Karácsony előtt sokan szoronganak, megpróbálnak megfelelni valamiféle elvárásnak, amelyet a reklámokban, a filmekben látnak. Az ünnep előtti napokban a munkahelyeken is nagyobb a nyomás, többet kell dolgozni, de készülni kell a karácsonyra is – erre viszont alig marad idő. Aztán amikor eljön az ünnep, a családtagok egy-két nap múlva csak nézik egymást, és nem tudnak mit kezdeni a pihenőnapokkal – és egymással. Molnár Károly, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke azt mondta az Origónak: a családok többségében nincs arra viselkedésminta, amikor több napot is együtt töltenek, ugyanis év közben a hétköznapokon mindössze néhány perc jut egymásra. Molnár szerint meg kell tervezniük a karácsonyi ünnepnapokat a családoknak, így elkerülhető az idegeskedés. De nem úgy, ahogyan a legtöbben gondolják. Molnár Károly, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke A legtöbb embernek a karácsonyról a meghitt nyugalom és a szeretet jut az eszébe. Ön hogyan látja, valóban csupa pozitív érzéseket élünk meg karácsonykor? Pszichológiai szempontból a karácsony, a többi „piros betűs” naphoz hasonlóan, fontos ünnep. Kiszámítható, rituáléja van, minden évben ugyanaz történik, struktúrát ad az évnek, és ennek szorongáscsökkentő hatása van. Ha belegondolunk, ünneptől ünnepig, eseménytől eseményig osztjuk be az életünket. Húsvét előtt, húsvét után, karácsony előtt, karácsony után, Szilveszter előtt, szilveszter után, vagy akár iskolaév előtt, iskolaév után. A karácsonynak több aspektusa, sok pozitív oldala van. A hívőknél az egyik legnagyobb egyházi ünnep, a családok részére a szeretet ünnepévé vált, ami az együttlétet jelenti. Ezt ünnepi hangulatban megélve, erősíti a családi kapcsolatokat. Minden családnak megvan a maga karácsonyi rituáléja. Legtöbben karácsonyfát állítanak, halászlét esznek, aztán itt van az ajándékozás rítusa is. A felnőttek újraélik gyerekkoruk emlékeit az ünnepek alatt, a fiatalok elkezdik az év végi bulizásokat, amelynek a szilveszter a csúcspontja. Az egyedül élők találkoznak a barátaikkal, végre van idő egymásra, a gyerekeknek pedig nyilván az ajándékozás hatalmas élmény. Ilyenkor szép ruhákba öltözünk, szépen terített asztalhoz ülünk le. Ezek mind pozitívan hatnak ránk. Milyen negatív érzéseket élhetnek át az emberek karácsonykor? Először is a karácsony előtti napok, hetek jelenthetik a leggyakoribb stresszforrást. Alapvetően saját magunknak teremtjük meg a szorongás forrását azzal, hogy olyan elvárásokat állítunk fel magunk elé, amiről már akkor tudjuk, hogy teljesíthetetlen. Érezzük, hogy az előttünk álló feladatokhoz nincs meg a megfelelő eszközünk. Mire gondol pontosan? Alapvető elvárás, hogy jól sikerüljön a karácsony. Ennek vannak mérhető paraméterei: legyen szép a karácsonyfa, finom legyen a halászlé, szépen legyen megterítve az asztal, legyen elég dísz az ablakokon és a lakásban is. De van olyan paramétere is, amely nem mérhető: boldognak kell lenni. Örülni kell, szeretni kell egymást, hiszen ez az ünnep lényege. De nem lehet azt mondani senkinek, hogy na, most tessék örülni. Néhányan azt mondják a karácsonnyal és a szilveszterrel kapcsolatban, hogy „ezeket én kihagyom, nem szeretem, mert rám akarják kényszeríteni a boldogságot vagy a jókedvet”. Nincs időnk készülni az ünnepekre Ahogy mondta, van a mérhető és nem mérhető paramétere az elvárásoknak, amelyek szorongást okozhatnak. Beszéljük először a mérhetőkről. Ott milyen negatív érzéseket élhetnek meg az emberek? Kezdődik azzal, hogy karácsony előtt rengeteg dolgot kell intézni. Vásárolni kell, szaladgálni kell egyik boltból a másikba, ajándékokat kell venni, az ünnepi vacsorához valót is meg kell vásárolni, de kell fenyőfa is. Erre viszont nincs időnk, ugyanis a legtöbb munkahelyen ilyenkor év végi zárások vannak, még többet kell dolgozni, nem lehet szabadságra menni. Eközben a családban is nagyobbak az elvárások. Ez nagy teher, növeli a stresszt. Aztán eljön az ünnep, december 24-e. Ekkor is elkövetünk néhány hibát, amely szorongást okozhat. Sok családnál azt halljuk, hogy már reggel hamar felkelnek, az anyuka takarít, nem sokkal később már főzi a halászlét, finom illatok terjengenek a lakásban. Az apuka a fenyőfát próbálja belefaragni a talpba, persze az sem könnyű. Nem is érti, miért lesz ingerült, dühös. Ha rögtön nem találja a megfelelő szerszámot, szétosztja a feszültséget a családban: „Már megint elraktátok ezt, elraktátok azt, úgy, hogy ne lehessen megtalálni.” Már kora délutántól megjelenik a feszültség, amely egyre csak növekszik. Az anyuka is feszült, mondogatni kezdi, hogy neki senki sem segít, és egyébként is egész évben robotol, kiszolgálja a családot. A karácsonyfa díszítésénél a gyerekre szólnak rá: „ne nyúlj ahhoz a díszhez, mert eltöröd”, vagy „na, pont a csúcsdíszt sikerült eltörni, gratulálok, honnan szerzek most én egy új csúcsdíszt”. Késő délutánra már eljutunk odáig, hogy a felnőttek csak arra tudnak gondolni: „legyünk már túl rajta”, a gyerekek pedig az ajándékokat várják, azt is feszülten. Elkerülhető a feszültség. Nem kell előre eltervezni az ünnepi estét minden apró részletében, nem elvárásokat kell teljesítenünk. Úgysem sikerül – miért is sikerülne, ha görcsösen ragaszkodunk bizonyos dolgokhoz. Az együtt készülődés öröme a lényeges, a többi lesz, ahogyan lesz. Ha eltörik a csúcsdísz, akkor eltörik. Ha odaég a pulyka, akkor odaég. Mi történhet? Semmi. Ne támasszunk elvárásokat se magunk, se a családtagjaink felé. Nem fontos, hogy az idén hogyan sikerült felrakni az égőket a fára, hiszen a karácsonyfa minden évben szép, akárhogyan is világítanak a díszek. Az a fontos, hogy érezzük jól magunkat, ne stresszeljünk, merjük elengedni kötöttségeinket, bízzuk egymásra magunkat. Nehogy úgy legyen vége az ünnepnek, hogy: „hú, na, ezt is túléltük.” Szervezzünk programokat az ünnepek alatt is Hogyan lehetne ezeket a feszültségeket megelőzni? Több családban már kitalálták, hogy akárhol tartanak 24-én délután, mindegy, hogy teljes díszben áll-e a fa, hogy megfőtt-e a vacsora, egészen egyszerűen egy időre elmennek otthonról, „alternatív” programot találnak ki. Kirándulnak például a közeli hegyen, ha van hó, szánkóznak egyet, ha rossz idő van, akkor az utolsó mozielőadásra beülnek, és megnéznek egy filmet. Ezzel megszakítják a feszült készülődést, csökkentik a stresszforrást. Amikor hazaérnek, egy élménnyel gazdagabban, gyorsan megcsinálják, ami elmaradt – ripsz-ropsz készen is lesz minden, hiszen nemsokára „jön a Jézuska”. A lényeg, hogy el kell venni a feszült kényszerét az ünnepi készülődésnek, hiszen nem a tárgyak, nem a csúcsdísz a lényeg, hanem az, hogy a család tartalmasan együtt töltse az időt. Nem beszéltünk még a készülődés nem mérhető paraméteréről, arról, hogy „boldognak kell lenni”. Ez hogyan alakulhat ki? A karácsonyi ünnep másnapján, harmadnapján tele vannak a híradók azzal, hogy családok összevesztek, vagy felgyulladt a lakás, és még sorolhatnám – tragédiák sorozatáról hallunk ilyenkor. A családtagok között feszültséget néha éppen az okozza, hogy együtt vannak, otthon vannak, ezt várták egész évben, aztán eljött, és nem tudnak mit kezdeni az együtt töltött idővel. Ilyenkor is kialakulhat feszültség. Egy dologra nem gondolunk karácsonykor sem, hogy nem szoktunk 4-5 napot egyfolytában együtt tölteni a családdal. Egy szélsőséges eredményt hozó kutatás szerint a hétköznapokon átlagban mindössze 7 percet beszélgetnek naponta a szülők a gyerekkel. Egymásra sem jut sokkal több idő. Ezt szoktuk meg. Dolgozunk, mindenki tudja, hogy a másik hol van, mikor ér haza, mikor kell vacsorát adni a gyereknek, apa még dolgozik egy kicsit, este pedig hullafáradtan ágyba dől mindenki. Hétvégéken is tervezett programok vannak, de az csak két nap. Most pedig itt a karácsony, leállt az élet, nem lehet a haverokhoz sem átugrani, hiszen ők is a családjukkal töltik az ünnepeket. „Nincs semmi dolgunk, csak hogy pihenjünk és szeressük egymást! Most pedig leülünk, és együtt vagyunk!” Ez pedig így nem megy – szinte sehol. Négy-öt napot nem lehet így eltölteni, de sok családban nem tudják, hogy hogyan lehetne másként. Nincs erre viselkedésmintánk, ez eltér a megszokott hétköznapi rendtől. A családtagokban kérdések merülnek fel az ünnep másnapján, harmadnapján. „Mit kezdjünk egymással? Miről beszélgessünk?”Egy idő után az apuka, az anyuka és a gyerek is mást szeretne. „Én szívesen játszanék az új játékommal. Én félrevonulnék egy könyvvel, és mindenki hagyjon engem békén. Én elmennék futni a Margitszigetre.” Persze ezt egy ideig nem mondják ki egymásnak, hiszen most együtt kell lenni – ez a dolguk. Ez előbb-utóbb feszültséget okoz. Ezenkívül látjuk a tévében a boldogságot kötelezően előíró reklámokat, ahol a mama hófehér köténykében pillanatok alatt megfőzi a vacsorát, mosolyogva elmosogat, hogy egy csepp piszok nem marad utána, gyönyörűen, kisminkelve öleli a kisfiát, aki épp összemaszatolta az új, fehér pólóját, de ez nem probléma, az új mosóporral nyoma sem marad. Aztán nézzük a még boldogabb hollywoodi karácsonyi filmeket, ahol kötelező mintát kapunk a családi boldogságról, és nem értjük, hogy ha ez a minta, miért nem ugyanezt érezzük. Nem látjuk át, hogy ezek nem valós dolgok. Sem a reklám, sem a filmek. Aztán meglátogatnak minket a rokonaink is, akikkel évente sajnos csak egyszer találkozunk. Az ebéd még jó hangulatban telik – mindenki vidáman kanalazza a töltött káposztát. Aztán jön a délután – a nappaliban leülünk, csak nézzük egymást. Kezd kínossá, és persze feszültté válni a helyzet. Azt tanácsolom, hogy üljünk le társasjátékozni a családdal, vagy menjünk valahová – várost nézni, egy vásárba, vagy akár csak játszótérre. A strukturált együttlét öröme átsegít a feszültségeken. Karácsonykor átgondoljuk a kapcsolatainkat Mit lehet tenni ezek ellen a negatív érzések ellen? Azt szoktam tanácsolni, hogy a családok lazán tervezzék meg az ünnepnapokat. Csináljanak programokat. Nyugodtan meg lehet kérdezni a rokonoktól, hogy mennyi időt szánnak az együttlétre. Ezután közösen lehet megtervezni a napot. Így tudjuk, mit csinálunk együtt délelőtt, mit csinálunk délután. Szervezzünk programokat, mert így megszakítjuk azt a feszült helyzetet, hogy otthon ülünk, és nézzük egymást, vagy kínos kérdésekre válaszolunk. Ha szervezünk valami programot, nem úgy telik el az ünnep, hogy „hiányoznak, szeretjük egymást, de hála Istennek, csak egy év múlva jönnek legközelebb”. Ahogy már mondtam, nincs viselkedési minta arra, hogy órákig üljünk egymás mellett, és beszélgessünk, vagy nézzük egymást. Ez okoz feszültséget. Természetesen csak a negatívumokat emelem ki, nyilván semmi nem általánosítható. Év közben lehet-e „gyakorolni” valahogy a viselkedésmintát, amit említett? Nagy felkiáltójel egy család számára, ha karácsonykor rádöbbenünk, nincs mit mondani egymásnak. Ha ülünk másfél óráig egymás mellett, és azt érezzük, feszültek vagyunk. A karácsony ugyanis egyfajta számvetés is. Ilyenkor átgondoljuk a kapcsolatainkat. Év közben próbáljunk meg többet foglalkozni egymással – ugyanúgy szervezzünk apró, de emlékezetes programokat. Egy vasárnap délután nemcsak a tévézésről szólhat, hanem nagy közös kirándulásokról, felfedezésekről is. De azt is ki lehet próbálni, hogy januártól decemberig minden héten tervezze meg és ossza szét a feladatokat a család. Ki mit csinál az adott héten. Ki vásárol, ki mosogat, ki takarít... Figyeljünk jobban az egyedül élő emberekre karácsonykor Térjünk még vissza a karácsonyra – ilyenkor az újságok és a híradók is felhívják a figyelmet arra, hogy figyeljenek jobban az emberek a magányosan élőkre, mert ilyenkor megnőhet az öngyilkosságok száma. Így van ez? Azt gondolom, ez egy hiedelem. Nem igazolja semmi, nem támasztják alá adatok, hogy ilyenkor többen vetnének véget az életüknek. A hiedelem viszont igazolja, ott van a gondolatainkban, hogy a magányos embereknek sokkal nehezebb az ünnep megélése, közülük sokan támogatásra szorulnak. Ez egy fontos időszak, oda kell figyelnünk egymásra, a környezetünkre. A szerető odafordulás mindnyájunk elemi igénye. A legtöbben figyelnek is az egyedül élőkre, ami a karácsony pozitív üzenetét erősíti. Boldog karácsonyt mindenkinek!
