Időgépet építenek a vezető űrügynökségek és nem is akármilyet. A James Webb űrtávcsővel 13,5 milliárd évre tekinthetünk vissza, ez azt jelenti, hogy az univerzum első csillagainak fényét, az első galaxisok formálódását fogja látni. A gigantikus műszer megépítése jó ütemben halad (a napokban mutatták be először egyben a főtükröt), ha minden jól megy, 2018 végén fellövik az űrbe. A James Webb űrtávcső egyik főműszerének, a MIRI európai elektronikai vezetőjével, Max Planck Institute for Astronomy munkatársával Detre Örs Hunorral beszélgettünk a teleszkóp megépítéséről, teszteléséről és jelentőségéről. A legfontosabb kérdés, hogy miért építenek egy újabb űrtávcsövet a Hubble és a Spitzer mellé. Egyszerű erre válaszolni: az 1990-ben felbocsátott, máig működő Hubble volt az utolsó ilyen nagyszabású obszervatórium. Ugyan ontja magából az információt, de forradalmi felfedezéseket már nem várhatunk tőle. A Hubble ugyanis főleg optikai hullámhosszon lát (az ultraviolától a látható tartományon keresztül az infravörösig képes érzékelni a beeső fényt, 115–2500 nanométer között), és kis túlzással a csillagászok itt már megnéztek minden korszakalkotót. A csillagászat fontosabb kérdései az infravörös tartományba tolódtak el. A 2003-ban felbocsátott Spitzer űrtávcső az infravörös tartományban lát, de kicsi, 85 centiméteres tükre nem enged olyan felbontást és érzékenységet, mint amire szükség lenne. A Webb minden téren túlszárnyalja majd a két űrteleszkópot. Négy fő kutatási iránya lesz: 1. Első fény és reionizáció Nem túloztunk, amikor azt írtuk a cikk elején, hogy a James Webb űrtávcső egy időgép, ugyanis azokat a fotonokat fogja észlelni, amelyek 13,5 milliárd éve utaznak. Így az űrteleszkóp látni fogja az univerzum első csillagainak a fényét, az első galaxisok formálódását. Minél távolabbi egy objektum a világegyetemben, az általa kibocsátott fény annál inkább a vörös szín felé tolódik. A Hubble nem látja ezeket az első galaxisokat, mert a fényük már kitolódott a közép-infravörösbe, a Spitzernek pedig kevés volt a felbontása ehhez. 2. Galaxisok formálódása A Hubble már megmutatta, hogy a galaxisok másképpen néztek ki évmilliárdokkal ezelőtt. Felmerül a kérdés hogy miért és hogyan változott az anyag (és a sötét anyag) szerkezete az univerzumban. Hogy teljes képet kapjuk a James Webb űrtávcső felbontására és infravörös érzékenységére van szükségünk. A Hubble 95 százalékkal nézett vissza az univerzum életében, de a teljes képhez látnunk kell az univerzum életének elején, első 5 százalékban történt dolgokat is. 3. A csillagok születése A fiatal csillagokat rendszerint nem lehet látni, legalábbis az optikai tartományban nem. Ennek oka, hogy csillagközi ködök veszik körbe ezeket. Az infravörös fény azonban áthatol ezeken és láthatóvá válnak a fiatal csillagok, a körülöttük formálódó porkorongok és éppen születő bolygók. A csillag- és bolygókeletkezési terület nagyon aktív kutatási téma a csillagászatban. 4. Bolygók és az élet jelenléte Ezzel el is érkeztünk ahhoz a kutatási területhez, ami a legtöbb embert érdekli: az életre alkalmas bolygók keresése. A Kepler űrtávcső bebizonyította, hogy a Tejútrendszer tele van bolygókkal. A Webb arra is képes lesz, hogy megtudjuk, pontosan milyen bolygókat látunk más csillagok körül. Még a bolygók légkörét is érzékelni tudja, így a kutatók következtetni tudnak arra, hogy életre alkalmas-e az adott égitest. A James Webb teleszkóp tervezése nagyjából húsz éve kezdődött, három űrhivatal is részt vesz a megvalósításban, a NASA, az Európai Űrügynökség és a Kanadai Űrügynökség. Az űrtávcső 2002-ben kapta a James Webb nevet a NASA második igazgatója után. A tervezés befejeztével, 2008-ban kezdték meg a ténylegesen repülő hardver (Flight Model) építést és 2018. végén indítják útjára a Guyana Űrközpontból. Fotó: NASA http://index.hu/tudomany/2016/04/30/james_webb_urteleszkop/
