Mostani összefoglalónkban sorra vesszük azokat a szempontokat, melyeket egy új monitor vásárlása előtt érdemes figyelembe venni. Monitor nélkül a pince vakablaka előtt is ücsöröghetnénk, nem lenne különbség - bár az is igaz, hogy utóbbi olcsóbb "szórakozás". Komolyra fordítva a szót, az ember könnyen elveszhet a különféle rövidítések és hangzatos számadatok erdejében - de nem mindig a "több/nagyobb a jobb" elve érvényesül, különösképpen ha pénztárcánk is gátat szab az elképzeléseknek. Mi most csupán az alapvető dolgokra szeretnénk kitérni, és okosan párosítani gépünk teljesítményét a monitorral. Panel, de nem ház Általában nem elsőként tekintünk rá, de kardinális kérdés a megfelelő panel kiválasztása. Megfelelő körültekintéssel pillanatok alatt megállapítható a típusuk, akár a kézikönyv bújása nélkül is. Most nagyon nem mennénk bele jelen anyagunk szempontjából fölösleges részletekbe, az alkalmazott technológiák miértjei és hogyanjai egy másik, jövőbeni írás anyaga lesznek. Röviden összefoglalva a fő három paneltípus a következő: TN (Twisted Nematic) - olcsó,bejáratott technológia, de a többihez mérten egyből feltűnhetnek hiányosságai. A betekintési szög (más néven látószög) csupán 90°, ha ezen kívül eső szögből szemléljük a monitort, egyből lebukik a TN-panel - ugyanis a színhűség elvész, legkönnyebben a fehér szín elváltozásán lehet észrevenni. Persze ha egyedül, egyhelyben ülve használod és a monitor közepe a szemmagasságoddal egy vonalban helyezkedik el, akkor ez nem igazán hátrány. VA (Vertical Alignment) - több különféle fajtája van, de nem kell megijedni a most érkező rövidítéscunamitól, az alapelv mindnél ugyanaz. MVA és AMVA; PVA és S-PVA; valamint ASV, hogy a legelterjedtebbeket említsük, ami viszont minket most érdekel az kép minősége. Ha nem a vízszintes sík merőlegesének mentén nézünk a monitorra, itt is enyhén látszik az elszíneződés, de korántsem olyan feltűnő mint a TN panel esetében. Hátrány azonban (ugyan az alkalmazott technológiától és panelgyártótól függően válozó mértékben), hogy a pixelek lassabban frissülnek, ennek eredményeképp gyorsan mozgó képeknél "füstcsíkot" húzhat maga után a mozgó tárgy. Kontrasztarányban viszont kiemelkedő, a legjobb feketéket ez adja a három típus közül. IPS (In-Plane Switching) - Netán AH-IPS/AHVA, vagy ahogy a Samsung nevezi nagyon hasonló elvre épülő panelüket, PLS (Plane-Line Switching). A három gyakorlatilag ugyanaz, ugyan valamelyest drágább, de a látószög 178°, vagyis gyakorlatilag nem veszít a színhűségből, akárhonnan nézzük a képernyőt. Emellett egyéb tulajdonságai, főleg a válaszidő gyorsasága hívógató választássá teszi játékosok számára. Nem a méret a lényeg Annak, aki most vesz monitort, előzetesen két tanácsot tudunk adni: A felbontás minimum 1920×1080 (FHD), a képarány pedig a legszélesebb körben elterjedt 16:9 legyen. Ennek oka részben saját kényelmünk, ugyanis az ettől eltérő képarány nem minden esetben támogatott megfelelően, manapság pedig csak a szűkre szabott pénztárca indokolja az alacsonyabb felbontás melletti döntést. Továbbá érdemes megfontolni, hogy a minél jobb képminőségben a magas PPI (Pixel Per Inch, azaz hüvelykenkénti képpontszám) érték számít igazán. Logikus - minél több képpont helyezkedik el minél kisebb helyen, annál kevésbé tűnik pixelesnek a kép. Léteznek nagyon jó kis kalkulátorok, melyek segítenek ennek meghatározásában a képátló és a felbontás ismeretében, de megspóroljuk nektek a mókolást, és táblázatba foglaljuk az legelterjedtebb párosításokat. Egy gyakorlati példa: adott egy 24 colos és egy 27 colos FHD monitor, nagyjából azonos árban, de választott panelünk ismeretében nem biztos, hogy a nagyobb a "szebb". Mielőtt azonban rohanna mindenki 27 colos 4K monitort venni, még hozzátennénk, hogy praktikussági okokból itt már érdemes elgondolkozni nagyobb monitor vásárlásán. Ennél az aránypárnál ugyanis minden jóval kisebbnek látszik és az utólagos felskálázás sem minden esetben oldja meg a problémát. Nagyjából itt jön képbe a manapság (monitorok terén legalábbis) egyre divatosabb hajlított képernyő kérdése. Ha pénztárcánk engedi, és 27 hüvelyk fölé megyünk, bizony sokat segíthet az ívelt monitor, kevesebbet kell forgatni a buksinkat. Itt már csak az ív mértékét kell megálmodnunk, ahol az "R" az ív hossza milliméterben, hogy érthető legyen: egy 27" 1800R (27 például laposabb, mint egy ugyancsak 27", de 2000R jelzésű. Ez az, ami már teljes egészében egyéni preferencia kérdése, nem lennénk döntőbírák az ügyben. Kontrasztarány és marketing Az bizonyos, hogy a kontrasztarány jó dolog: minél magasabb, monitorunk annál több árnyalatot képes megjeleníteni a fekete és a fehér között - magyarán nagyobb a színpaletta, végeredményeképpen valósághűbb és szebb a képe. Na, ez az a pont, ahol nem lehet megbízni a gyártók által megadott értékekben, mivel nincs egységesen elfogadott szabvány, így a legtöbbje elég "egyedi" módon kerül kiszámításra, különösképp, ha idevesszük a dinamikus és statikus kontrasztarány "véletlen" összekeverését. Na de mi ez a statikus és dinamikus kontraszt? Előbbi a kijelző által bármely pillanatban produkált a legvilágosabb és legsötétebb pixel közötti eltérés aránya; míg utóbbi egy adott időintervallum alatt ugyanez. Nem mindegy, mint ahogy az sem, hogy milyn körülmények között állapítják ezt meg. Ne dőlj be a "100 millió az 1-hez" és hasonló mókusvakításoknak, ha valóban törődsz ezzel, azt javasoljuk, járj utána független oldalakon a valós értékeknek. Egy kalap alá vesszük ezzel a fényerőt, mely szintén a kontraszt meghatározásában játszik szerepet. És ha már itt tartunk, fontos megjegyezni, hogy az olyan marketingszövegek, mint "szemkímélő üzemmód" meg "villódzásmentes technológia" sem érdemes felülni - előbbit már az operációs rendszerek is megoldják, utóbbi meg már hosszú évek óta egyáltalán nem is létező probléma. Itt egy picit visszatérnénk az ívelt kijelzőkre is - nem, nem immerzívebbek, legföljebb kényelmesebbek vagy divatosak. Egyéb és extrák Nem árt arról sem megfeledkezni, hogy a monitor és a videokártya (vagy rosszabb esetben integrált GPU) csatolófelületeivel kompatibilis legyen a kiszemeltünk, na nem kell nagy dologra gondolni: de nem árt odafigyelni rá. Ha videokártyánkon HDMI és DisplayPort csatlakozónk van, azokra nem fogunk DVI-t rákötni (se fordítva) maximum átalakítóval, ezzel némi utólagos bosszankodástól és boltba rohangálástól kíméljük meg magunkat. Persze ha erre vetemednénk, figyelni kell arra, hogy az esetek többségében az adapter maximum a FHD felbontás adatsűrűségével bírkózik meg. A G-Sync (Nvidia), FreeSync (AMD) megoldások viszont kifejezetten hasznosak, a "képszakadás" (screen tearing) és a V-Sync bekapcsolásával járó látencia megszüntetésében vannak segítségünkre, bár nem kifejezetten pénztárcakímélőek az ezzek valamelyikével felszerelt monitorok. Az pedig már csak rajtunk áll, hogy igényünk van-e beépített hangszórókra, kép-a-képben vagy TV-funkcióra, USB-Hubra, ne adj' isten érintőképernyőre. Általános aranyszabály, hogy fölösleges, ki nem használt funkciókat csak akkor válasszunk, ha biztosak vagyunk benne, hogy a jövőben szükségünk lesz ezekre. Let's block ads! (Why?) Forrás...
