Petőfi Sándor: Szeretlek, kedvesem Szeretlek kedvesem, Szeretlek tégedet, Szeretem azt a kis Könnyü termetedet, Fekete hajadat, Fehér homlokodat, Sötét szemeidet, Piros orcáidat, Azt az édes ajkat, Azt a lágy kis kezet, Melynek érintése Magában élvezet, Szeretem lelkednek Magas repülését, Szeretem szivednek Tengerszem-mélységét Szeretlek, ha örülsz És ha búbánat bánt, Szeretem mosolyod, S könnyeid egyaránt, Szeretem erényid Tiszta sugárzását Szeretem hibáid Napfogyatkozását, Szeretlek kedvesem, Szeretlek tégedet, Amint embernek csak Szeretnie lehet. Kívüled rám nézve Nincs élet nincs világ, Te szövődöl minden Gondolatomon át, Te vagy érzeményem Mind alva, mind ébren, Te hangzol szívemnek Minden verésében, Lemondanék minden Dicsőségrül érted S megszereznék Minden dicsőséget, Nekem nincsen vágyam, Nincsen akaratom, Mert amit te akarsz Én is azt akarom, Nincs az az áldazat, Mely kicsiny ne lenne Éreted hogyha te Örömet lelsz benne, S nincs csekélység, ami Gyötrelmesen sért, Hogyha te fájlalod Annak veszteségét, Szeretlek kedvesem, Szeretlek tégedet, Mint ember még soha, Sohasem szeretett! Oly nagyon szeretlek, Hogy majd belehalok, Égy személyben minden, De mindened vagyok, Aki csak szerethet, Aki csak él érted: Férjed, fiad, atyád, Szeretőd, testvéred, És egy személybe te Vagy mindenem nekem: Lányom, anyám, húgom, Szeretőm, hitvesem! Szeretlek szívemmel, Szeretlek lelkemmel, Szeretlek ábrándos Örült szerelemmel!... És ha mindezért jár Díj avagy dicséret, Nem engem illet az, Egyedül csak téged, A dicséretet és Díjat te érdemled, Mert tőled tanultam Én e nagy szerelmet!
Radnóti Miklós: Tétova óda Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom, óvó tekinteted érzem kezem felett. Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom. És holnap az egészet ujra kezdem, mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, - mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn, s magától csendül egy üres vizespohár. Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm, hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár. Az álom hullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér a homlokodra, álmos szemed búcsúzva még felémint, hajad kibomlik, szétterül lobogva, s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben. Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagy más világ, S idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben.
Gámentzy Eduárd: Legyél te! Legyél te sóhaj... S én vigasz...! Vagy görcsbe rándult... torz grimasz! Hogy én lehessek majd a kéz, Ki érintésével becéz... Legyél te mosoly, Én a könny...! S ha jönne öngyilkos közöny, Keress a szívemben helyet! Ne hagyd, hogy elveszítselek! Legyél te gyertya... Én a tűz...! Kit olthatatlan vágya űz... Két végén égő... szörnyű... tánc... - Kegyetlen... gyönyörű románc...
A legdrágább kő az, mely másokat karcol, de ő nem tűr karcolást. A legnemesebb szív az, mely inkább vérzik, minthogy megsebezzen mást. Oly megnyugtató, hogy itt vagy nekem, Hogy minden bajban fogod a kezem, Hogy nem hagysz el soha, hogy viszont szeretsz, Hogy velem együtt sírsz és nevetsz. Van egy szó, mit úgy hívnak, remény, Ha vigyázol rá, ő mindig benned él. Ha szívedbe zárod, ki fontos neked, Bármerre jársz, ő is ott lesz veled. Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz, szerelmes szavakra s forró csókra vársz. Simogató pillantásod érzem ajkadon, olyan ez mint a valóság csak kár hogy álmodom. Sötét éjjel édes álom hamar tova száll, felébredek és a szívem vadul kalapál. Körül nézek és te nem vagy sehol se s ettől szenvedek, mert szeretném ha velem lennél mindig csak velem!
Eredményhirdetés: Először is köszönjük azoknak, akik velünk játszottak, mindannyian remek verset küldtetek be. Nyertesünk azonban, csak az 1-3. lehet, ők pedig az alábbi résztvevők. 1. helyezett: @macseklany 2. helyezett: @Frad23 3. helyezett: @Siska Szeretném továbbá kérni, hogy a nyertesek keressenek fel pm-ben a helyezésük szerinti nyeremény-igényükkel még ezen a héten!
Először is köszönöm a szavazataitokat. Jólesett nem tagadom. A nyereménnyel nem élnék, hisz nem azért játszottam. Viszont átadom a nyereményem a harmadik helyezettnek. Másod sorban köszönöm minden résztvevőnek a játékot. A nyerteseknek gratulálok, remélem a legközelebb is kedvetek lesz egy kis játékhoz.
Sziasztok! Köszönöm mindenkinek a szavazatokat én is. Kicsit későn tudok most erre reagálni mert nem voltam itthon. A nyereményemet felajánlom a 4. legtöbb szavazatot kapott játékosnak aki ha jól látom Peťo22 ! Köszönjük a játékot.
A kiírás elmaradt, ezt most bepótolom, már felkerestük @Peťo22 felhasználót, aki már remélhetőleg boldogan költi a nyereményét!
Hát nem egészen,mivel a nyereménye felét még nem vehette át.Miért?A Diablon van egy limit,amit egy tag havonta elfogadhat(jelen esetben bp-t).Igy még nem tudtam átutalni a nyereménye egy részét!Számomra ez elég furcsa,de ez van!Én már semmiben nem tudok meglepödni, amihez magyaroknak köze van!
