövidebb ideig voltak a férfinevű igéző asszony ágyastársai. Mint ahogy azt is mulatság tárgya volt felsorolni, miféle férfiszokásokkal hökkenti meg bámulóit is, szidalmazóit is. Vicclapok karikatúrákat közöltek róla férfiruhában, leginkább frakkban, sétabottal, szájában vagy ujjai közt vastag szivarral. Néha szeme előtt monoklival. Azt minden olvasó ember — nemcsak regényolvasó, hanem újságolvasó is — tudta, hogy legtartósabb, leghosszabb ideig tartó szerelmes kapcsolata egy nagy romantikus költővel, Musset-vel és egy nagy romantikus zeneszerzővel, Chopinnel volt. Amikor Chopin kedvéért elhagyta Musset-t, gúnyos regényt írt befejezett szerelméről, mire Musset bosszús regényt írt hűtlen szerelméről. Szenzációhajszoló olvasók versenyt olvasták egymás után mind a kettot. De Musset tulajdonképpen kettejük történetét írta meg leghíresebb regényében, „A század gyermekének vallomásá"-ban is. Mert George Sand jó író volt, de legalább olyan jó regénytéma. [TD="width: 50%, align: center"][/TD] [TD="width: 50%, align: center"][/TD] Egy fennmaradt lista, amelyben egy kíváncsi olvasó (vagy irodalomtörténész) összeállította hitelesen bizonyítható szeretői közül a legvilághíresebbeket, ezeket a neveket közli a kortársakkal és az utókorral (tehát velünk is): Balzac, Berlioz, Delacroix, mind a két Dumas (apa és fiú), Flaubert, Heine, Liszt Ferenc (hogy egy magyar is legyen a tiszteletre méltó vagy inkább ámulatra méltó névsorban), Mérimée, Saint-Beuve,Stendhal és persze Musset és Chopin. — De vannak olyan névsorok is, amelyek arról tanúskodnak, hogy a korai szocialista mozgalom vezéralakjai, szónokai és publicistái közül melyiknek az ágyában lelkesedett fel a munkásosztály igazáért és az osztály nélküli társadalom eljöveteléért. A nagy orosz kritikus, Belinszkij is nagyra tartotta. Egy róla szóló tanulmányban írta ezeket a helytálló szavakat: „George Sand számára nincsenek arisztokraták, se plebejusok, csak emberek vannak, és ő megtalálja az embert a társadalom minden osztályában. Szereti, együtt érez velük, büszke rájuk és megkönnyezi őket." Már első regényének címlapján Sand volt a családneve. Ez pedig úgy került hozzá, hogy amikor rövid házasság után gyorsan megunt férjét elhagyta, első szeretője egy Jules Sandeau nevű fiatal jelentéktelen író volt. A híres szeretők között nem is szokás felsorolni. Jelentőségét nem is műveinek köszönheti, hanem annak, hogy az ő nevének első felét választotta a változatos életű asszony. Mire az a könyv megjelent, a szerző már másik férfival tapasztalta, hogy milyen sokszínű az élet. Színesen, olykor túlszínezve el is mesélte, hogy milyen sokszínű, kalandos, mulatságos és megható az élet. Néhány évtizedig a legolvasottabb írók közé tartozott, nagyon sok regénye sok nyelven mulattatta vagy hatotta meg az olvasókat. De még most is, száznál több évvel halála után is élő irodalom az életműve. Legalább fél tucat regénye ma is kiadásra, olvasásra érdemes. Elsősorban önéletrajzi ihletésű történeteit adják ki újra meg újra („Indiana", „Lélia", „Jaques"). De legértékesebbek az ezeknél későbben írt, a romantikát a realizmussal összebékítő regényei: a „Mauprat" (erről írta Belinszkij a nagyra becsülő tanulmányt) és a „Consuelo", amely régóta beletartozik a francia klasszikusok címjegyzékébe. Művei Voyage En Auvergne (1827, Önéletrajz vázlat) Compagnon Du Tour De France (1840) La Petite Fadette (1848) Château Des Désertes (1850) Histoire De Ma Vie (1855, Önéletrajz) Novellák Rose Et Blanche (1831, Jules Sandeau-val) Indiana (1832) Lélia (1833) Andréa (1833) Mattéa (1833) Jacques (1833) Kourroglou / Épopée Persane (1833) Leone Leoni (1833) Simon (1835) Mauprat (1837) les Maîtres Mosaïtes (1837) l'Oreo (1838) l'Uscoque (1838) Un Hiver À Majorque (1839) Pauline (1839) Horace (1840) Consuelo (1842) La Comtesse De Rudolstadt (1843, a Consuelo folytatása) Jeanne (1844) Teverino (1845) Pêche de M Antoine (1845) Le Meunier D'Angibault (1845) La Mare Au Diable (1846) Lucrezia Floriani (1846) François Le Champi (1847) Les Maîtres Sonneurs (1853) La Daniella (1857) Elle Et Lui (1859) Jean De La Roche (1859) L'Homme De Neige (1859) La ville Noire (1860) Marquis De Villemer (1860) Mademoiselle La Quintinie (1863) Laura, Voyage Dans Le Cristal (1864) Le Dernier Amour (1866, Flaubert-nek ajánlva) Színdarabok Gabriel (1839) François Le Champi (1849) Claudie (1851) Le Mariage De Victorine (1851) Le Pressoir (1853, Play) Az Ahogy tetszik francia adaptációja (1856) Le Marquis De Villemer (1864) L'Autre (1870, Sarah Bernhardt-dal
