Hölgyeink gyakran hasra estek a századfordulón

A témát ebben részben 'Hírek!' david9696 hozta létre. Ekkor: 2015. október 18..

  1. david9696 / Moderator Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2014. július 12.
    Hozzászólások:
    14,623
    Kapott lájkok:
    284
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Férfi
    A divat a megelőző századfordulón is gyakran változott. Az 1899-re bejött szecessziós divatvonal jelentős megtakarítást eredményezett: 3–4 méterre csökkentette a ruhákhoz szükséges anyag mennyiségét.

    Balesetveszély
    Elvben ezen ruhák viselése kényelmesebb volt, de csak elvben. Már a divatos, angolnaszerű mozgás elsajátítása sem volt egyszerű, és 1902-ben újat kellett tanulni: a hölgyek kissé kócos fejüket oldalra billentették, mellüket előre, farukat hátra döntötték.
    A szoknya harang alakú lett, rajta zsinóros, csipkés díszítéssel, szecessziós virágokkal, szabása követte a csípő és a comb vonalát, térdtől lefelé fodrokkal bővült- derül ki a Politikatörténeti Intézet korabeli sajtóhíreket feldolgozó weboldaláról.
    Megdöbbentő újítás volt, hogy a szoknya nemcsak hátul, hanem elöl is söpörte a földet, így aki nem gyakorolta benne a helyes járást, könnyen orra bukott. Három év sem telt el, és a csípőt láttatni engedő ruhadarab az enyészeté lett – a szoknyát már csípőtől ráncolták és az egész ruházat sokkal bővebb lett.

    Kivillan a láb
    Aztán 1910-ben egy francia szabó nagyot robbantott: a fűzők a szemétre kerültek, a ruhák szorosan követték a test vonalát. A bokáig érő szoknya szélét térdig felhasították, így az eddig féltve őrzött láb ki-kivillant belőle.
    Aztán az első világégés hozott változást, ahogy mondták: „a háború hosszú, de a szoknyák rövidek”. A bő, háborús „krinolin” ugyanis csak a fél lábszárat takarta, hozzá betétes, magas fűzős cipőt viseltek a nők.
    A fronton szolgáló ápolónők ruhája nem a divatot követte. Egyszerű szabású, bokáig, de legalábbis lábszárközépig érő szoknya, a felső rész a katonai egyenruhákra emlékeztetett. Átalakult a gyász illemtana is, nem volt kötelező a fekete, az ilyen holmik szabása viszont maradt egyszerű, klasszikus vonalú.
    Az anyaghiány minőségi romlást jelentett. Megpróbáltak sásból szövetet készíteni, és megjelent a gyapjú-papír szövet. Utóbbinál a sodrott szál egyik fele gyapjúból, a másik papírból készült – gondolhatjuk, mennyire volt ellenálló az időjárásnak.
    A háború után aztán a megmaradt katonai zubbonyokat a hölgyek átalakíthatták utcai viseletté, a divat- és ruhaipar azonban még évekig pangott.


    A kisember háborúja

    A Politikatörténeti Intézet weboldalt indított elsővh.hu címen, ahol történészek magyarázatával dolgozzák fel az I. világháború frontjainak és hátországnak eseményeit, mindennapjait korabeli sajtóhírek alapján. A 24.hu-n is sorozatot kezdtünk a témáról Takács Róbert történész segítségével.