A 69 éves színész éppen kórházban lábadozik, mégis vállalkozott arra, hogy interjút adjon az Origónak. Cserhalmi György játszotta Mundruczó Kornél Cannes-ban debütált filmjében, a Jupiter holdjában a fő antagonistát, a makacs, ellenszenves rendőrt, aki szívesen lődöz menekültekre, ha lehetősége nyílik. A Kossuth-díjas színészlegenda elárulta, miért nem izgatta soha a cannes-i puccparádé, miről álmodott régen rendszeresen, és miért nem szinkronizálta többet Robert De Nirót. Megkérdeztük tőle, ott ült-e a kocsiban, amikor forgatták a fantasztikus autós üldözést, és hogy csinálta, hogy olyan jól állt a kezében a pisztoly. Engem személyesen is megérintett ez a film, mert álmomban pont így szoktam repülni, mint a főszereplő srác. Ön szokott álmában repülni? Nagyon sajnálom, hogy körülbelül tíz éve nem repültem álmomban. Gyönyörű volt, ahogy hetente legalább egyszer száguldoztam. Mindig nehéz volt a felszállás, és mindig megnyugodtam, hogy nahát, megy ez. De ez elmúlt, úgy látszik, hatvan év felett sajnos már nem repülhetek. Cserhalmi György Fotó: Szabó Gábor - Origo Amikor a Jupiter holdja stábtagjaival beszélgettem, mindenki úgy nyilatkozott a forgatásról, mintha a normandiai partraszállást élték volna túl. Önnek is ennyire megerőltető volt ez a munka? Heroikus volt, de nem a szó hősies értelmében. Embernek kellett lenni a gáton. De ehhez az is hozzátartozik, hogy a rendező még többet dolgozott, mint mi. Mi ott voltunk tizennégy órákat, de nem kellett mindennap forgatnunk, míg a rendező mindennap ott volt. Kemény volt, de volt egy jó példa előttünk, illetve én már ennél keményebb forgatásban is részt vettem. Jancsónál és Tarr Bélánál is sok hosszú snittben tűnt fel, és most a Jupiter holdjában megint. Hiányoztak már önnek ezek a hosszú snittek? Szeretem őket, olyanok, mint színházban a felvonás. Nem egy-két percig kell koncentrálni és jelen lenni, hanem hosszabb ideig. Jancsónál voltak 12-13 perces snittek is, és ez azért próbára teszi az embert. Van operatőri jel, van végszó, a színészeknek is vannak jeleik, és ezek a snittek többnyire megtesznek egy 360 fokos fordulatot, oda érünk vissza, ahonnan elindultunk. Ennek régen óriási kockázata volt, mivel 35 mm-es filmre dolgoztunk, aminek ára van. Most az elektronikának annyira nincs. Cserhalmi György és Jancsó Miklós az Oda az igazság forgatásán Fotó: Gordon Eszter Amikor hibázik egy hosszú snittben, és emiatt kell újravenni a jelenetet, akkor ön vagy a rendező a mérgesebb? Nem hibázom. A lövöldözős jelenetek néha röhejesek tudnak lenni egy magyar filmben, mivel nem vagyunk egy fegyveres nemzet. De ebben a filmben mégis nagyon jól működnek. Amikor a rendezőt és az operatőrt kérdeztem erről, mindketten azt mondták, azért hitelesek ezek a jelenetek, mert Cserhalmi György kezében jól áll a pisztoly. Nekem az amerikai filmek a röhejesek. A hasamat fogom, amikor töltés nélkül kétszáz golyót lőnek ki egy pisztolyból. Úgy gondolom, hogy ebben mi jobban állunk, mint az úgynevezett Nyugat. És hogy a kezemben jól áll a fegyver? Egyszer voltam kint egy lőtéren, megmutatták, hogy működik, és ott kipróbáltam. Ennyiből áll a fegyverekhez fűződő viszonyom. Cserhalmi György a Jupiter holdja című filmben Forrás: InterCom Karrierje elején kaszkadőrként dolgozott. Mi a véleménye azokról a kunsztokról, amit Jéger Zsombornak meg kellett csinálnia? Óriási mutatványok voltak. Én ott voltam, és bár nem vagyok teljesen tisztában a fiatal magyar színészek világával, de ezeket nem csinálta volna meg más magyar színész. A mutatványok után oda kellett mennem hozzá, és megmondanom neki, hogy „fiatalúr, gratulálok, ez fantasztikus volt!” Azt hallottam, hogy ez annyira nehéz volt Zsombornak, hogy többet nem akar filmben szerepelni. Ön is eltanácsolná tőle? Igen. Azért, mert ez pillanatnyi siker. Most még óriási dolog, de holnap, holnapután már csak azok fognak rá emlékezni, akik közvetlenül részt vettek benne. És életünk egy bizonyos szakaszában ezek a jelenetek nagyon fájdalmasan köszönnek vissza. Nem csak nála, mindenkinél. Húsz vagy akár harminc éven át végeztem el kaszkadőrmunkákat, és tudom, hogy mi fáj emiatt, hogy mi maradt meg egyáltalán épnek. Jéger Zsombor a Jupiter holdja forgatásán Fotó: Szemerey Bence / InterCom Tehát csak a kaszkadőrmunkáktól tanácsolná el? A filmtől nem. Szerintem ez csak egy kiszaladt mondat volt tőle. Büszke lehet magára, rögtön az első filmjével eljutott Cannes-ba. Lászlót, a nem éppen melegszívű rendőrt alakítja a filmben. Mi hajtja ezt az embert? Mánia, nyilván. Megfelelési kényszer. Félelem a nyugdíjtól, a mellőztetéstől. Volt egy családi szál is, ami kimaradt a filmtől, és én azt mondom, hála Istennek, mert így még szikárabb az ürge. Eredetileg volt neki egy rosszul sikerült házassága, egy rossz emberek között bolyongó gyereke és még egy németjuhász kutyája is. Bonyolultabb volt az ő élete, de Kornél (Mundruczó Kornél, a Jupiter holdja rendezője - a szerk.) kivágta a magánéleti mozzanatokat, és azt a feladatot adta neki, hogy csak rendőr legyen. Cserhalmi György a Jupiter holdja című filmben Fotó: Szemerey Bence | InterCom Ez a rendőr tulajdonképpen hogyan viszonyul a repülő fiúhoz? Egyrészt meg akar bizonyosodni a csoda létezéséről, de közben úgy tűnik, hogy ki is akarja iktatni ezt a csodát. Többféle befejezése volt a filmnek. Volt egy olyan, amelyben az orvos lelövi a rendőrt. De végül abban maradtak, hogy életben marad László. Ebbe nekem nem volt beleszólásom, de mindkét befejezést elfogadtam volna. Nem azért, mert megalkuvó vagyok, hanem mert mindkét befejezésnek volt értelme. Amikor meglátja a végén a repülő fiút, akkor mégsem lő rá. Persze gondolhatja azt is, hogy felesleges lődöznie rá, úgysem hal meg. Csak egy újabb lyuk lesz rajta. Az egy érzelmes rész, amikor már az egész várost nézi. Annál a jelenetnél nekem az Örömóda jelenik meg, mint zene. Amikor a gyerekek, felnőttek és nagyszülők, vagyis minden generáció a fura lebegő fiút nézik. Ami amúgy nem repülés, csak lebegés. Van a filmben egy poén, amit nagyon szeretek, nagyon nagyra tartok. Amikor a karambolnál elugrik a BMW elől a fiú, és felmegy 22-23 méter magasra, a pesti háztetők fölé, akkor egyszer csak elhúz mellette egy repülőgép. Ez az igazi repülés. Van egy finom humora, öniróniája a rendezőnek, és ez gyönyörű. Jéger Zsombor és Cserhalmi György a Jupiter holdja című filmben Forrás: InterCom A cannes-i sajtótájékoztatón Will Smith ajnározta a filmet, ön értesült erről? A betegágyat nyomtam, nem tudtam ott lenni. És azóta is minimális alkalmam volt emberekkel beszélgetni, mert még felépülőben vagyok. Zsűritag volt, azt mondta, hogy fantasztikus filmnek tartja, és még meg akarja nézni többször. Érdekes módon nem a látványos akciójeleneteket emelte ki, hanem arról beszélt, hogy szigorú, vallásos családban nőtt fel, és ezért pontosan értette a filmet. Önt hívő emberként hogyan érintette meg a film? Erről nagyon nehéz beszélni. Hasonlóképpen gondolom, de én egyúttal szereplő is vagyok, így nem tudok úgy elvonatkoztatni a filmtől, mint aki először látja. Én ott voltam harmincvalahány napon keresztül, és tudom, hogy a világ legjobb filmje is azért a legjobb, mert a legjobban csalnak benne. Egy nagy bűvészmutatvány az egész. Én a valóságot sohasem fogom összekeverni a filmmel, holott itt helyenként nagyon könnyű összetéveszteni, és néha össze is olvad. Engem felkavar ezeknek az embereknek a sorsa. Az elmúlt öt évtized mindegyikében volt filmje Cannes-ban, néha több is. Volt olyan, hogy ön is kijutott a fesztiválra? Többször nem voltam, mint ahányszor voltam. Nem akarok már a régmúlt idők divatjáról beszélni, de nagyjából mindenki tudta, aki kicsit is benne volt a filmesek világában, hogy Cannes-tól Tokióig a fesztiválokra nem mindig a szereplők mentek, hanem inkább a feleségek, titkárnők és családtagok. Mi meg többnyire itthon maradtunk. Mikor volt kint? 1981-ben voltam kint először a Mephistó-val. Az Egy erkölcsös éjszaká-val mehettem volna, de akkor éppen forgattam. Ez a fesztivál a nyár elején van, és mindig akkor forognak a filmek. Néhányszor meg mentem volna, de akkor meg más ment. Értelmes elfoglaltságnak tartja azt, hogy szmokingban végigvonul a vörös szőnyegen, és egy csomó más kiöltözött emberrel együtt megnézi a saját filmjét egy gyönyörű moziteremben? Nem, viszolygok tőle. Itthon sem, és máshol sem szeretem ezeket a nagy összejöveteleket. Nem azért, mert nem tartom varázslatosnak, belenézek én is a tévében, aztán kapcsolok tovább. Hanem mert nem ez a lényege. Ez messze van attól, amit én szeretek a film világában. Nyilván nagyon jó ott lenni és díjakat nyerni, de engem nem vonz. Filmbéli partnerével, Balsai Mónival is beszélgettem erről, ő sajnálta, hogy nem tudott ott lenni. Így nem volt lehetőség arra, hogy ünnepelje egy kicsit azt, amit színészként létrehozott. Neki én is azt ajánlom, hogy menjen, ő még fiatal, nincs tisztában a manipulációkkal, neki még valók ezek az események. Petrányi Viktória producer, Jéger Zsombor, Merab Ninidze, Mundruczó Kornél és Wéber Kata a Jupiter holdja cannes-i díszbemutatóján Forrás: AFP/Alberto Pizzoli Ön milyen körülmények között szereti megnézni a saját filmjeit? Az itthoni bemutatókat még el tudom viselni. És ezt nem a nagyképűség mondatja velem, egyszerűen tudom, hogy ami hiba, az örökre úgy marad, ami meg jó, azt mindenki természetesnek veszi. Illetve az itthoni ünnep egyszerűbb és sokkal családiasabb. Ezt a két-három órát nagyon bírom, de aztán csókolom, hazamegy az ember, és alszik a saját ágyában, és holnap kezdődik egy új nap. Hollywood, Cannes – ezek nem nekem való helyek. Berlint még el tudom viselni. A Jupiter holdját hogyan látta? Elhozták nekem, leraktak elém egy számítógépet, és azon néztem meg. Moziban kellene látni. Ebben a verzióban volt még pár dolog, amit utószinkronizálni kellett. Illetve Kornél mutatott nekem néhány gyönyörű, egybefüggő képet még a beavatkozás előtt, tehát még ott voltak a trükkök nyomai. Mundruczó Kornél rendező és Cserhalmi György a Jupiter holdja forgatásán Fotó: Szemerey Bence | InterCom A film másik főszereplője a grúz Merab Ninidze, aki angolul játszott a forgatáson. Balsai Móni azt mesélte, hogy közöttük egy olyan egymásra hangolódás alakult ki, hogy szavak helyett tekintetekkel, gesztusokkal beszéltek. Önök között is megszületett valami hasonló? Érdekes volt. Asztali próbák voltak előtte, cseresznyét ettünk, jókat röhögtünk, igazi tavaszi hangulat volt. Én nem tudok angolul játszani, csak magyarul. Ha nagyon kell, akkor igen, de nem indulok azzal az eséllyel, mint magyarul. Ő meg tud angolul, természetesen grúzul, németül és talán még franciául is. Ennek ellenére hamar lehetett vele munkakapcsolatot létesíteni, érzékeny csávó. Rögtön vette a lapot, alig volt olyan, hogy Kornél azt mondta, ez így nem jó. Már a próbákon tisztáztuk a dolgokat, és ő jól rögzítette ezeket. És gondoljon bele, ötven napot volt itt ebben a meleg nyárban, és még abban az őszben, amibe belecsorogtunk. Rév Marcell operatőr és Cserhalmi György a Jupiter holdja forgatásán Fotó: Szemerey Bence | InterCom Volt pár olyan jelenetük, amikben gyors szóváltások voltak. Például a mentőkocsiban. Azt együtt csinálták Bálint Andrással? (Ő szinkronizálta magyarra Ninidzét – a szerk.) Nem, az Andrist külön vették fel, engem meg meghagytak úgy, ahogy voltam. Az atmoszférát ilyenkor remekül megcsinálja a hangmérnök. Sok külföldivel játszottam már, és a jó színészekkel az ember egy pillanat alatt kontaktust tud teremteni. Ha viszont egy kicsit is rosszabb a partner, akkor csinálhatunk, amit csak akarunk, az nem lesz jó soha. A kilencvenes évek elején háromszor is szinkronizálta Robert De Nirót. Nekem A rettegés foka különösen emlékezetes volt, nagyon a fülemben van, ahogy azt mondja, hogy „ügyvéd úúúúúúr”. Egy ilyen munkára valódi alakításként tekintett? Feltétlenül. Azt a fickót még tisztelem is. A rettegés foka mellett még volt az Ébredések és a Feketelistán, és mindhárom alkalommal, nagy tisztelettel álltam a figurájához. Nyomós okom volt rá, mert rettegtem, hogy tönkreteszem. De aztán nem sikerült tönkretennem, legalábbis azt mondják, hogy ezek jó szinkronok voltak. Nem vállaltam többet a szinkronizálását, azt gondoltam, hogy előbb-utóbb úgyis elcseszem. Fel szokott figyelni a különösen jó szinkronalakításokra? Abszolút. Sinkó Laci szinkronjait mindig áhítattal hallgattam, annyira pontosak voltak, és annyira eltalálták a figurát. Szakácsi Sanyi például, de nem nagyon szeretném sorolni, mert már nincsenek köztünk. Én Elek Ferencnek futottam bele mostanában pár szinkronjába, amit csak zseniálisnak tudok nevezni. Örülök neki, mert a Feri se kutya. Mit szól ahhoz, hogy az utóbbi időben fantasztikus felfutása van a magyar filmnek? Nagyon örülök neki. Nagyon régóta vár arra az egész szakma, hogy legyen megint egy aranykor, és úgy nézem, hogy most elkezdődik. Nemes Jeles filmje, Hajdu Szabolcs filmje, ott van Enyedi Ildikó, és most Kornél is. Azt érzem, hogy miközben drukkolnak egymásnak, egy jó értelemben vett verseny is kialakul. Ez nem egy besüppedt valami, hanem megy előre. Okos dolog, hogy a pénzek sorsáról döntő Filmalap az úgynevezett művészfilmekbe nem szól bele, vagy ha igen, akkor is módjával, tanács szintjén. Nemes Jeles László az Oscar-díjjal, Hajdu Szabolcs a Kristály Glóbusz-díjjal és Enyedi Ildikó az Arany Medvével Forrás: AFP Ha magyar autós üldözésről van szó, mindenki egyből rávágja, hogy a Dögkeselyűben volt a legjobb. Ön szerint a Jupiter holdjában látható üldözés felér ahhoz? Feltétlenül. Nem akarom az egyiket a másik fölé helyezni. A Dögkeselyű harminchárom éve készült, és egy filmnek harminchárom évet túlélni baromi nagy dolog ebben a világban. A mai napig van Dögkeselyű rajongói klub, amelyet nagyszerű hölgyek és pasasok csinálnak, és például kockás Zsigulikat gyűjtenek. A Jupiter holdjá-nak az autós üldözése nagyon hihető. Egy kamerával vették fel és tolták az egész városon keresztül. Ez akár az életben is megtörténhet. Ez is úgy viszonyul az amerikai filmek autós üldözéseihez, mint a Jupiter holdjá-ban látott lövöldözések az amerikai lövöldözésekhez. Jól áll neki, körülbelül ez az, amit egy ember meg tud csinálni, ha nem egy Niki Lauda vagy Fittipaldi. Részlet a Jupiter holdja autós üldözős jelenetéből Forrás: InterCom Ön bent ült a kocsiban, amikor azt a jelenetet forgatták? Ebben a jelenetben egy nagyszerű kaszkadőr vezette az autót, a többiben én. Ha akarta volna, beülhetett volna az anyósülésre? Akár be is ülhettem volna, de nem hiszem, hogy nekem kaszkadőrködnöm kellene hetvenévesen. Cserhalmi György és Mundruczó Kornél a Jupiter holdja forgatásán Fotó: Szemerey Bence | InterCom A saját filmjei közül tudna olyat ajánlani, amit ön nagyon szeret, de méltatlanul keveset emlegetik? Nem tudom, mi az, amit egyáltalán emlegetnek. A Dögkeselyű-ról már beszéltünk. Általában nagyon szeretem Bódy Gábor filmjeit, de Jancsó és Makk filmjeit is szeretem. Az ember minden filmet úgy csinál, hogy na, ebből lesz valami. És persze van néhány film, amit elfelejtettem. Szégyen, nem szégyen, fogalmam sincs, hogy játszottam bennük. Ahogy most nézegettem az IMDb-oldalát, két olyan filmje is felkeltette az érdeklődésem, amelyeket nem láttam. Ön ajánlaná a Szeretők-et, illetve a Hajnali háztetők-et? A Hajnali háztetők-et feltétlenül. A Szeretők nem a legsikerültebb filmje Kovács Andrásnak, bár ott pont az egyik kedvenc partneremmel, Kiss Marival játszottam. Törőcsik Mari beszélgetős könyvében olvastam, hogy annyira tetszett neki a Saul fia, hogy utána napokig hívogatta Nemes Jelest, hogy végre elérje, és gratulálni tudjon neki. Önnek tetszett mostanság annyira film, hogy azt érezte, gratulálni akar az alkotóknak? Nekem most nagyon sok minden kimaradt. Sajnos olyan családi események zajlottak az elmúlt két évben, amelyek egyszerűen kizárták, hogy eljárjak hazulról. Erről nem szeretnék többet mondani, mert nem lett jó vége a dolognak. Ez az életem legkeservesebb időszaka. Hogyan telik egy napja mostanában? Fél hatkor felkelek, lezuhanyzom, iszom egy kávét, hogy helyére kerüljön a vérnyomásom, aztán egy közeli kisboltba elmegyek venni ezt-azt. Jön a vizit, kilenckor elvisznek tornázni, dél körül visszajövök, eszem valamit, kicsit sétálok az udvaron, aztán megint tornázom. Bringáztam is ma. Szóval eltelnek itt a napok, rokonok meg ismerősök is mindig jönnek. Cserhalmi György a Jupiter holdja című filmben Forrás: InterCom Meddig lesz még kórházban? Egy hétig még biztos, de ha kettő, akkor is jól járok. KAPCSOLÓDÓ CIKKEK Let's block ads! (Why?) Forrás...
