A New Horizons űrszonda adatai szerint egykor óriási nitrogéntavak és folyamok tarkíthatták a Plútó felszínét. Az idei Lunar and Planetary Conference-en ismertetett tanulmányok szerzői azt írták, hogy a törpebolygónak a Földhöz hasonlóan sarki és trópusi területei is vannak, és a dinamikus éghajlati ciklusok miatt folyamatosan változik a légköri nyomás. A New Horizons már több mint nyolc hónapja elhagyta a Plútót, de a tudósok eddig csak az általa gyűjtött információk kevesebb mint feléhez férhettek hozzá. A folyamatosan érkező adatoknak köszönhetően egyre újabb és újabb felfedezések látnak napvilágot a titokzatos égitesttel kapcsolatban. Richard Binzel, az MIT és Alan Stern, a Southwest Research Institute kutatója szerint a Plútó tengelyferdesége (egy égitest forgástengelyének és a keringés pályasíkjára merőleges egyenesnek a hajlásszöge, a szerk.) komoly hatással van a törpebolygó klímájának alakulására: emiatt jöhettek létre például a földihez hasonló sarkkörök is. És ez lehet az egyik oka annak is, hogy a felszínen nagy mennyiségű folyékony nitrogén gyűlhetett össze. Binzel és Stern hangsúlyozták, hogy a Plútó esetében nagyon mást jelent a „trópusi éghajlat”, mint a Földön. A Naptól 5,79 milliárd kilométerre keringő égitesten nagyon hideg van, de tengely körüli forgásának köszönhetőn mégis váltakoznak rajta az évszakok. A nagy tengelyferdeség miatt a sarkörök évszaktól függően olykor majdnem az egyenlítőig lehúzódnak. Mivel a Plútón 249 földi évig tart egy év, ezek a periodikusan ismétlődő globális jegesedések is hosszú ideig tartanak. A Földön nem találunk ehhez hasonló jelenséget – hangsúlyozta Binzel. Mivel a Földéhez hasonlóan a Plútó tengelyének dőlésszöge is ingadozik, a törpebolygó is ki van téve az ún „Milankovics-ciklusoknak”, amelyek rendszeres időközönként drámai éghajlatváltozásokat indukálnak. A Plútón ez a sarki és trópusi területek közötti határ elmozdulásával jár; egyszerűbben szólva hol nagyobb, hol pedig kisebb a jeges területek aránya a felszínen. Stern saját dolgozatában azt is bebizonyította, hogy a Milanovics-ciklusok az atmoszféra változásaira is hatással vannak. A Plútón története során többször is jelentősen megváltozott a légköri nyomás: volt, amikor csak 10 mikrobár volt (ez a földiének alig egy százezrede, a szerk.), de olyan is, hogy 200 milibár. A tudós szerint mindez „alapjaiban megváltoztatja mindazt, amit ennek az apró bolygónak a működéséről gondoltunk”. A magas légköri nyomás hatására bizonyos elemek – köztük a Plútón nagy mennyiségben megtalálható nitrogén – folyékony halmazállapotúvá válhatnak. Ezért is gondolják a kutatók, hogy a törpebolygón nitrogénfolyók és tavak alakulhattak ki.
