A videótékák lassan a dodó kacsák sorára jutnak, 2016 végével a Király utcai James Dean Filmkölcsönző is bezárt. Szabó István tulajdonos megható Facebook-poszttal búcsúzott, azt írta, hogy annyi kedves szót, aggódást, elismerést és ajánlatot még sosem kapott, mint az után, hogy bejelentette az üzlet végét – vagy legalábbis nem emlékszik rá. Az ön életében volt olyan videótéka, amelyik a szívéhez nőtt? A kilencvenes évek gyors felfutása után mostanra nagyon kevés választja el attól a videótékákat, hogy a dodó kacsák sorsára jussanak – alig pár tucat működik belőlük országszerte. Az okok mindenki által ismertek, minek járnának az emberek a kölcsönzőbe, ha egyszer a gép előtt ülve, pár kattintással is beszerezhetők a filmek. December 31-én a szakma egyik utolsó mohikánja, Pest legendás videótékája, a Király utcai James Dean Filmkölcsönző is lehúzta a rolót. A hely tulajdonosa, Szabó István megható Facebook-üzenettel búcsúzott a vásárlóitól. Megköszönte, „hogy 24 évig igénybe voltam véve függetlenül gyakoriságtól”, illetve azoknak külön is köszönetet mondott, akik szinte végig kitartottak mellette. Szabó István a James Dean Filmkölcsönzőben Fotó: Mudra László - Origo A videótékák megszűnését a piac törvényei diktálják, el lehet annyival intézni a dolgot, hogy egyszerűen már nincs szükség rájuk, de sokakban érzelmi kötődés alakult ki egy-egy hely iránt. Bizalmi kapcsolat épült ki a pult mögött álló személy és a törzsvásárlók között, akik így nyugodtan feltehették azt a fontos kérdést, hogy mit ajánlasz, melyik filmet kölcsönözzem ki. Szabó felidézte a posztjában, hogy még sosem kapott annyi kedves szót, aggódást, elismerést és ajánlatot, mint az óta, hogy bejelentette az üzlet bezárását. „Roppant jól esett, időnként elérzékenyített” – tért ki a saját érzéseire. A James Dean Filmkölcsönző Fotó: Mudra László - Origo „Felnőttkorom felét itt töltöttem, hozzám nőtt, de a vége felé olyan volt, mintha lenne egy gyógyíthatatlanul beteg gyerekem (nem tudom, fiú-e vagy lány) is. Nagyon szerettem a dolgom végezni, szerettem az emberekkel foglalkozni, szerettem a bajokat is, de a végére súlyos teherré vált.” A videótékák fénykora a kilencvenes évekre tehető, az évtized derekán nagyjából 2400 volt belőlük az országban. 2014 májusára körülbelül ötvenre csökkent ez a szám, 2015 februárjában már csak harmincnál valamivel több kölcsönzőt tartott nyilván a vállalkozásokat DVD-kel és blu-ray-ekkel ellátó STI Kft. A tavaly decemberi adatok szerint már csak húsz videótéka harcol a túlélésért. A James Dean Filmkölcsönző belülről Fotó: Mudra László - Origo Az elmúlt években tömegesen zártak be a tékák, a túlélők pedig igyekeznek valahogy a felszínen maradni. Az utóbbi idők egyik megoldása az lett, hogy csatolt szolgáltatást nyújtanak a kölcsönzés mellett. A Villányi úti Tóbiás videótékát lottózóval, sörözővel és kávézóval bővítették, a második kerületi Pasatékában a filmkölcsönzés mellett szoláriumgépekbe is befeküdhetünk. Ma már alig van olyan hely az országban, amely pusztán a filmkölcsönzésből képes lenne fenntartani magát, ahol mégis ez a helyzet, ott biztos, hogy nagyon elhivatott embert találunk a pult mögött. Ilyen ember Szabó István is, aki 1992-ben nyitotta meg a budapesti James Dean Filmkölcsönzőt. Szabó István a James Dean Filmkölcsönző pultja mögött Fotó: Mudra László - Origo „Eddig az üzlet tartott el engem, most fordult a kocka. Most össze kell húzni a nadrágszíjat. Ez az üzlet már inkább olyan, mint egy múzeum, nem is nagyon változtatok rajta” – mesélte az Origónak 2014-ben az örökifjú tulaj a filmjei között üldögélve. Három éve úgy számolt Szabó, hogy a fénykorhoz képest a tizedére csökkent a látogatottsága. Már akkor is sokan mondták neki, hogy vegye már észre magát, nincs jövője annak, amit csinál, mások viszont biztatták, hogy tartson ki. A fennmaradásért való küzdelmet 2016 végéig folytatta, tavaly fagylalttal és kávéval bővítette a kínálatot, de ez sem segített, és úgy döntött, hogy ezt „a végére súlyos teherré vált” kulturmissziót nem folytatja. A James Dean Filmkölcsönző belülről Fotó: Mudra László - Origo A videótékák kulturális funkciót is betöltöttek, az otthonomhoz közel eső budaörsi kölcsönzőnek nagy szerepe volt a filmműveltségem bővülésében. Általában hollywoodi sikerfilmeket kölcsönöztünk, de egyik hétvégén David Lynch Lost Highway (Útvesztőben) című remekművét hoztuk haza. Beraktuk a kazettát, kényelembe helyeztük magunkat, aztán döbbenten bámultuk a képernyőt, a vége után pedig közösen próbáltuk megfejteni a látottakat. Az ön szívéhez is hozzánőtt egy videótéka? Ossza meg velünk kommentben kedvenc kölcsönzős élményét! Arra is kíváncsiak, hogy az országban hol működnek még tékák. Ha tud egyet, azt is írja meg nekünk! Zárásképpen tekintsük meg Danny DeVito zseniális monológját a kilencvenes évek első felének nagy tékaklasszikusából, A nagy likvidátor-ból, amiben ugyan a dörzsölt tőzsdecápa egy kábelgyártó cég kimúlásáról beszél, de minden szava tökéletesen illik a videótékákra is. KAPCSOLÓDÓ CIKKEK This article passed through the Full-Text RSS service - if this is your content and you're reading it on someone else's site, please read the FAQ at fivefilters.org/content-only/faq.php#publishers. Recommended article: The Guardian's Summary of Julian Assange's Interview Went Viral and Was Completely False. Forrás...