A Nyomd, bébi, nyomd mellett a nyár legdögösebb akciófilmje az Atomszőke. Mint Edgar Wright akciómusicalje, ez is stílusgyakorlat csupán, annak viszont elsőrangú. Charlize Theron akrobatikus akciójelenetekben vág rendet a hidegháborús Berlinben, a hangsávon feltámadnak a nyolcvanas évek new wave slágerei, a neonfényes bűnvárosból, amit egyébként Budapest alakít meggyőzően, pedig csak úgy árad az érzéki noirhangulat. Az Atomszőkénél nincs jobb bűnös élvezet most a mozikban, és azt is garantáljuk, hogy ennél otthonosabb filmre nem fog már beülni a nyáron: a Suszter, szabó, baka, kém után egy újabb kémfilm, amiben jó néhány utcasarok ismerős lesz! A Mad Max: A harag útjá-ban láthattuk, hogy Charlize Theronban egy akciósztár veszett el. Az Atomszőké-ben azt nézhetjük meg, hogy ez az akcióhős előbújik belőle. Most egy Lorraine Broughton nevű titkos ügynököt játszik, akinek a hidegháború finisében kell visszaszereznie egy listát, hogy ne lepleződjenek le a keleten beépült nyugati ügynökök. Amikor találkozunk vele, épp jeges fürdőt vesz, ólmos fáradságát vodkával öblíti le. Hotelszobája neonkékben úszik, ha a szomszéd ajtón benyitva a Szárnyas fejvadász metropoliszában találná magát, azon se csodálkoznánk. Charlize Theron az Atomszőke című filmben Forrás: Freeman Film De Lorraine Berlinben van, a leomló fal árnyékában; a házak előtt tarajos punkok strichelnek, az utcán szemét kavarog, a falakat graffiti színezi. Helyi összekötője az MI6 fekete piacon seftelő rosszfiúja, David Percival, akit James McAvoy alakít dagadt egójú pszichopataként – a Mocsok óta tudjuk, hogy jól áll neki az ilyesmi. Kettejüknek kéne megtalálni a listát, és közben átjuttatni a berlini falon egy fickót, aki az egészet bemagolta. Mindez hamar kiderül, és nem is túl lényeges a filmben. Az Atomszőké-ben ugyanis a történet kötőanyag csupán, malter, ami összetartja az akciójeleneteket. Hiába szuperkém Lorraine, kémkednie nem igazán kell: a forgatókönyv inkább orosz verőlegényeket küld az útjába, szteroiddal pumpált izomkötegeket, akiket bravúrosan koreografált közelharcokban csap szét Charlize Theron. Az Atomszőké-ről ordít, hogy egy kaszkadőr-szakértő rendezte (David Leitch, aki a John Wick-ért is felelt). A történelmi háttér csupán díszlet, az adrenalint nem az izgalmas fordulatok, hanem a kevés vágással rögzített ütésváltások áramoltatják. De a maga nemében stílusbravúr ez a film, ami művészi szintre emeli az akciózást. Charlize Theron az Atomszőke című filmben Forrás: Freeman Film Ha a Nyomd, bébi, nyomd! autósüldözésekkel eltáncolt musical volt, ahol a padlógázzal nyomott gyorsulást popszámokra vágták, akkor az Atomszőke ökölbalett, amelyben meglepően komplex mozdulatsorokkal játsszák el emberek, hogy agyonverik egymást. Természetesen itt is zenére, George Michaelre, David Bowie-ra, Echo & the Bunnymenre, hiszen Scorsese és Tarantino óta az a menő. A különbség annyi, hogy míg Edgar Wright filmje a maga vagány módján filmtörténetet írt, hiszen olyat mutatott, amit korábban senki, addig Leitch szemenszedett retróban utazik. A zenékkel a nyolcvanas, kilencvenes évek MTV-kínálatát hozza újra divatba, az akciózással pedig a Bourne-filmeket. Onnan csente az intenzitást és a realizmust, a kreativitást Jackie Chantől, a neonfényes világítást pedig a John Wick-ből mentette át. Az Atomszőké-nek minden sarka ismerős, mert egy percig sem titkolja, hová nyúlt inspirációért. És ismerős azért is, mert részben Budapesten forgatták, Charlize Theron a hármas metrón zötykölődik, Trabantok közt gyilkolászik, máskor meg a Lónyay utcában csapja szét a rosszfiúkat. Charlize Theron és Eddie Marsan a Lónyai utcában az Atomszőke című filmben Forrás: Freeman Film Igazán ütős viszont attól lesz az Atomszőke, hogy tökéletesen működik női akciófilmként. Nem csupán annyit tesz, hogy a változatosság kedvéért egy nőt helyez a kipróbált zsánerbe, mint a hollywoodi vulgárvígjátékok, amik a Másnaposok-ba beleunt nézőket az alpári humor női kiadásával próbálják sokkolni. Hanem újra is gondolja az akciókat: mi történik, ha egy vékony nőnek kell szovjet izomkolosszusokat elintézni? Hogyan éli túl a verekedéseket? És hogyan nem töri el a kezét? Theron, aki Keanu Reevesszel edzett a szerepre (Reeves a John Wick – 2. felvonás-ra készült, Theron az Atomszőké-re), kreatív közelharcos: azt használja, ami a keze ügyébe akad. Slusszkulcsot állít az ellenfele arcába, dugóhúzót a szemébe, vagy tűsarkú cipőt a mellkasába. De az sem okoz neki gondot, hogy ellensúlynak használja a locsolótömlővel körbetekert Stasi-ügynököt, amikor leugrik a gangra a pesti bérház második emeletéről. Nem is annyira a kutyabarát bérgyilkosra, John Wickre hasonlít, aki bárkit bármilyen szögből fejbe tud lőni, hanem Jason Bourne-ra, aki a CIA és egykori bérgyilkos énje elől menekülve senkit se akar bántani, ezért csak berendezési tárgyakkal védekezik: tollal, könyvvel, újságpapírral. Theron is a kézhez álló tárgyakra esküszik, és ezzel az akciójeleneteket is felfrissíti, amik nem teljesen úgy zajlanak és végződnek, ahogy azt várnánk. Mindig jön egy apró ötlet, egy kis humor, egy kis csavar, ami izgalmasan tartja az akciózást, és ami tétet ad neki. Hiába adaptálták képregényből, az erőszak egyáltalán nem képregényes az Atomszőké-ben. Látjuk, ahogy Theron zúzódik, horzsolódik, és elkopik a film végére. Ha a falhoz csapják, nyekken, ha leütik, tántorog. Ha a metaforikus hátba szúrások nem is, a szó szerintiek nagyon is hatásosak. És persze ironikusak: ahogy például az egyik szereplő a kést próbálja kiügyetlenkedni a hátából, abban több a morbid humor, mint amennyire a film összes párbeszédébe szorult. James McAvoy az Atomszőke című filmben Forrás: Freeman Film De sajnos a filmben csak az akciónak van tétje, a történet indokolatlanul súlytalan. Leitch nem tudja érzelmileg közel hozni a szereplőket, nem tudja elmagyarázni, miért is kéne érdekeljen minket, hogy mi történik ezzel a nővel. Úgy ismerjük meg Lorraine-t, hogy a prológban elhalálozott barátját gyászolja (titkos ügynök volt ő is, afféle kémrómeó és ügynökjúlia románc lehetett az övék), de pár jelenettel később már erotikusan ismerkedik egy francia ügynöknővel (Sofia Boutella, a múmia az új A múmiá-ból) – a nyomozás érzelmi motivációja pedig semmivé foszlik, a film egyszerűen elfeledkezik erről a szálról. Az érzelmi tétek hiánya miatt nagyjából félidőtájt könnyű elunni a filmet. Mechanikusan követi egyik akciójelenet a másikat, amik látványosak ugyan, de azért kicsit hidegen hagynak. De aztán a semmiből berobban a hétperces, (látható) vágás nélküli nagyjelenet, amiben Theron egy lépcsőházban próbálja túlverekedni magát három orosz bérgyilkoson, és utána magára talál a film, és helyére zökken a tempó. Charlize Theron az Atomszőke című filmben Forrás: Freeman Film Már csak ezért az egy jelenetért érdemes volt leforgatni az Atomszőké-t: ha tíz évvel ezelőtt sütik el, most Az ember gyermeké-vel emlegetnénk egy lapon. Ha az egész film ilyen lenne, az Atomszőké-t is bevehetnénk a legjobb akcióthrillerek közé. Így viszont inkább Charlize Theront emlegetjük együtt a legnagyobbakkal, hiszen őt nem sikerül elgáncsolni semminek: a szorult akcióhelyzetekből és a felületes filmekből is ugyanolyan jól jön ki. Azt már réges-rég bizonyította, mennyire jó színésznő (A rém-ért Oscar-díjat is kapott), most pedig azt mutatja meg, milyen jól áll neki az akciósztárság. Egyszerre tud elegánsan vonzó nő és kíméletlenül hatékony kém lenni; úgy vonul végig a teleszemetelt berlini utcákon, mint egy kifutómodell, de divatos ruháival az elszenvedett sebeket rejti el. Charlize Theron az Atomszőke című filmben Forrás: Freeman Film A Mad Max-ben harcos volt, akit a sivatag homokja csiszolt szikárra, itt viszont ezerféle arca van: a napszemüvege mögé bújó, rejtélyes kémé, a gyászoló szerelmesé, a szétvert akcióhősé, a szarkasztikus femme fatale-é. Kár, hogy ennyi arc köré nem írtak olyan történetet, amitől pattanásig feszülhetett volna a hangulat ebben a stílusos, de mégiscsak üresen szép akciófilmben. KAPCSOLÓDÓ CIKKEK Let's block ads! (Why?) Forrás...
