Hirosima és Nagaszaki példáján elborzadva belegondolni is rossz, mi lett volna, ha a németeknek a második világáború vége előtt sikerül atomfegyvert előállítaniuk. Hogy ez nem sikerült, annak sok oka van, az egész kutatással eléggé le voltak maradva az amerikai Manhattan-projekt mögött, és alapanyaguk sem volt elég. Utóbbit nagyrészt annak a hat norvég kommandósnak köszönheti a világ, akik elszabotálták Hitler titkos atomprogramját. Az atombomba gyártásához létfontosságú a nehézvíz, ami az atomreaktorban úgynevezett neutronmoderátorként működik, és a maghasadásból származó részecskék lelassításával segíti a láncreakció fenntartását. Még jobban leegyszerűsítve: ha van elég nehézvíz, lehet atomreaktort üzemeltetni, azzal plutóniumot előállítani, abból pedig atombombát építeni. Ha nincs, nem lehet; vagy legalábbis sokkal bonyolultabb. A náciknak pedig pont volt egy csomó nehézvizük, illetve azt előállító üzemük az elfoglalt Norvégiában: egy vegyi gyár, ahol egyébként a világon először állítottak elő nagyobb mennyiségben nehézvizet 1934-ben, a műtrágyagyártás melléktermékeként. Amikor a németek lerohanták Norvégiát, elfoglalták a gyárat is, megerősítették a védelmét, és felpörgették a nehézvíz gyártását, hogy legyen mi táplálja a szupertitkos atomfegyver-programot. A szövetségesek többször bombázták a gyárat, illetve küldtek kommandókat szabotázs-akciókra, de ezzel csak azt érték el, hogy a németek bevehetetlen erődítményt csináltak belőle. 3000 felfegyverzett katona, és sűrű aknamező őrizte a létesítményt, amit kizárólag egy 200 méter mély szakadékon átívelő, 70 méter hosszú hídon lehetett megközelíteni. 1943 februárjára a gyár és a nehézvíz miatt már nagyon idegesek voltak a szövetségesek, és egy minden addiginál durvább csapással próbálták megoldani a helyzetet. A csodafegyver hat norvég kommandós volt és egy csomó robbanóanyag. A kommandósokat ejtőernyővel dobták le jó messze a gyártól, egy hetükbe telt, mire sítalpakon megközelítették a célt, és kapcsolatba léptek a helyi ellenállókkal. Az akció innentől egészen olyan volt, mint egy világháborús kalandfilm (később forgattak is belőle egyet Kirk Douglasszel a főszerepben). A gyár megközelítését úgy oldották meg, hogy egyszerűen az éjszaka közepén lemásztak a 200 méteres, jeges szakadékba, átkeltek az alján a folyón, majd a túloldalon felmásztak, mintha ez a világ legtermészetesebb reggeli tornája lenne. Kikerülték az aknamezőket, a 3000 őrt, egy ablakon át bemásztak, felrobbantották a nehézvíz-labort, aztán szépen leléptek az üldözőik elől, és 400 kilométert síeltek a vadonban, hogy átérjenek Svédországba. Ahol kiderült, hogy a gyártást sikerült ugyan tökretenni, de a nácik nehézvíz-tartalékai nem semmisültek mind meg. A kommandó ezért visszafordult, és újra lecsapott: ezúttal a nehézvizes hordókat szállító kompnál. Ismét hiába volt a rengeteg állig felfegyverzett katona, beszivárogtak a komp személyzetébe, és a rakománnyal együtt a Tinnsjø-tó fenekére süllyesztették. A Telemark hőseiként ismert csapatból ma már csak egy kommandós él, Joachim Rønneberg 95 éves. Egyik társa, Knut Haukelid a háború után azt nyilatkozta, nem volt semmi hősies abban, amit tettek; a britek kiképezték őket, odamentek, robbantottak, leléptek. Az igazi hősök a norvég ellenállók voltak, akik a családaik életét kockáztatva segítettek nekik - nyilatkozta az akció 50. évfordulóján. index.hu/tudomany/til/2015/08/19/hat_nor...hitler_atombombajat/
Rjukan tükrei és a Gunnerside-akció 2014.02.26. 23:12 Tokár Tamás Zalán Rjukan egy több szempontból is különleges kisváros. Egyrészt arról híres, hogy a második világháború alatt itt működött Európa egyetlen nehézvízgyártó üzeme, mely ellen 71 évvel ezelőtt, 1943. február 27-én, vakmerő merényletet követtek el norvég ellenállók, ezzel is akadályozva a német megszállók atombomba előállítási terveit. Másrészt azért érdekes ez a település, mert fél évig nem éri napfény a közeli hegyek miatt. A városnak a problémára több mint 100 év után, tavaly októberben sikerült megoldást találni, tükrök segítségével. Városalapítás Rjukan Norvégiában, Telemark megyében, a Vestfjord völgyben található. A kisváros akkor jött létre, amikor Sam Eyde, norvég mérnök, 1905-ben létrehozta a Norsk Hydro vállalatot, melynek egyik üzeme a közelben lévő vízesés energiáját felhasználva kezdett el műtrágyát gyártani. A Norsk Hydro számos embernek adott munkát, a város folyamatosan gyarapodott és egy évtizeddel később már több mint 10 ezer ember élt itt (ma kb. 3400). Rjukan, Norvégiában, Telemark megyébenA Rjukan-vízesés Sam Eyde (1866-1940), a Norsk Hydro alapítójaFél évig sötétségben Rjukan fejlődő iparváros lett, de lakóinak azzal kellett szembesülniük, hogy a hegyek elhelyezkedése miatt fél éven keresztül – szeptember végétől március közepéig – a település folyamatos árnyékban van. Sam Eyde igyekezett megoldást találni a problémára, úgy gondolta, hogy a legjobb megoldás az lenne, ha tükrök segítségével kapna napfényt Rjukan (az ötlet a Norsk Hydro egyik munkásától, Oscar Kittelsentől származott), de ezt akkor még nem lehetett technikailag kivitelezni. Ehelyett 1928-ban megépítette Észak-Európa első felvonórendszerét, mely olyan magasra szállította az utasokat, hogy láthassák a Napot a kritikus hónapokban is. A rjukani Krossobanen még ma is működik: Nehézvízgyártás, Gunnerside-akció A település 1934-ben váltott át műtrágyakészítésről a nehézvízgyártásra. A második világháború során Rjukan létfontosságúvá vált, mivel Európában egyedül itt állítottak elő nehézvizet, mely fontos eleme lett az atombombának. 1940-ben a németek elfoglalták Norvégiát és így megkaparintották Rjukan Vemork nevű gyárát is. A szövetségesek tudták, hogy a németek az atombombán dolgoznak, ezért úgy döntöttek, hogy mindenáron megakadályozzák őket abban, hogy elkészüljenek a „csodafegyverrel”. 1942-ben a Freshman-akció kudarcot vallott, miután két vontatott vitorlázó repülő lezuhant. A Gunnerside-akcióra 1943. február 27-én került sor. Hat Angliában kiképzett norvég kommandós hajtotta végre: Joachim Holmboe Rønneberg, Knut Haukelid, Fredrik Kayser, Kasper Idland, Hans Storhaug és Birger Strømsheim. (Az akció tervezőjét Leif Tronstadnak hívták.) Sikeresen felrobbantották az üzemet majd szerencsésen átjutottak Svédországba. A németeknek nagy veszteségeket okoztak ezzel, több mint egy év kellett ahhoz, hogy helyreállítsák a gyárat, végül nem sikerült elkészíteniük az atombombát. A Gunnerside-akciót 1965-ben megfilmesítették Telemark hősei címmel. A Gunnerside-akció végrehajtói és tervezőiA Gunnerside-akció emlékére felállított viaszszobrokA Vemork 1971-ig működött, 1988-ban múzeummá alakították. A Norsk Hydro rjukani nehézvíz gyártó üzeme, a Vemork, 1935-benA Norsk Hydro rjukani nehézvíz gyártó üzeme, a Vemork, mely napjainkban múzeumként funkcionálTükrökkel a sötétség ellen Egy helyi művész, Martin Andersen, 2005-ben úgy döntött, hogy megvalósítja Sam Eyde és Oscar Kittelsen régi, tükrös elképzelését. Bár nem volt olcsó – 5 millió koronába került (kb. 180 millió forintba) – de a mai technikai feltételekkel már meg lehetett valósítani a napfény irányítását. A kisváros északi oldalán lévő hegyoldalra, 3 db számítógép által vezérelt, a Napot folyamatosan követő, 17 m2-es tükröt állítottak. A szerkezet 2013. október 30-án lépett működésbe, a kisváros főterét világítja meg 600 m2-en. Bár aznap a helyiek óriási ünnepséget rendeztek, bizonyára nagyon várják már a márciust, amikor végre Rjukan teljes egésze hozzájuthat a Nap éltető sugaraihoz… A tükrök, melyek Rjukan főterét világítják meg a sötét hónapokbanRjukan főtere http://erdekesvilagunk.blog.hu/2014/02/26/rjukan_tukrei_es_a_gunnerside-akcio Mellesleg látta valaki a filmet (Telemark hősei)? Amennyire emlékszem nem is volt rossz. Ez a cikk meg felcsigázta az érdeklődésem az újra nézéshez. Köszi karcsi
