A Hitler-elleni merényletről szól Oliver Hirschbiegel új filmje, az Elser - a cím arra a Georg Elserre utal, aki 1939-ben merényletet kísérelt meg Hitler ellen Münchenben. Nyilvánvalóan nem lövök le fordulatot azzal, hogy nem járt sikerrel: a film nemzetközi címe, a 13 minutes éppen arra a 13 percre utal, amivel előbb kellett volna robbania bombának ahhoz, hogy örökre megváltozzon a történelem. Elser - előzetes - indavideo.hu A bomba azonban később robbant, Elsert pedig a svájci határon kapták el, és hosszas vallatás után végül a dachaui haláltáborban végezték ki alig néhány nappal a második világháború vége előtt. A filmet az az Oliver Hirschbiegel rendezte, aki a nagysikerű Hitler-filmet is készítette, és a rossz hír az, hogy ebben az újban nincs egyetlen olyan jelenet sem, ami olyan ikonikus lehetne, mint amilyen a mémmé váló üvöltő Hitleres. A jó hír, hogy egy teljesen nézhető portréfilm, amiben megismerhetjük ezt a hétköznapi figurát, aki éli a nyugodt kis életét, egymás után szédíti a nőket, majd amikor a szülőfalujában szembesül azzal, hogy mennyire megváltoztak a mindennapok is Hitler hatására, akkor döntésre szánja magát. A helyi gyárból és bányából könnyedén hozzá tud jutni a robbanóanyaghoz és egykori óramesterként felépíti azt a bombát, ami beszerel abba a falba, ahol két nappal később Hitler mond beszédet. Na ez az, amit senki sem hitt el, még most is tartja magát az az elképzelés, hogy Elser nem egy magányos forradalmár volt, hanem az angolok kémje, aki nem személyes meggyőződésből, hanem megrendelésre akarta megölni a Führert. Ez az elképzelés azért is volt népszerű, mert hőssé nyilvánítását nehezítette a tény, hogy Hitlert ugyan nem, de nyolc ártatlan embert sikerült megölnie a házilag barkácsolt bombájával. Úgyhogy Elserre sokáig nem tekintettek hősként vagy forradalmárként, csak miután 1999-ben megjelent az életrajza, kezdték átértékelni azt a bizonyos müncheni robbantást, azóta díjat, bélyeget, utcákat neveztek el róla, sőt nemrég szobrot is emeltek neki Berlinben: a Wilhemstrassén egy kivilágított arcél őrzi az emlékét. 1989-ben már Klaus Maria Brandauer is készített róla filmet, amiben a címszerepet is eljátszotta: abban a Georg Elser című filmben inkább a bomba elkészítésére és a merényletre koncentráltak, most ez az új feldolgozás inkább az embert mutatja be. Ebben nagy szerepe van a főszereplőnek, Christian Friedelnek, aki nagyszerűen hozza ezt a figurát, aki tényleg egyszerű vidéki ficsúrból lesz elhivatott forradalmár, aki a legkegyetlenebb kínzásoknak is ellenáll, majd hipnózistól és drogoktól megtört rabként tengődik a haláltáborban. A merénylős-vallatós szál mellé természetesen kellett egy romantikus vonal is, de Katharina Schüttler alakításában még ez is teljesen rendben van. Hirschbiegel filmjének egyedül csak az róható fel, hogy az Elser figurája körülötti ellentmondásokat egyáltalán nem mutatja be, ebben a filmben nincsenek nyitva hagyott kérdések, talányok vagy rejtélyek, itt fekete-fehéren ki van mondva, hogy Elser hős volt, aki a kortársaitól eltérően időben felismerte a Hitlerben rejlő veszélyt, hiszen már 1939-ben véget akart vetni a háborúnak! Nem asszisztált a nemzetiszocializmushoz, de kommunista sem volt, és nyolc halálos áldozatának emléke is kínozta egészen a kivégzéséig. Szerencsére nem olyan bugyuta a film, mint a rendező legutóbbi munkája, a Hallmark-tévéfilm hatású Diana, de közel sem olyan markáns, mint a Hitleres. Elser összetett figurája viszont kitölti a filmet, úgyhogy a 110 percben nincs is semmi üresjárat, korrekt kis iparosmunka ez. A film versenyen kívül szerepel a Berlinale programjában, tavasszal mutatják be majd Németországban, de nagyon meglepődnék, ha ezt a filmet nem mutatnák be Magyarországon még az idén. Index - Kultúr - Halál Hitlerre!
