Gyenge Árpád színész, epizodista Született: 1925. december 13. Asszonyvására, Magyarország Elhunyt: 1979. július 1. Budapest, Magyarország Főbb szerepei: Achard: A bolond lány - Írnok Breal: Tíz kiló arany - főszerep Gogol: A revizor - Tanfelügyelő Gogol: Holt lelkek - Mizsujev Moliere: Scapin furfangjai - Géronte Molnár Ferenc: Egy, kettő, három - Colleon Németh László: Széchenyi - Inas Németh László: Colber - Jagnus Polgár András: A szembesítés eredménytelen - Orsós Antal Shakespeare: Hamlet - Sírásó Shakespeare: Rómeó és Júlia - Patikárius Steinbeck: Egerek és emberek - Candy Filmszerepei: Színes tintákról álmodom (1980) - Halála után mutatják be A világ közepe (1979) tévéfilm - A gyevi bíró A kisfiú meg az oroszlánok (1979) tévéfilm - Baltazár Rab ember fiai (1979) tévéfilm - Vadász Histoire du chevalier Des Grieux et de Manon Lescaut (1978) Francia/magyar tévéfilmsorozat, 1-6. rész - Le fripier Co mi zrobisz, jak mnie zlapiesz (1978) lengyel film - Hungarian Citizen A trombitás (1978) Vakáció a halott utcában (1978) tévéfilm - Építésvezető Hatholdas rózsakert (1978) Tíz év múlva (1978) Keménykalap és krumpliorr (1978) A ménesgazda (1978) Vakáció a halott utcában (1978) tévéfilm Illetlenek (1977) tévéfilm Mákszem Matyi (1977) tévéfilm - Nyeszlett úr A közös bűn (1977) A csillagszemű (1977) - A kincstárnok Csutak a mikrofon előtt (1977) tévéfilm - Rádiós ügyelő A méla tempefői (1976) tévéfilm - Egyik hajdú Le a cipővel 1-2. rész (1976) tévéfilm Kántor / Az ellopott vonat c. epizódjában (1976) tévéfilmsorozat Nyár a szigeten (1976) tévéfilm - Pólika Pál Bach Arnstadtban (1975) tévéfilm - Weissleder sekrestyés Tűzgömbök (1975) Az öreg (1975) Fürdés (1974) tévéfilm Kínai kancsó (1974) tévéfilm Autó (1974) A dunai hajós (1974) Keménykalap és krumpliorr (1974) tévéfilm - Rátz Dezső Dr. Bubó: Kérem a következőt (1974) rajzfilmsorozat - Teknőc Ernő, a küldönc hangja Az ember melegségre vágyik / Jégárpa c. részben (1973) tévéfilm Ki van a tojásban? (1973) - Utas a buszon Kakukk Marci (1973) - Kártyajátékos Az öreg bánya titka (1973) tévéfilmsorozat - Kalauz (3. epizód) Egy srác fehér lovon (1973) Les Évasions célebres 1-13. rész (1972) francia/olasz/magyar/osztrák tévéfilmsorozat - Nizli A magyar ugaron (1972) Bob herceg (1972) tévéfilm Nápolyt látni és... (1972) Utazás Jakabbal (1972) - Kántor Lányarcok tükörben (1972) Volt egyszer egy család (1972) Hekus lettem (1972) Fuss, hogy utolérjenek! (1972) - Rezső Hahó, öcsi! (1971) - Férfi a hordágyon Egy óra múlva itt vagyok 1-14. rész (1971) tévéfilmsorozat - Spiller A képzelt beteg (1971) tévéfilm - Szippants Villa a lídón (1971) - Lyon, francia nyomozó Nyulak a ruhatárban (1971) - Dr. Gömöri A gyilkos a házban van (1970) - Halász Tibor Hatholdas rózsakert (1970) - A postáskisasszony férje Valaki a sötétből (1970) tévéfilm Szemtől szembe (1970) - Szőlősgazda Gyula vitéz télen-nyáron (1970) - Kincses Miért is mentem hozzád feleségül? (1970) tévéfilm A 0416-os szökevény 1-5. rész (1970) tévéfilm A revizor (1969) tévéfilm - Kereskedő Víz (1969) - tévéfilm A kormányzó (1969) - tévéfilm Imposztorok (1969) - Lőwy doktor Isten hozta, őrnagy úr (1969) - Lőrincke Legenda a páncélvonatról (1969) tévéfilm VII. Olivér (1969) - tévéfilm Ismeri a Szandi mandit? (1969) - Balesetvédelmis A beszélő köntös (1968) - Ugi Vigyori (1968) tévéfilm Hazai pálya (1968) - mint csapat tag A ló is ember (1968) tévéfilm - Zsoké Bors 1-5. rész (1968) tévéfilmsorozat - Inas A hamis Izabella (1968) - Gál József, a fényképész A szerelem (1968) tévéfilm Az utolsó kör (1968) Holtág (1968) tévéfilm A múmia közbeszól (1967) Ezek a fiatalok (1967) Egy szerelem három éjszakája (1967) Minden kezdet nehéz I-II. (1966) rendhagyó magyar film Én, Sztrasznov Ignác, a szélhámos 1-2. rész (1966) tévéfilm Az igazságtevő (1966) tévéfilm Tűvétevők (1966) tévéfilm Édes és keserű (1966) Princ, a katona (1966) tévésorozat - Teherautó-sofőr Fügefalevél (1966) - Cipész Harlekin és szerelmese (1966) - Horgász Hideg napok (1966) A svéd gyufa (1965) tévéfilm Kocsonya Mihály házassága (1965) tévéfilm Nem (1965) Boldog új évet, Rüdiger úr! (1965) tévéfilm Kristóf, a magánzó (1965) tévéfilm - Szaktárs a piacról Zöldár (1965) - Egyetemi ügyintéző Karambol (1964) Négy lány egy udvarban (1964) Már nem olyan időket élünk (1964) tévéfilm Így jöttem (1964) - mint hazatérő zsidó Másfél millió (1964) Pacsirta (1963) - Színházi ügyelő Párbeszéd (1963) - Pincér a vonaton A szélhámosnő (1963) Germinal (1963) olasz/francia film Meztelen diplomata (1963) Mindennap élünk (1963) Tücsök (1963) Isten őszi csillaga (1962) Az aranyember (1962) Asszony a telepen (1962) Angyalok földje (1962) Mindenki ártatlan? (1961) Áprilisi riadó (1961) Házasságból elégséges (1960) - Trafikos Rangon alul (1960) - Operaházi bérletes Két emelet boldogság (1960) - Asszisztens Három csillag (1960) - Színész Vörös tinta (1959) - Lányi Albert, énektanár Dúvad (1959) átdolgozva: 1961-ben Szegény gazdagok (1959) - Tanító úr Szerelemcsütörtök (1959) Láz (1957) Dollárpapa (1956) - Rab Liliomfi (1954) - Muzsikus Életrajza: Adatok: 1945 - Pécsett kezdi pályáját 1945 - 1949 - Sopronban és Debrecenben játszik 1949 - az Állami Bányász Színházhoz kerül 1950-től haláláig - a Madách Színház tagja 1954-től - távoktatás keretében végzi a Színművészeti Főiskolát 1968 - Jászai-díjat kap Összefoglaló: A novellisták néhány szóval nyitnak meg egy világot, mutatnak meg belső tájakat. Az epizodisták egy mondatban, egy mozdulatban. Benyitnak egy szobába, átadnak egy levelet, megterítenek egy asztalt. És mégis tőlük lesz hiteles minden, az epizodistáktól. A második világháború utáni színészi nemzedék tagja. Iskoláit Nagyváradon végzi, majd vidéki színházakhoz szerződik. 1945-ben Pécsett kezdi pályáját, majd Sopronban és Debrecenben játszik. 1949-ben az Állami Bányász Színházhoz kerül, 1950-ben pedig a Madách Színházhoz, melynek haláláig tagja marad. 1954-től távoktatás keretében végzi a Színművészeti Főiskolát. A figurák főszerep-hivatástudatával dolgozza ki alakításait. Rokonszenves karakterek kitűnő megformálója. Markáns, kesernyés humorral, mértéktartóan játszik, és sohasem az olcsó megoldások sarkallják. A pillantok ötvösmesterének mondják többen. 1954-ben áll először filmkamera elé, és több mint 120 (!) filmben láthatjuk őt, mint kalauz, kántor, kereskedő, kincstárnok, pincér, inas, balesetvédelmis, építésvezető, zsoké, fényképész, cipész, szőlősgazda, nyomozó, vadász, horgász, teherautó-sofőr, és alakította Nyeszlett urat, az egyik gyerekeknek szóló tévéfilmben. Nevezetes alakításai révén azonban egy ország zárja szívébe. Pólika Pál a "Nyár a szigeten" című tévéfilmben. A "Keménykalap és krumpliorr"-ban pedig ő alakítja Rátz Dezsőt, vagy ő Spiller az "Egy óra múlva itt vagyok" című tévésorozat mind a 14 epizódjában, és Lőrincke az "Isten hozta, őrnagy úr"-ban, ám az egyik legnagyobb népszerűséget a "Dr. Bubó" című rajzfilmsorozat Teknőc Ernőnek, a küldöncnek kölcsönzött hangjával éri el. Az emlékezet hosszan megőrzi alakját, és talán nem feledi egyik legszebb tulajdonságát: a szerénységét. Életútjának áttekintése: Mozaikok egy epizodista életéből A második világháború utáni színészi nemzedék tagja. Iskoláit Nagyváradon végzi, majd vidéki színházakhoz szerződik. 1945-ben Pécsett kezdi pályáját, majd Sopronban és Debrecenben játszik. 1949-ben az Állami Bányász Színházhoz kerül, 1950-ben pedig a Madách Színházhoz, melynek haláláig tagja marad. 1954-től távoktatás keretében végzi a Színművészeti Főiskolát. Epizodista, a figurák főszerep-hivatástudatával kidolgozva alakításait. Rokonszenves karakterek kitűnő megformálója. Markáns, kesernyés humorral, mértéktartóan játszik, és sohasem az olcsó megoldások sarkallják. A pillantok ötvösmesterének mondják többen. Színpadi alakításairól Alkatánál, fakó hangjánál fogva elsősorban az elesett, vékony dongájú, rokonszenves, kicsit hamiskás, vagy éppen kisemmizett alakok megformálása áll közel hozzá, kitűnő, mély emberi humorral színezve szinte teljes emberi sorsokat tud a nézők elé tárni epizódszerepeiben. Ő Candy (Steinbeck: Egerek és emberek); Géronte (Moliere: Scapin furfangjai), vagy Mizsujev (Gogol: Holt lelkek), Írnok (Achard: A bolond lány), és másik kiemelkedő szerepe Orsós Antal megformálása Polgár András "A szembesítés eredménytelen" című drámájában. "A kaukázusi krétakör"-ben, a "Tanner John házassága" anarchista figurájában, "A revizor" tanfelügyelőjeként, a "Léni néni", a "Catullus", a "Kaviár és lencse", a "Mizantrop", a "Hermelin", a "Vőlegény" egy-egy jellegzetes alakítása fűződik nevéhez. Az "Egy, kettő, három"-ban pedig ő Colleon, aki adja-veszi a kitüntetéseket. Játssza Németh László "Colber"-ének Jagnusát, a "Holt lelkek" Mizsujevét, a "Doktor úr" földrajztanárát, ő volt a "Hamlet" második sírásója, pompásan kidolgozott kabinetfigurájával. Főszerepet kap Breal "Tíz kiló arany" című darabjában, amellyel pályafutása egyik legnagyobb színpadi sikerét aratja. Filmszerepekben 1954-ben áll először filmkamera elé, a "Liliomfi" Muzsikusszerepében. Filmbeli munkássága az 1960-70-es években teljesedik ki. Több mint 120 (!) filmben játszik epizódszerepet. Látjuk mint trafikos, asszisztens, énektanár, tanító, sőt, színészt is alakít a "Három csillag"-ban (1960), a "Pacsirta" című filmben pedig színházi-, egy ízben pedig rádióügyelőt. Szerepel, mint kalauz, kántor, kereskedő, kincstárnok, pincér, inas, balesetvédelmis, építésvezető, zsoké, fényképész, cipész, szőlősgazda, nyomozó, vadász, horgász, teherautó-sofőr, és alakította Nyeszlett urat, az egyik gyerekeknek szóló tévéfilmben. Nevezetes alakításai révén azonban egy ország zárja szívébe. Pólika Pál a "Nyár a szigeten" című tévéfilmben, "Keménykalap és krumpliorr"-ban pedig ő alakítja Rátz Dezsőt, Spiller az "Egy óra múlva itt vagyok" című tévésorozat mind a 14 epizódjában, Lőrincke az "Isten hozta, őrnagy úr"-ban, míg Moliere "A képzelt beteg" című vígjátékának című televíziós változatában Szippantsot alakítja. Ám az egyik legnagyobb népszerűséget a "Dr. Bubó" című rajzfilmsorozat küldöncének kölcsönzött hangjával éri el. A "Kérem a következőt" című sorozatban Teknőc Ernő, a küldönc hangja a ma is kapható DVD-film révén generációk számára teszi őt maradandóan eleven emlékké. Az epizodistákról Különös és érdekes az a szakmai nézet, amely az epizodistákat a nagy színészegyéniségeknél jóval alacsonyabb rangúan kezelt, amolyan futottak még kategóriákba sorolja. "Hááát íiiigen, vannak az epizodisták is... - legyintenek rájuk sokan -, de hol vannak ők a nagy színházi egyéniségekhez, kérem szépen..." Senki sem vitatja el Rátkai, Csortos, Latinovits, Kálmány György... stb. érdemeit, pusztán arról van szó, hogy a kitűnő epizodistákkal válik kerek egésszé mindaz, ami a színpadon zajlik, az előadásban benne foglaltatik a főszereplő remeklése, és aki pusztán megteremti a légkört mindehhez - így az epizodista is. Mándy Ivánt például a novellistákra emlékezteti. "A novellisták néhány szóval nyitnak meg egy világot, mutatnak meg belső tájakat. Az epizodisták egy mondatban, egy mozdulatban. Benyitnak egy szobába, átadnak egy levelet, megterítenek egy asztalt. És mégis tőlük lesz hiteles minden - mondja Mándy. - Valamikor gyerekkorom mélyén láttam egy magyar filmet. Kedélytelen, kis fickó lehettem, kritikus alkat. Irtózatosan unatkoztam. Közben valami olyan gonosz ingerültség kapott el. És akkor megjelent a vásznon egy ligeti pad. A pad mellett három csavargó. Három ligeti vagány. Kártyáztak. Felfigyeltem. Az egész valahogy levegőt kapott. Sajnos nagyon hamar eltűntek! Aztán megint a tömény unalom. Visszahullott minden a sötét semmibe. Később megtudtam a nevüket. Makláry Zoltán, Pethes Sándor, Peti Sándor. Epizodisták. A régi Vígszínházból emlékszem még Gárdonyi Lajosra, Mály Gerőre, Szerémyre, Vágó nénire, Vendrey tatára. És most itt van Gyenge Árpád..." Egyik kimagasló alakítása - Inas a "Széchenyi" című drámában Gyenge Árpád megszámlálhatatlan karakterfigurája közül egy-egy átlép a halhatatlanság különös panoptikumába. Örök mementóként a szavakká rögzült és megdermedt valóságként áll előttünk ma is, sok-sok évvel azután, hogy már azok az esték eltűntek, porrá hamvadtak, sőt, maga művész is az emlékek tűnő homályába veszően áll előttünk... De mégis egy nem várt fordulat, egy különös este élményének hatására keletkezik egy lenyomat, egy írás, amely őt idézi. Gyenge Árpád 1976 őszén játszik Németh László "Széchenyi" című drámájában. Inast alakít. Ő a hűséges inas Döblingben. "Oly vékony és megtört, mintha éppen csak odarajzolták volna. Meggörbült vonal a levegőben. Mit csinál egy inas? Bejelent valakit. Úgy suhan be a vendég mellett, mint egy árnyék. Észre sem lehet venni. Ez a lénye. Igaz, Döblingben elég különös vendégekkel van dolga. Többek között besúgókkal, ostoba tolakodó fráterekkel ("Csak éppen látni akartam, mit csinál a nagy Széchenyi..."), mélabús, agyonzaklatott orvosokkal, és néhány valóban hű baráttal. Az inas bejelent, bekísér, kikísér. Soha hálátlanabb szerep! Mit lehet itt csinálni? Semmit. És Gyenge Árpád valóban nem csinál semmit. Csak éppen amennyi benne van a szerepében. Ő különben is képtelen arra, hogy "csináljon", vagy pláne, hogy kitaláljon valamit. A háta, a válla, a hangsúlytalan hangja jelzi, hogy miféle vendég érkezett. Talán most látja először, mégis mindent tud róla. Egy pillanatra megáll mögötte. Maga elé néz. A levegőbe mered, "most megint történik valami. Rövidesen megjelenik a rendőrség, házkutatást tartanak, aztán pedig..." Ebben a tekintetben benne van, hogy egyre nyomasztóbb a légkör. Széchenyi tragédiája már nincs messze. De addig végezzük a dolgunkat. És ő jön, megy, nyitja és csukja az ajtót, kitárja az ablakot a kert felé, a tébolyda kertje felé, karos gyertyatartót helyez az asztalra, ágyat bont. Mintha lehetne még élni. Hajlott alakja egyre hajlottabb. Azon az utolsó éjszakán még kikísér valakit. Ahogy kilép, Széchenyi magára zárja az ajtót. Revolvere után kutat a fiókjában. Nem maradt más, csak ez a néhány mozdulat. Kopogás. Az inas kopog. Be kell, hogy engedjék. Akkor megáll egy pillanatra és azt mondja: - Holnap húsvét lesz és gondoltam, hogy virágot kéne küldeni... Ott állnak ketten a lassan elsötétedő szobában. Holnap húsvét lesz! (Amikor már nem is lesz holnap!) Virágot kéne küldeni a grófnénak. Holnap húsvét... Még egyszer megérinti valami Széchenyit. Igen, talán lehetett volna élni egy jobb, értelmesebb világban. Írni, vitatkozni, beszélgetni. Sétálni egy nő mellett. Megünnepelni az ünnepeket és virágot küldeni. Mindez néhány pillanat. Az inas lehajtott fejjel áll. Eltűnik. És vele minden eltűnik. Gyenge Árpád ebben az utolsó jelenetben is olyan hangsúlytalan. Csak úgy elmondja, amit ez a derék inas még elmondhat. Az egésznek huzatja van, olyan levegője. Nem hiszem, hogy el lehet felejteni. (Írd már le, öregem, írd már le, hogy nagy pillanata ez a színháznak!) Furcsa sors az epizodistáé. Olykor csak éppen bejön egy szobába. Körülnéz, mond valamit, amire oda se figyelnek. Eltűnik. És az a szoba ott mégis tőle kap életet." Halála Sokat filmez, számtalan televíziójátékban kap egy-egy szerepet, sőt, a szinkronstúdiókban is keresett személy. Ám ő mindenekelőtt színpadi munkáját tekinti elsődlegesnek. 1979 nyarán Fejér Tamás leforgatja vele az igazságos Mátyás király legendáira épülő "A világ közepe" című családi tévéjátékot, ahol ő a gyevi bíró szerepét játssza. "Talán sokan meglepődnek, hogy a gyevi bíró szerepére Gyenge Árpádot kértem föl - mondja az a Fejér Tamás rendező, akinek akkor már olyan nevezetes tévésorozatok állnak a háta mögött, mint amilyen "A Tenkes kapitánya", a "Princ, a katona" és a "Tüskevár". - A népet sanyargató bírót valószínűleg mindenki vaskos, robosztus embernek képzelné. Szerintem ez külsődleges szempont: a gyevi parasztok szemében, tehát a nézők szemében is, nem a termete, hanem a kezében levő hatalom, illetve a viselkedése tette félelmetessé ezt az embert. Ez pedig nem testalkat, hanem színészi játék kérdése, és ezért gondolom, gyenge Árpád hiteles ebben a szerepben, éppúgy, mint Helyey László Mátyás királyéban." Ám utolsó filmje mégsem ez Gyenge Árpádnak, alakja feltűnik még a "Színes tintákról álmodom" című filmben, amelynek bemutatóját már nem éri meg. A Madách Színház tagjaként tervezi az 1979-1980-as évadot is. Az őszi bemutatón Csehov "Három nővér"-ének Ferapontját játssza a tervek szerint, amelynek olvasópróbái meg is kezdődnek, ám váratlan halála minden tervet és elképzelést megváltoztat. 1968-ban Jászai-díjjal tüntetik ki munkásságát. A számos filmben, tévéfilmben játszott szerepe révén az emlékezet hosszan megőrzi alakját, és talán nem feledi egyik legszebb tulajdonságát sem: a szerénységét. Kitüntetései: Jászai Mari-díj (1968)
