A Sátáni versekből valószínűleg neki sincs saját példánya, de lelkes olvasóként definiálja magát Ali Khamenei ajatollah, aki nem összekeverendő A Férfivel, Aki Kimondta A Fatvát Salman Rushdie-ra. Az ajatollah rajong a szovjet írókért, például Alekszej Tolsztojért és Mihail Solohovért, angol nyelvű Twitter-oldalán pedig arról írt, hogy bár nem szereti különösebben a mozit és a vizuális művészeteket, de ha regényekről és költészetről van szó, nem tartozik a tipikus olvasók közé. A 75 éves vezető egyébként a szovjetek mellett a [HASHTAG]#hashtageket[/HASHTAG] [HASHTAG]#is[/HASHTAG] [HASHTAG]#nagyon[/HASHTAG] [HASHTAG]#szereti[/HASHTAG]. Azt mondjuk tényleg nem mondhatjuk róla, hogy tipikus olvasó lenne, jelenleg például több mint húsz írót tart rácsok mögött a nemzetközi PEN adata szerint, és a cenzúrázás az egyik kedvenc hobbija. Szerinte Alekszej Tolsztoj, aki Lev Tolsztoj távoli rokona volt, és arisztokratából lett nagy szovjet művész, nagyon befolyásos író. Az ajatollah arról is tvittelt, hogy nagyon sok könyvet olvas az 1917-es októberi forradalomról, és bár nagyon tetszett neki Soholov Nobel-díjas nagyregénye, a Csendes Don, a Alekszej Tolsztoj Golgota-trilógiája szerinte jobban ábrázolja a történteket. Az ajatollah által említett trilógia (Nővérek, Ezerkilencszáztizennyolc, Borús reggel) szerzője nemcsak elismerte a forradalmat, de szerette is sötét fenségességét, és az egész világra kiterjedő hatását. Kapcsolódó cikkünk: Mit olvas egy diktátor? Daniel Kalder skót író, aki a Guardiannak írt cikksorozatában a diktátorok és az irodalom viszonyát vizsgálta, nagyon érdekes választásnak tartja a szovjeteket, különösképpen Alekszej Tolsztojt. Az ajatollah mindkét kedvence a rezsim mellett állt a maga idejében, ám Soholovot a nemzetközi irodalmi porondon is elismerték, és Nobelt is kapott, tehát mindenki tudta róla, hogy jó író. Tolsztoj ugyanakkor egy nagyon érdekes figura volt, teszi hozzá Kalder, kezdetben a rossz oldalon állt, antibolsevik volt, majd emigráns lett, ám végül mégis hazatért. Hazatérése után megadta a rendszernek, amit a rendszer akart, ezért átvészelte a sztálini elnyomást. Hajlandó volt alkalmazkodni, és ez a szövegein is meglátszott. Kalder szerint bár szeretünk a szovjet könyvekre propagandaként tekinteni, a Golgota-trilógia tényleg olvastatja magát. Ráadásul rendkívül melodramatikus is, bár arról nincs infó, hogy az ajatollah hány zsebkendőt sírt tele, miközben olvasta. Kalder, aki jelenleg egy diktátorok és irodalom témájú könyvön dolgozik, érti, hogy Khamenei, aki maga is szemtanúja volt a társadalom széthullásának, és látta, hogyan veszi át a régi helyét valami új, miért találja vonzónak az Alekszej Tolsztoj-könyveket. Az ajatollah választása viszont szerinte azért is különösen érdekes, mert egy Iránhoz hasonló teokratikus társadalomban nem tiltották be az említett könyveket, annak ellenére, hogy nyíltan ateista marxisták írták őket. Ezt az apró szépséghibát a rezsim figyelmen kívül hagyta, és csak a könyvek forradalmi értékére koncentrált. A nemzetközi PEN képviselője, Cathy McCann szerint viszont van benne valami keserűen ironikus, hogy Khamenei ajatollah lelkes olvasónak tartja magát. Bár az iráni elnök, Haszan Róháni megígérte, hogy megvédi és támogatja a szólásszabadságot, semmilyen előrelépés sem történt ennek érdekében. Még mindig sok író raboskodik iráni börtönökben és a letartóztatások is folytatódnak. Az írók továbbra is tömegesen menekülnek az országból, és számos hírt hallani arról, hogyan vegzálják a hatóságok az Iránban maradt hozzátartozóikat. McCann szerint ennek fényében az ajatollah megjegyzései Irán minden írója és olvasója számára sértésnek minősülnek. Forrás: Guardian Irán mindenható ura rajong a szovjetekért - KönyvesBlog
