A kutatóknak leesett az álluk, amikor észrevették a svéd püspök lába alá rejtett babát. Több mint 300 éve nyugszanak így együtt. Peder Winstrup a svédországi Lund püspöke volt 1638-tól 1679-ben bekövetkezett haláláig. A tudós embert - nevéhez fűződik Lund egyetemének alapítása, amelyet ma is a világ legjobbjai közt tartanak számon - halála után társadalmi állásának megfelelő pompával temették el a székesegyház kriptájában. Valaki elrejthette Megfakult, de még mindig színes, díszes ruhában fekszik a koporsóban csaknem 350 éve gyógynövényekkel kitömött párnán és matracon, miközben teste, de még belső szervei is tökéletesen mumifikálódtak. Megvan még szakálla is, és arca ugyan kissé "összeaszott", most is ráismerni egykori portréja alapján. Nem volt ez rejtély a tudósok előtt, hiszen sírját már korábban is felnyitották, tudvalevő volt, hogy a püspöké az egyik legtökéletesebben fennmaradt múmia a XVII. századból. Az egyetem munkatársai azonban többet akartak megtudni az egyházi vezetőről, ezért koporsóját ismét megbontották, a testen pedig CT-vizsgálatot végeztek - írja a The Guardian. És ekkor esett le a kutatók álla: a férfi lábai alá rejtve egy körülbelül öt hónapos csecsemő maradványait találták. Vajon hogy került oda? Az egyik lehetőség, hogy a püspök rokona lehetett, ezért temették őket egy koporsóba, bár ez akkor is igen furcsa lenne. A DNS-teszt majd megválaszolja. Egy másik elmélet szerint a baba egy törvénytelen gyerek lehetett, aki születése után nem sokkal elhunyt. Megszentelt földbe nem temethették, ami ugye lelki üdvére jelentett volna komoly csapást. Így hát egy alkalmas pillanatban valaki - talán az anyja - elrejtette a püspök felravatalozott koporsójába. A kis holttest tökéletesen észrevétlen maradhatott a püspök lába alatt, a rengeteg növény és textília között. A férfi sokat szenvedett A modern vizsgálat mást is kiderített. Peder Winstrupot nem balzsamozták be, teste természetes úton mumifikálódott. Ebben nagy szerepe volt a tucatnyi fajtájú gyógynövénynek, amelyek egy része eredetileg az oszlással járó szagot volt hivatva elnyomni. A 74 éves férfi halálát feltehetően tüdőgyulladás okozta, de élete során számtalan nyavalya gyötörte. Fogainak rettenetes állapota arra utal, hogy megengedhette magának édességek fogyasztását, és bizony élt is e lehetőséggel. Epekövei arra utalnak, szerette a zsíros ételeket is. Emellett köszvény kínozta és szívbeteg volt. Az egyik vállában olyan ínsérülést találtak, ami még a legegyszerűbb mozdulatokat, mint az öltözködést vagy fésülködést is valóságos kínná változtatta. A jövőben még számos vizsgálatot terveznek a maradványokon, ám most mindkét tetemet visszatették a kriptába úgy, ahogy több mint három évszázada nyugszanak együtt.
