Jávor Pál

Jávor Pál, Jermann Pál Színész

Született:
1902. január 31. Arad, Magyarország, ma Arad, Románia

Elhunyt:
1959. augusztus 14. Budapest, Magyarország



Főbb szerepei:

(időrendben visszafelé haladva)

Földes Mihály: Örök szerelem - Széll Kálmán (1959. április 17., Jókai Színház)
Somerset Maugham: A királyért - Collie Strattow (1958. december 20., Petőfi Színház)
Tabi László-Erdődy János: Szegény jó Márton - Garami-Gébics (1958. január 22., Jókai színház)
Shakespeare: A makrancos hölgy - Petruchio (1946. április 13., Művész Színház)
Herczeg ferenc: Aranyszárnyak - Thököly Imre (1944. február 25., Vígszínház)
Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy - Armand (1943. december 6., Nemzeti Színház)
Tamási Áron: Csalóka szivárvány - Czintos Bálint (1942. október 24., Nemzeti Színház)
Harsányi Zsolt: A bolond Ásvayné - Ásvay zoltán (1942. február 7., Nemzeti Színház)
Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül - Balázs (1941. december 20., N. Sz.)
Illés Endre: Törtetők - Ádám (1941. október 25., Nemzeti Színház)
Henrik Ibsen: Nóra - Rank doktor (1941. október 11., Nemzeti Színház)
Henrik Ibsen: Peer Gynt - Peer (1941. május 10., Nemzeti Színház)
Hella Vuolijoki: Niskavouri asszonyok - Arne (1941. február 8., Nemzeti Színház)
Márai Sándor: Kaland - Dr. Zoltán (1940. október 16., Nemzeti Színház)
Coubier Heinz: Aimée - Georges (1940. május 25., Nemzeti Színház)
Shakespeare: Rómeó és Júlia - Mercutio (1940. május 11., Nemzeti Színház)
Järviluoma Artur: Északiak - Jussi (1940. március 30., Nemzeti Színház)
Mikszáth-Harsányi: A Noszty fiú esete Tóth Marival - Noszty Feri (1939. dec. 23., N. Sz.)
Moreto y Cabana, Augustin: Donna Diana - Urgél herceg (1939. október 14., N. Sz.)
Shakespeare: Ahogy tetszik - Orlando (1938. december 17., Nemzeti Színház)
Zilahy Lajos: Hazajáró lélek - István (1938. május 6., Nemzeti Színház)
Tóth Ede: A falu rossza - Göndör Sándor (1938. március 25., Nemzeti Színház)
Zilahy Lajos: Süt a nap - Sámson Mihály (1937. december 31., Nemzeti Színház)
Bibó Lajos: Eszter - Mihály, földmunkás (1937. december 17., Nemzeti Színház)
Hanns Johst: Thomas Paine - Thomas Paine (1937. november 12., Nemzeti Színház)
Herczeg Ferenc: Kék róka - Trill báró (1937. október 16., Nemzeti Színház)
Babay József-Buday Dénes: Csodatükör (1937. április 4., Nemzeti Színház)
Jules Romains: Donogoo - Lamendin (1937. április 2., Nemzeti Színház)
Zilahy Lajos: Zenebohócok - Madár úr (1937. január 27., Nemzeti Színház)
Bónyi Adorján: Hódítás - A fiatalember (1937. január 15., Nemzeti Színház)
Zágon István: Feltételes megállóhely - Gyurka (1936. október 23., Nemzeti Színház)
Bakonyi Károly-Heltai Jenő-Kacsóh Pongrác: János vitéz - János vitéz (1936. június 12., Nemzeti Színház)
Török Sándor: Április - Péter (1936. május 8., Nemzeti Színház)
Shakespeare: Vízkereszt - Bolond (1936. április 17., Nemzeti Színház)
Karl Zuckmayer: Kristóf Katica - Márton (1936. február 28., Nemzeti Színház)
Földes Imre: Ifj. Horváth Pál - Ifj. Horváth Pál (1936. január 17., Nemzeti Színház)
Victorien Sardou-Émile de Najac: Váljunk el! - Gratignan Adhelmár (1935. dec. 19., N. Sz.)
Boross Elemér: Ti szegény lányok - Monareszty Péter (1935. november 22., Nemzeti Színház)
Molnár Ferenc: Nagy szerelem - Lajos (1935. október 11., Vígszínház)
Bródy Sándor: A tanítónő - ifj. Nagy (1934. október 13., Vígszínház)
Sinclair Lewis-Sidney Howard: Dodsworth - Báró (1934. szeptember 22., Vígszínház)
Bús-Fekete László: A cirkusz csillaga - Tommy (1934. június 21., a Beketow-cirkuszban)
Hunyadi Sándor: Aranyifjú - Pinto (1933. december 16., Vígszínház)
G. B. Shaw: Caesar és Cleopatra - Apollodorus (1933. október. 2., Vígszínház)
Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy - Armand (1933. január 28., Vígszínház)
Gerhart Hauptmann: Naplemente előtt - Egmont (1932. december. 3., Vígszínház)
Hunyadi Sándor: Erdélyi kastély - Ifj. Berzétey (1932. október. 21., Vígszínház)
Rákosi Viktor-Lengyel József: Emmy - Koropnay László (1932. szeptember 3., Vígszínház)
Bús-Fekete László: A méltóságos asszony trafikja - A gróf (1932. március 19., Vígszínház)
Ferdinand Bruckner: Angliai Erzsébet - Essex (1932. február 26., Vígszínház)
Hunyadi Sándor: Bakaruhában - Józsi (1931. december 31., Vígszínház)
Nádas Sándor: Kültelki muzsika - Jani (1931. november 14., Vígszínház)
Hunyadi Sándor: Pusztai szél - A hadnagy (1931. október 24., Vígszínház)
Vicky Baum: A nagy hotel - Gardini báró (1931. szeptember 5., Vígszínház)
Fodor László: Ékszerrablás a Váci utcában - Detektív (1931. május 16., Vígszínház)
Hunyadi Sándor: Feketeszárú cseresznye - Csaholy (1930. november 6., Vígszínház)
Somerset Maugham: A szent láng - Colin (1930. november 20., Vígszínház)
Brecht-Weill-Heltai: A koldus operája - Captn. Johnny (1930. november 6., Vígszínház)
Zsolt Béla: Tizenötezer pengő jutalom - A részeg (1930. április 19., Magyar Színház)
Armount-Gerbion: Őnagysága kimenője - Marcel (1930. április 4., Magyar Színház)
Shakespeare: Hamlet - Horatio (1930. március 7., Magyar Színház)
Ben Jonson: Volpone - A shirrek parancsnoka (1930. február 25., Magyar Színház)
Kovács Kálmán - Álomkirálynő - Trónörökös (1930. január 22., Magyar Színház)
Walter Hasenclever: Talpig úriember - Csipcsala (1929. december 20., Magyar Színház)
Lengyel József: A nagy börtön - Oroszy Pál (1929. október 24., Fővárosi Operettszínház)
Stanley Luprio-Hall Brod: Ez hát a szerelem - Hazzard (1929. szept. 24., Főv. O.-színház)
Ábrahám Pál: Szeretem a feleségem - Durand (1929. június 15., Magyar Színház)
F. Oursler-L. Brentano: A pók - Riley (1929. május 29., Fővárosi Operettszínház)
Maxwell Anderson: Vetélytársak - Kipler tisztiszolga (1929. május 16. Magyar Színház)
Lackó-Csortos-Barabás: Rasputin - Juszupov (1929. április 27., Magyar színház)
Edward Childe Carpenter: Agglegény apa - Geoffrey (1929. február 28., Magyar Színház)
Andai Ernő: Hazudj, édes! - Juhász (1929. február 9., Belvárosi Színház)
Stephan Hemere: Irlandi vászon - Gróf Baleczki (1929. február 5., Magyar Színház)
Samson Raphaelson: A jazz-énekes - Franklyn Forbes (1928. október 27., Magyar Színház)
Egyed Zoltán: Az égő szoknya - Don Juan di Ramura (1928. szeptember 8., Magyar Színház)
Emőd Tamás-Török Rezső: Borcsa Amerikában - Boba (1928. június 12., Szegedi Városi Színház
Lengyel Menyhért: Antónia - Reginald Harris Barker (1928. jún. 9., Szegedi Városi Színház)
Molnár Ferenc: Olympia - Kovács huszárkapitány (1928. május 19., Szegedi Városi Színház)
Shakespeare: Othello - Cassio (1928. május 6., Szegedi Városi Színház)
Herczeg Ferenc: A három testőr - Hortovay (1928. április 25., Szegedi Városi Színház)
Hegedüs Loránt: Kossuth - Széchenyi (1928. március 15., Szegedi Városi Színház)
Molnár Ferenc: Liliom - Kapitány (1928. március 6., Szegedi Városi Színház)
Zilahy Lajos: Süt a nap - Sámson Mihály (1928. március 1., Szegedi Városi Színház)
Klabund: A krétakör - Pao, kínai herceg (1928. február 23., Szegedi Városi Színház)
Shakespeare: Rómeó és Júlia - Paris (1928. február 9., Szegedi Városi Színház)
Fodor László: A templom egere - Báró Kerich (1928. február 5., Szegedi Városi Színház)
Kálmán Imre: Cirkuszhercegnő - Gróf Saskusni (1928. január 20., Szegedi Városi Színház)
Jacques Offenbach: Szép Heléna - Ajax (1928. január 19., Szegedi Városi Színház)
Somerset Maugham: A levél - Geoffrey Hammand (1928. jan. 18., Szegedi Városi Színház)
Gerhart Hauptmann: Henschel fuvaros - Gyuri (1928. január 3., Szegedi Városi Színház)
Shakespeare: A makrancos hölgy - Pertuchio (1927. december 25., Szegedi Városi Színház)
Harsányi Zsolt: A zenélő óra - Bajmóczy Pál (1927. december 3., Szegedi Városi Színház)
Georges Berr-Louis Verneuil: A szombat esti hölgy - Gaston (1927. november 25., Szegedi Városi Színház)
Kálmán Imre: Az obsitos - Jóska (1927. november 5., Szegedi Városi Színház)
Oscar Wilde: Lady Windermere legyezője - Lord Darlington (1927. november 2., Szegedi Városi Színház)
Alfred Neumann: Oroszország - Panin gróf (1927. október 25., Szegedi Városi Színház)
Malonyai Dezső-Rákosi Viktor: Elnémult harangok - Juon (1927. október 6., Szegedi Városi Színház)
Gerő Károly: Próbaházasság - Hajdú Bokor Berci (1927. szept. 25., Szegedi Városi Színház)
Jókai Mór: Az új földesúr - Ankerschmidt (1927. szeptember 19., Szegedi Városi Színház)
Lev Tolsztoj: Karenina Anna - Vronszkij (1926. június 2., Székesfehérvár, Esztergom, Kaposvár, Veszprém)
Molnár Ferenc: Liliom - Ficsúr (1926. április 22., Székesfehérvár, E., K., V.)
Molnár Ferenc: A hattyú - Ági Miklós (1925. december 18., Székesfehérvár, E., K., V.)
Paul Géraldy: Az ezüstlakodalom - Max (1925. október 29., Székesfehérvár, E., K., V.)
Szenes Béla: A csirkefogó - Málnai Tibor (1925. október 20., Székesfehérvár, E., K., V.)
Fazekas Imre: Altona - Hans (1925. október13., Székesfehérvár, E., K., V.)
Jókai Mór: Az arany ember - Kadisa (1925. október 12., Székesfehérvár, E., K., V.)
Farkas Imre: Nótáskapitány - Szentmarjai Pál (1925. október 6., Székesfehérvár, E., K., V.)
Földes Imre: Hivatalnok urak - Feleki (1925. október 5., Székesfehérvár, E., K., V.)
Csathó Kálmán: Az új rokon - Bonifác (1924. december 5., Székesfehérvár, E., K., V.)
Victor Hugo: A notre-dame-i toronyőr - Phöbus (1924. nov. 24., Székesfehérvár, E., K., V.)
Dario Niccodemi: Az árnyék - Delon Mihály (1924. nov. 18., Székesfehérvár, E., K., V.)
Petőfi-Sas Ede-Bihari Ákos: Bolond Istók - Balázshalmi (1924. nov. 17., Székesfehérvár., E., K., V.)
Mikszáth: Szent Péter esernyője - Vibra György (1924. nov. 9., Székesfehérvár, E., K. V.)
Oskar Nedbal: Lengyel vér - Mirszky, lengyel nemes (1924. nov. 8., Székesfehérvár, E., K., V.)
Bíró Lajos-Lengyel Menyhért: A cárnő - Francia követ (1924. nov. 5., Székesfehérvár, E., K., V.)
Victorien Sardou: Szókimondó asszonyság (Székesfehérvár, E., K., V.)
Móricz Zsigmond: Búzakalász - Tiba Pista (1924. január 19., Renaissance Színház)
Fernand Crommelynck: A csodaszarvas - Petrus (1923. szeptember 29., Renaissance Színház)
Vajda Ernő: A trónörökös - Lovász (1923. augusztus 23. Renaissance Színház)
Szenes Béla: Végállomás - Fiatal férj (1923. április 7., Renaissance Színház)
Felix Gondera: Hol a férjem? - Pierre (1923. február 16., Renaissance Színház)
Harry M. Vernon-Haron Owen: A mandarin - Gregory (1922. dec. 22., Renaissance Színház)
Leonyid Andrejev: Aki a pofonokat kapja - Polly bohóc (1922. dec. 7., Renaissance Színház)

Meghallgatható részlet Shakespeare "A makrancos hölgy" című színdarabjából Jávor Pál és Dajka Margit előadásában.



Film Róla:

A Jávor - magyar film, 1986.
Rendezte: Bán Róbert
Narrátor: Bodrogi Gyula
Gyártó: MOKÉP - Magyar Filmintézet

Főbb filmszerepei:

Muzsikál a mozi 'Férficsillagok' (1995) Tv-film-bejátszás
Muzsikál a mozi 'Filmdalok' (1995) Tv-film-bejátszás
Muzsikál a mozi 'Jávor Pál dalai' (1995) Tv-film
Muzsikál a mozi 'Zenés filmek' (1995) Tv-film
Ne kérdezd ki voltam (1990) Tv-film-bejátszás
Assignment: Paris / Párizsi megbízatás - Budapest nem felel (1952) USA-film - Laszlo Boros
Iron Man / Vasember (1951) USA-film - Pete
The Great Caruso (A nagy Caruso) (1951) USA-film - Antonio Scotti
A tanítónő (1945) - ifj. Nagy István
Egy ember tragédiája - Madách Imre (1944) - Horusitzky Béla
Magyar kívánsághangverseny (1943)
Fehér vonat (1943)
Egy gép nem tér vissza (1943) - Gábor főhadnagy
Szováthy Éva (1943) - Dóczy Lénárd
Valamit visz a víz (1943) - János, a halász
Kerek Ferkó (1943)
Makrancos hölgy (1943) - Jámbor Pál
Késő (1943) - Tamássy Péter, sebész főorvos
Ópiumkeringő (1943) - Borovszky Iván, kritikus
A láp virága (1942) - Pálfalvy Miklós
Életre ítéltek (1942)
Estélyi ruha kötelező (1942)
Az 5-ös számú őrház (1942) - András
Inferno giallo (1942) olasz film - Pietro
Carmela (1942) olasz film - Salvini őrmester
Fehér emberek (1942) olasz film
Pista tekintetes úr (1942) - Baracs Pista
Az utolsó dal (1941) - Fehér János, énekes
Egy asszony visszanéz (1941)
Lelki klinika (1941)
Három csengő (1941)
A beszélő köntös (1941) - ifjú Lestyák Mihály
Néma kolostor - A karthausi (1941)
Egy tál lencse (1941) - Rudasi Sándor, intéző
Ma, tegnap, holnap (1941)
Egy csók és más semmi (1940) - Dr. Albert Sándor, ügyvéd
Sok hűhó Emmyért (1940) - Málnássy Gábor
A szerelem nem szégyen (1940) - Gróf Kátay Kázmér
Tóparti látomás (1940)
Lángok (1940)
Balkezes angyal (1940)
Fűszer és csemege (1940) - Mácsik Márton
Gül Baba (1940)
Jöjjön elsején! (1940)
Dankó Pista (1940) - Dankó Pista
Erzsébet királyné (1940) - báró Neszmély Kálmán
Igen vagy nem? (1940)
Donauschiffer / A dunai hajós (1940) német film
Halálos tavasz (1939) - Dr. Egry István
Tökéletes férj (1939) - Bardó Gábor, földbirtokos
Toprini nász (1939) - Mányay Imre, főhadnagy
Garzonlakás kiadó (1939)
Menschen vom Varieté (1939, német-magyar film, német nyelven)
A varieté csillagai (1938) magyar verzió - Jack Casey
Úz Bence (1938) - Úz Bence
Fekete gyémántok (1938) - Berend Iván
Ihr Leibhusar (1937) német film
Pusztai szél (1937)
Sein letztes Modell (1937), német/magyar film - német nyelven
A Noszty fiú esete Tóth Marival (1937) magyar/német/osztrák film - Noszty Ferenc
A férfi mind őrült (1937) - Sóváry Gábor, festő
A torockói menyasszony (1937) - Andris
Viki (1937) - Feri, Konték fia
A 111-es (1937) - Báron Sándor Vajk
A két fogoly (1937)
Maga lesz a férjem (1937) - Dr. Dobokay Gábor, ügyvéd
Marika (1937) - Kiadó
Fizessen, nagysád! (1937) - Szilágyi Péter
Mária nővér (1936) magyar - német film
Nászút féláron (1936) - Kerekes Pál, gépészmérnök
Ember a híd alatt (1936)
Havi 200 fix (1936)
Az új földesúr (1935) - Garamvölgyi Aladár
Nem élhetek muzsikaszó nélkül (1935) - Balázs
Elnökkisasszony (1935) - Török István
A csúnya lány (1935) - Dr. Halmi Tibor, ügyvéd
Ez a villa eladó (1935)
Köszönöm, hogy elgázolt (1935) - Dr. Balázs Sándor
Iglói diákok (1934) - Pali, Petky fia
Emmy (1934) - Korponay László
Ida regénye (1934) - Balogh János
Iza néni (1933) - Baló Bálint erdész
Rákóczi-induló (1933) - Tarján Sándor főhadnagy
A bor (1933) - Baracs Imre
Hyppolit, a lakáj (1931) - Benedek István
A kék bálvány (1931) - Lóránt György báró
Csak egy kislány van a világon (1929) - Bánáth György, földbirtokos

























Életrajza:

Adatok:
1918 - újságíró-gyakornok Aradon, az Aradi Hírlapnál
1919 - kiutasíttatja magát Romániából
1920 - kiesik az Országos Színművészeti Akadémiáról, tanulmányait az
Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában folytatja. Nevét
Jermannról Jávorra változtatja.
1922. december 7 - 1924. május 18. - a Renaissance Színházban
1924 júliusától - Székesfehérvárott, Faragó Sándor színtársulatánál
1927. május 1. - az Országos Színészegyesület kizárja tagjai sorából
1927. június - egy kispesti zugszíntársulat tagja, ahonnan Tarnay Ernő
Szegedre szerződteti
1928. május - Faludi Jenő a Magyar Színházhoz szerződteti
1928. szeptember 8. - újra Pesten játszik, "Az égő szoknya" című színdarabban
lép fel
1927. szeptember 7. - ismeretsége Kabos Gyulával; a Fővárosi
Operettszínházban "A nagy börtön" című darabban játszik
1929. szeptember 25. - a "Csak egy kislány van a világon" című némafilm
forgatása, filmszínészi pályája kezdete
1930. július 1. - egy évre a Vígszínházhoz szerződik
1931. április 29. - az első hazai hangosfilm, "A kék bálvány" forgatásának
kezdete, melynek férfi főszereplője
1934. július 24. - házasságot köt Landessman Olgával
1934. augusztus 17. - "A cirkusz csillaga" című cirkuszrevü bemutatója
1935. május - elfogadja Németh Antal felajánlott 3 éves
szerződését, a Nemzeti Színház tagja lesz
1939. augusztus - Ausztriába utazik feleségével, akit kiutasít onnan a német
elnyomó hatalom
1939. december 21. - a "Halálos tavasz" című film bemutatója
1941. május 10. - Ibsen "Peer Gynt" című darabjában a Nemzeti Színházban
1943. január - a sajtó támadja baráti házi összejövetelei miatt
1944. március 24. - utolsó fellépése a Nemzeti Színházban
1944. április 12. - a Kamara fegyelmi bizottsága felfüggeszti, eltiltja színészi hivatása
gyakorlásától
1944. október 15 - 1945. július 19. - 9 hónapos meghurcoltatása
1945. augusztus 4. - itthon, újra színpadon
1946. október 15 - 1957. november 25. - Amerikába indul, majd ott él és dolgozik
1958. január 22. - hazaérkezése utáni első fellépése, a "Szegény jó Márton"
című vígjátékban a Jókai Színházban
1958. május 12. - első műtétje a Városmajor utcai klinikán
1959. május 12. - második műtétje
1959. augusztus 14. - halála

A Jávor

"Nincs az a "móriczzsigai" Kerek Ferkó és nincs az a bihari, vagy nyírségi, fiatal tiszteletbeli szolgabíró, akinek hetyke és angyali, bricseszes, sárgacsizmás, "reitpecsnis" férfi-szekszepilje vetekedni tudna ennek a mosolygó, karakán, ruganyos és renitens Jávor Palinak a kedvességével, hatszáz fogú mosolyával, úri, magyar, lobbanékony és megejtő, huszártisztes és négylovas sandlaufert hajó, sárga szavasbőrkesztyűs, ostorpattintó, félrecsapott kalapú, villogó szemű - s mind e tulajdonságok mellett mégis oly kisfiús bájával..."
Egyed Zoltán, 1942.

Összefoglaló:

Nehéz megvonni a realitás és az elfogultság határát, ha Jávor Pálról szólunk. Arról a kalandos, és a történelem viharaiban hányattatott sorsú színészről, aki Aradról indul, majd Budapesten teszi meg színészi pályája első lépéseit, és aki duhaj természetét meg nem tagadva válik idővel az ország "jávorpali"-jává. Izzó egyénisége, humanitása, és a színészet iránti elkötelezettsége sugárzik mind a színpadi deszkákról, mind pedig a filmvászonról, utánozhatatlan "jávoros" charme-ja pedig hosszú éveken keresztül visszavonhatatlanul a nők kedvence szerepére predesztinálja.


Életútja részletesebben

Gyermekkora

Az édesapa, Jermann Pál elszegényedett pomerániai nemesi családból származik, amelynek egyik ága Magyarországra vetődik. Itt, Aradon látja meg a napvilágot 1902. január 31-én Pali nevű fia, akinek születésekor az édesapa 53, az édesanya alig 17 esztendős.
A szülők ekkor még nem házasok, így Jávor keresztlevelére vezetéknévként - édesanyja után - a Spannenberger név kerül; később, a szülők házasságkötése okán, Pali fiukat is megilleti a Jermann név. Az egyházi anyakönyvbe hármas keresztnévvel kerül bejegyzésre: Pál Gusztáv Albertként.
Az édesapa az Arad Vármegyei Gazdasági Egyesület pénztárosa, akinek halálakor a fiatalon 3 gyermekével - Imrével, Lacival és Palival - egyedül maradt édesanya gyümölcsüzletet nyit, hogy fiait taníttatni tudja. Pali az aradi reállíceumba jár, majd - az okát nem tudni - tanulmányait Erdélytől távol, Szombathelyen fejezi be.

Elszakadás szülőföldjétől

A szülői háztól való mielőbbi elszakadás vágya fűti már kora ifjúságától kezdve. Édesapjára kevéssé emlékszik - egy lepkegyűjtési élményen kívül alig másra -, édesanyja vasutasnak szánja, mondván: "...vasutasnak lenni a legszebb dolog a világon, mert szép, nyugdíjas állás." Ám a nyugtalan, lázadó fiatalember ambícióit nem elégíti ki az édesanya - életét a hagyományos keretek közé szorító - elképzelése. Ideje nagy részét az aradi mozikban tölti (ekkoriban két elegáns, még színháznak nevezett mozija van Aradnak: az Apolló és az Uránia), és az ott látott Nordisk Film - dán filmgyártó társaság - akkori alkotásai csak erősítik akkor már égő vágyát a színészi pálya iránt. A későbbiekben is oly jellemző lázadó természetét, és a polgári élet szürkeségének kitöréséből való megmásíthatatlan szándékát tükrözi azon életepizódja, amikor a fiatal Jermann Pál egy alkalommal megszökik hazulról, s a román fronton a postát hordja ki a bakáknak, ám kilenc hónap múlva csendőri fedezettel hazaszállítják.

A színházhoz vonzódó, s az írói tevékenység irányába is kedvet érző, alig 16 éves kamasz fiú, 1918-ban, leggyakrabban az "Aradi Hírlap" szerkesztőségében fordul meg, s elképzelhető, hogy információkat szállít az aradi színházról a szerkesztőség színházi közlemények rovatának, s bár később ő ettől többre hivatkozik: "Tizenhat éves koromban az Aradi Hírlapban sok színes riportom jelent meg..." - ennek írásos nyomai azonban nem lelhetők fel az aradi újság hasábjain.
Lézengő aradi életének meghökkentő lépéssel vet véget: kiutasíttatja magát Romániából, 1919-ben, azon szándékkal, hogy Dániába eljutva a Nordisk Filmtársaságnál szerezzen filmszínészi szerződést. (Ez időben a Romániából kiutasított személyek számára az állam ingyen vasúti jegyet biztosít oda, ahová utazni akarnak.) Azonban csak Budapestig jut el, jegye állítólagos további érvénytelensége miatt nem engedik továbbutazni, ennek az akadályoztatásnak köszönhetően teszi meg első lépéseit itt, Budapesten a hírnév felé.

Budapesten, a kezdetek nehézségei

Az ismeretlen nagyvárosba egyedül érkező fiatalember a színház és a film világába való bekapcsolódása lehetőségeit keresve jelentkezik felvételre az Országos Színművészeti Akadémiára, felvételiztető tanárai sorában ül Pethes Imre, későbbi tanára, a kiváló színész és színészpedagógus. (Felvételijének története Bános Tibor "Jávor Pál" című könyvében olvasható bővebben.) Az akkor még Jermann Pál néven ismert színésztanonc budapesti életének kezdeti nehézségeiről mesél: "Esténként beosontam a Nemzeti Színházba, és a háziszínpadon a függöny alatt aludtam. Ha ez nem sikerült, éjjel egy óráig a Nyugati pályaudvar várótermében egy padon. Egy órakor átmentem a Keletibe, ahonnét háromkor ment az utolsó vonat. Azután gyalog átmentem Kelenföldre az összekötő vasúti hídon keresztül. Itt fejeztem be az éjszakát. Másnap reggel nyolckor ébredtem fel a padon. A pályaudvari vízvezeték csapjából kiömlő vízben megmostam az arcomat, a kezemet, és újból átgyalogoltam Budapestre."
A Színművészeti Akadémián elszántan tanulja a színészmesterség fogásait, Pethes Imre mellett Szacsvay Imrétől is, s jó előmenetelének és szorgalmának köszönhetően Egressy-ösztöndíjban is részesül, ám már az első félévben kiesik az Akadémiáról, ennek okát azonban sosem tárja fel. Az ifjú Jermann Pál tanulmányait az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában folytatja, ahol lehetősége van esténként a Várszínházban statisztálni, s így teremti elő létfenntartásának minimális pénzbeni alapjait; akadémiai tanáráról, Pethes Imréről azonban így vall, már érett művészként: "Volt egy tanárom. Úgy hívták, Pethes Imre. Az én szememben ő volt a tökéletes ember és ami vagyok, őneki köszönöm. Akármit csinálok, az ő kezét érzem a vállamon. Ő vezet engem a rögös, akadályokkal teli művész-úton." (Délibáb 1940. december 21. XIV. évf. 51. szám - Pasaréti út nyolc).

Megvalósulni látszó vágyak

Úgy tűnik, a szerencse végre nyomába szegődik, amikor Csortos Gyula 1922 nyarán - vizsgaelőadása után, melyen "Az arany ember" című Jókai-regény színpadi változatában szerepel - az akkoriban szerveződő Renaissance Színházhoz (ma: Thália) invitálja. Szerződése folytán állandó keresethez jut, amelyből már ágybérletre is telik, a Krisztina körút 111. szám alatti házban bérel egy ágyat, s így vet véget eddigi, sokszor szabad ég alatt való éjjeli hányattatásainak. A színház nyitóelőadásán, 1922. december 7-én, Leonyid Andrejev "Aki a pofonokat kapja" című négyfelvonásos színdarabjában játssza Polly, a zenebohóc szerepét, olyan partnerekkel, mint Csortos Gyula, és az akkor pályakezdő Makláry Zoltán. Azonban a Nagymező utcai színház évadnyitó előadását követő második napi ugyancsak gyenge pénztári kasszaraport vállalkozó- és egyben művészeti igazgató-váltást is eredményez a színháznál. A Renaissance Színház új művészeti direktora Bárdos Artúr, aki pályafutása alatt színésznemzedékek sorát neveli a kezdő tehetségek támogatásával, azonban - az akkor már baráti jó tanácsra új, jobban csengő művésznevet felvett - Jávor Pál nem kerül figyelme középpontjába, kezdetben. Jávor első jelentősebb színpadi szerepét a Bárdos-korszak második szezonjában kapja, 1923 szeptemberében a Fernand Crommelynck-tragikomédiában, "A csodaszarvas"-ban alakítja Petrust, a barátja feleségét a férj késznyerítésére elcsábító jóképű fiatalembert; a főszerepekben Törzs Jenő és az akkor új Bárdos-felfedezettként játszó Tőkés Anna, fiatal színészként Makláry Zoltán és Somló István is szerepet kapnak a színdarabban Jávor mellett. Ám hiába hozza "A csodaszarvas" jelentős szerepében a tőle telhető legjobbat, a korabeli kritika, amely figyelemfelhívó hatással bír a nézőkre nézve is, mégsem méltatja számottevően játékát. Színpadi mellőzöttségét egyre nehezebben viseli, önbizalma a kezdeti lendületek után cserbenhagyja.
Az 1923-24-es szezonban Móricz Zsigmond "Búzakalász" című vígjátékában kínálkozik számára ismét jó szereplehetőség, Tiba Pistát formálja néhány mondatával a darabban az 1924. január 19-i előadás során, s maga az író, Móricz méltatja alakítását dicsérő szavakkal a róla megrajzolt portréjában a "Színházi Élet" című lapban. Jávor azonban igazi babérokra tör, a színpadi cselekmények középpontjában kíván szerepelni, így konoksága és indulatai megakadályozzák abban, hogy Móricz kritikája pályafutásának építőkövévé válhasson. Elégedetlenségét csak növeli, hogy vele együtt induló pályatársai - Tőkés Anna, Makláry Zoltán, Somogyi Erzsi - már ismertebbek a hazai színpadokon. Lázadása végül tettlegességbe torkolló konfliktushoz vezet, amely fegyelmi vétséget vonva maga után a színházzal történő szakítást eredményezi. (Összetűzésbe kerül a színház főtitkárával, akinek fejét a letépett telefonkagylóval "ütögeti".) Ezen eseményeket követően - más választása a színi pályán nem lévén - vidékre indul szerencsét próbálni, álmait megvalósítani, de e döntése sem teljesíti be hozzá fűzött, oly régen dédelgetett reményeit.

Székesfehérvárott, a Vörösmarty Színháznál

1924. május 18-án lép fel utoljára a Renaissance Színházban, majd felkeresi a Réti-féle színházi ügynökséget, amelynek vezetője - a pályakezdő, ismeretlen színészeket Pesten "felhajtó" Réti L. Pál, a színészvilág "Réti bácsi"-ja - jóvoltából útja Székesfehérvárra vezet a Vörösmarty Színházba, melynek akkori igazgatója Faragó Sándor. Jávor a Faragó-színház tagjaként kénytelen szembesülni a korra jellemző, a színészeket nem kímélő színházi állapotokkal, a létfenntartásért és bevételért való mindennapos keserű küzdelemmel, az ún. polgári középosztály "műkedvelőinek" sorozatos ellenlépéseivel, amellyel sokszor ellehetetlenítik a színi előadásokat, s a pártfogás hiányával a színház irányába.
A rossz körülmények ellenére Jávor új színpadi élményekkel gazdagodik, s már fehérvári bemutatkozó szerepét - Sardou "Szókimondó asszonyság" című darabjában alakítja Lefébvre-t - kiemeli a vidéki, nem teljesen szakszerű, ám a színészeket sokszor kíméletlenül is bíráló, "levágó" kritika: "Egy fiatal színész, Jávor Pál Lefébvre-alakításával bizonyságot tett arról, hogy jó iskolája van, mértéket tud tartani, és intelligenciája képesíti a szerep megértésére és tolmácsolására." Siker követi Paul Géraldy "Az ezüstlakodalom", Molnár Ferenc "A hattyú", Lengyel Menyhért "Antónia" című színdarabokban nyújtott alakítását is, és a dicsérő kritika mellett ráadásként a hálás nézők virággal, nadrágtartóval, sonkával, könyvekkel, no és a lelkes hölgyek harisnyakötőkkel halmozzák el Jávort szeretetük jeléül. A kisvárosok kedvencévé váló Jávor - merthogy fehérvári szerződése Esztergomra, Veszprémre és Kaposvárra is érvényes - népszerűsége, s önfejű, lázadó természete okán az őt körülvevő helybéli lump elemek hatása alá kerül, s átmulatott, átitalozott zajos éjszakák szereplőjévé válik színházon kívüli életében. Faragó Sándor - félve attól, hogy társulatának népszerű, s így a bevételeket is meghatározó tagja szakít színházával - elnéző Jávorral, de előadásai biztonsága érdekében Sármássy Miklós, beugrásra állandóan kész színész, szintén szerelmesszínésszel betaníttatja Jávor szerepeit, s kicsapongásait Sármássy személyével, a "mumussal" igyekszik fékezni, ideig-óráig sikerrel. Gátlástalan, italozó életmódjának, egy újabb fegyelmi vétségnek, s a színházi fegyelmi bizottság felé intézett felhívása iránti érdektelenségének következményeként (a bizottság felhívására nem reagál) az Országos Színészegyesület 1927 tavaszán kizárja őt tagjai sorából, azonban úgy tudni, Jávor fellebbezési jogával sem él.

Pályája mélypontján, majd Szegeden

Jávor - a Színészegyesületből való kizárása miatt - a Miklósy Imre által vezetett kispesti, akkor szétesőfélben lévő zugszíntársulathoz csatlakozik. Kispesti bemutatkozása kudarcba fullad a körülmények miatt (engedély hiányában meghiúsul az előadás), de a Mikszáth-Harsányi-vígjáték, "A Noszty fiú esete Tóth Marival" előadása később - már a szükséges engedélyek birtokában - mégis megtartatik a Magyar Király szálló színháztermében - sikerrel. Kispesti szereplésének, s pályája mélypontjának pozitívumaként említhető, hogy felfigyel rá Tarnay Ernő, a Szegedi Városi Színház új direktora, s Szegedre szerződteti. Tarnay lendületes munkájával és szakmai hozzáértésével rövid idő alatt felpezsdíti Szeged színházi életét, s e lelkes pezsgésnek válik részesévé Jávor Pál is. A Szegedi Városi Színház szezonnyitó előadásán, 1927. szeptember 19-én, "Az új földesúr" hetvenöt éves Ankerschmidt tábornokát alakítja, alig huszonöt esztendősen! Tarnay direktor próbára teszi Jávort, egyrészt, hogy tehetségéről bizonyságot kapjon, másrészt igyekszik leszoktatni őt a vidéki színjátszása során akaratlanul átvett, de ezen színházi közegben előnytelen színpadi szokásokról. Az első idők nem túl jelentős epizódszerepeit követően Harsányi Zsolt "A zenélő óra" című színművében nyújtott teljesítményét emeli ki jelentékenyen elsőként a kritika. De játszik "A szombat esti hölgy" című francia bulvárvígjátékban, Kálmán Imre "Az obsitos" című operettjében, és Szomaházy "Mesék az írógépről" című darabjában is. Színpadi partnerei ez idő tájt többek között Neményi Lili, Bilicsi Tivadar, Földényi László, Páger Antal. Szegedi ismertségét azonban Shakespeare "A makrancos hölgy" című vígjátékának Petruchio-szerepével éri el. Gyakori vendég az akkori Kass- (ma: a felújításra váró Hungária) kávéházban, az akkori szegedi művészeti-kulturális élet egyik fő színhelyén, ahol a költő, Juhász Gyula törzsasztalának tagja, aki nagy hatással bír Jávorra, s aki "betegségével küszködve, meleg hőpalackkal az oldalán, hősiesen állta a feléje záporozó kérdéseket".
1928 tavaszán élete újabb biztató fordulatot vesz, Faludi Jenő - a Magyar Színház igazgatója - szegedi látogatása alkalmával felfigyel Jávor, Hegedüs Loránd "Kossuth" című darabjában, gróf Széchenyi István-alakítására, és - Törzs Jenő Vígszínházhoz való átszerződése okán - az akkor éppen népszerű színpadi hőst nélkülöző színházához szerződteti.

Újra Budapesten

Jávor Pestre érkezésekor szembesül azzal a ténnyel, hogy az őt szerződtető Faludi már nem tölti be a Magyar Színház direktori posztját, helyette az új bérlőkkel, a Rácz-féle tőkéscsoporttal szükséges tárgyalnia szerződésével kapcsolatosan, de Magyar Színház-beli szerződése a színház új vezetésével is megköttetik. Rácz György és Blumenthal Oszkár - utóbbi még a szezonnyitás előtt kiválik a bérlőcsoportból - a színházi társulat újjászervezésekor leszerződtetik a Vígszínházhoz távozott Törzs Jenő pótlásaként Hegedűs Gyulát; valamint Tőkés Annát, Rátkai Mártont, Kiss Ferencet, Jávor mellett. 1928. szeptember 8-án Egyed Zoltán "Az égő szoknya" című színművében Don Juan di Ramura spanyol kalandor szerepében lép színpadra először, a Magyar Színház szezonnyitó előadása alkalmával. Az ezt követő időszakban azonban elkerülik azok a szerepek, amelyekben bizonyíthatna a közönség, a szakma és a kritikusok felé, így Jávor kénytelen megalkudni a ténnyel, hogy pályatársai: Gaál Franciska, Gombaszögi Ella, Lázár Mária, Tőkés Anna, Hegedűs Gyula, Kiss Ferenc, Rátkai Márton teljesítményeit emelik ki a kritikák. 1929 elején Edward Childe Carpenter "Agglegény apa" című vígjátékában Geoffrey szerepét játssza; a címszereplő Hegedűs Gyulával, valamint Titkos Ilonával, Neményi Lilivel, Gombaszögi Ellával és Dénes Györggyel látható színpadon. A Magyar színházi kis szerepek azonban továbbra is követik egymást, melyek sorát megtöri a Laczkó-Csortos-Barabás-vígjáték, a "Rasputin", amelyben Jávor Juszupov herceget alakítja; valamint a Belvárosi színházi kitérő: a Koronaherceg (ma Petőfi) utcai színház kérésére Jávort kölcsönadják, s ez alkalommal játszik 1929. február 9-én Andai Ernő "Hazudj édes!" című vígjátékában; partnerei Titkos Ilona, Gózon Gyula és Delly Ferenc.

A kiugrás

Jávor a Fővárosi Operettszínház zenés darabjára készül lelkesen, ettől szintén a kiugrás lehetőségét remélve. Ez azonban ismét elmarad, mert "A pók" című, amerikai riport megjelöléssel játszódó darab színpadot uraló főszereplője Kabos Gyula, s így Jávor néhány mondatnyi szövegével a cselekmény fővonalából kiszorulva ismét háttérben marad túlfűtött vágyaival. Azonban ennek az együttes alakításnak eredményeképpen köt szoros barátságot a későbbiekben a mozivásznon vele együtt feltűnő Kabos Gyulával. (Jávor filmes karrierje ez év, 1929, szeptemberében indul, de erről később szólunk.)
A Faludi-rendszer összeomlásával egyidejűleg az Operettszínház állás nélkül maradt színészei egy új döntés értelmében a színház épületében konzorcium formájában továbbműködtethetik a társulatot, amelynek tagjai így az esti bevételekből jutnak keresethez, a köztartozások levonását követően a befolyt összeg arányos elosztásával. A társulat elsőként Lengyel József "A nagy börtön" című sokszereplős színművét adja 1929. október 24-én, s főszereplőként Kabos Gyula egy ügyvéd tragikomikus szerepében látható a színpadon, Jávor pedig az Oroszy Pál nevű jóvágású, fiatal főhadnagy szerepét játssza, az előadás bonvivánjaként. Végre elkövetkezik Jávor számára az oly hőn áhított pillanat: "A nagy börtön" központi szereplőjeként az előadásban sikere van, a közönség őt ünnepli, s kétszeres elégtételként könyveli el, amikor a darabot ez év novemberében átviszik a Magyar Színházba, hiszen így két színház közönségét hódítja meg. A Magyar Színház - más színházakhoz hasonlóan - kétes pilléreken álló intézménye aggodalommal tölti el Jávort, ám annak lehetősége, hogy egy stabilabb alapokon működő színházhoz szerződjön, egyelőre nem nyilatkozik meg számára. Kovács Kálmán "Álomkirálynő" című színdarabjában tűnik fel ismét a Magyar Színház színpadán a Trónörökös szerepében, 1930. január 22-én, partnerei Fedák Sári és Hegedűs Gyula, de a darab csupán néhány előadást ér meg. Majd Hont Ferenc rendezésében Shakespeare "Hamlet"-je következik az emigrációjából akkor hazatért Beregi Oszkár címszereplésével, Jávor Pál Horatio - egyben első pesti klasszikus - szerepét adja, de e drámai darab sem jelent fordulatot a színház hanyatlott életében.

A Vígszínházban

Jávor számára azonban mégis változás érlelődik: Makay Margit művésznő a Magyar Színház vendégművészeként próbált "Őnagysága kimenője" című vígjáték próbái idején beajánlja őt színházánál, a Vígszínháznál, mígnem a Víg akkori, kemény kezű direktorai, Roboz Imre és Jób Dániel engednek Makay meggyőző érveinek - Makay a Vígszínház lehetséges új amorózóját látja Jávorban -, s 1930. július 1-jén aláírja tizenkét hónapra szóló szerződését a Vígszínházzal. A szerződéssel egyidejűleg pedig megkapja Brecht-Weill "Koldusoperá"-jának, ill. a Heltai által átdolgozott változatnak, "A koldus operájá"-nak férfifőszerepét, Captn. Johnnyt, azaz Bicska Maxit. Munkájába és önmagába vetett minden hitével, és óriási izgalommal készül az előadásra: "Soha olyan bátran, soha olyan biztosan nem készültem darabra, mint A koldus operájára, amely mindjárt az első olvasás után megfogott, és el nem engedett többé" - nyilatkozza. Ám a feszült társadalmi és politikai események közegében (1930. szeptember 1-jén - a rendőrség brutális beavatkozásának köszönhetően véres összeütközéssé fajuló - munkástüntetés kezdődik Budapesten, s ez rányomja bélyegét a város életére, s hangulatára) az 1930. szeptember 5-én megtartott főpróbát, majd a szeptember 6-ai premiert követően a közönség az előadást botrányosnak minősíti - a publikum megengedhetetlennek tartja, hogy a "polgári színház oly szent csarnokában... koldusok bohóckodjanak a színpadon" - s hiába a kitűnő szereposztás: Mály Gerő, Gombaszögi Ella, Gaál Franciska játszanak Jávor mellett, a darab mindössze tizenhárom előadást ér meg. A Heltai-darab bukása ellenére Jávor Bicska Maxi-alakítása sikert arat, s "A Reggel" kemény szavú kritikusa is elismerően szól róla: "Jávor, aki Captn. Johnnyt játssza, rendkívül sokat fejlődött három hét alatt is a vígszínházi levegőben. Fiatalsága, s bizonyos havasi banditasága, amely az ereiben a vért fűtötte, sokban kárpótolt a szerepből hiányzó stílusért. Nagy jövője van." S a kritikus jól látja: Jávorra valóban nagy hatást gyakorol a vígszínházi közeg, s a délelőtti próbákon tanulva fejlődik tovább mesterségében. A szakmában jó példával járnak előtte kollégái, akiket tisztelettel figyel: Varsányi Irén, Góthné Kertész Ella, Góth Sándor, Gaál Franciska, Fedák Sári, Makay Margit, Gombaszögi Frida, Tőkés Anna, Csortos Gyula, Beregi Oszkár, Törzs Jenő, Rajnai Gábor, és nem utolsósorban Hegedűs Gyula. Az előadás sikereinek jelentékeny részese a szakmájában kitűnő Jób Dániel, a színház művészeti igazgatója, aki Jávor jól formálhatóságára építve segíti az általa népszerűségre szánt fiatal színészt a próbák során a közös munkában, mely melegével és építő szellemével Jávorra ösztönzőleg hat, és biztonságot ad számára. A vele időközben barátságba is került Jób Dániel személye és a vígszínházi esztendők meghatározó erővel bírnak a felfelé törő, ambiciózus Jávor pályája és élete további alakulásában.

Pályája felfelé ível

1930. szeptember 20-án a társulat sikerre viszi Maugham "A szent láng" című színművét, melyben Jávor Colin szerepében játszik, majd ez év november 6-án egy Hunyadi Sándor-darab, a "Feketeszárú cseresznye" kerül bemutatásra, mellyel a Vígszínház egyik legátütőbb sikerét aratja. Jávor Csaholy hadnagy szerepét adja, amely epizódszerep ugyan, mégis az egyetlen felvonásban, amelyben színre lép oly kiforrott játékot produkál, hogy karakterformálása okán méltán említik együtt nevét a főszereplőkével. E darabban csillantja fel a "mokány, behízelgően rokonszenves, az asszonyokkal lefegyverzően bánni tudó fiatal hős"-sajátosságát, amellyel a 30-as évek magyar filmvilágának meghatározó alakjává válik. Ezt követően a Fodor László által íródott bűnügyi, az "Ékszerrablás a Váci utcában" című darab detektív szereplője; grófot alakít "A méltóságos asszony trafikja" című Bús-Fekete László-vígjátékban; hadnagyot Rákosi Viktor-Lengyel József idilljéban, az "Emmy"-ben. Sikerrel játszik Gardin báróként Vicky Baum "A nagy hotel" című darabjában, valamint Hunyady a "Pusztai szél", az "Aranyifjú" és a "Bakaruhában" című színműveiben, majd Ferdinand Bruckner "Angliai Erzsébet"-jében ő Essex gróf. A kritika ezen alakításait dicséri: "Jávor Pál hadnagya: pályadöntő siker. Büszke lehet Jávor erre a mai estére" - írja róla például a "Pusztai szél"-ben nyújtott hadnagyalakítása kapcsán a "Pesti Napló" kritikusa.
Sikerekben egyre inkább bővelkedő pályájába egy-egy bukás is vegyül, például G. B. Shaw "Caesar és Cleopatra" című történelmi színművének Apollodorusaként a klasszikus szerepben játéka nem túl hiteles, s ez nem csak lelkileg kudarc számára, de az előadás során ügyetlensége folytán fizikailag is elbukik: "A közönség hidegen fogadott, és a díszletlépcsőkről akkorát estem, hogy azt hittem, sosem kelek fel" - vallja később.

Első lépések a filmvásznon

Ám a Vígszínházban töltött esztendők alatt mégis jelentősen formálódik, azzá a Jávor Pállá, aki a közönség előtt később a mozivásznon is megjelenik. A film mint lehetőség az 1929-es esztendőben, még a Vígszínházhoz való szerződése előtt merül fel Jávor életében, ugyanis ez év szeptember 25-én megkezdődik Budapesten a "Csak egy kislány van a világon" című némafilm forgatása, a film rendezője Gaál Béla, forgatókönyvírója Martonffy Emil. A főszerepekben: Eggerth Márta, Zombory Mercedes, Vándori Gusztáv és természetesen Jávor Pál. Mire azonban a film elkészül, már Magyarországra is betör a hangosfilm, s az utolsó némafilmet végül is egy véletlen menti meg a kudarctól: amikor Budapest utcáin végiggördül az amerikai Fox vállalat Bécsben székelő képviselője, a Hans Pebal osztrák technikus és híradórendező által vezetett "mindentudó" gépkocsi, benne az itthon még ismeretlen hangosfilmfelvevő berendezéssel, hazai filmeseink kapnak az alkalmon, és a Hunnia Filmgyár műtermében az új csodaszerkezet segítségével félig-meddig hangossá varázsolják némafilmjüket - pár hangos szó a színészektől, ráadásul a hódítószerepre szánt Jávor Pál dalra fakad; végül is három hangos jelenet kerül a filmbe. (Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a felvételen Jávort egy Fekete Pál nevű énekes helyettesíti hangjával, ő ugyanis aznap teljesen bereked, s így a kamerák előtt csupán mímeli az éneklést.) Így születik meg az "utolsó néma, ill. az utólag hangosított első beszélőfilm", s így tűnik fel a filmvásznon a mozilátogatók körének az elkövetkezendő évtizedekben olyannyira népszerű filmamorózója, Jávor Pál. Bár Bánáth György földbirtokos szerepében a kamerák előtti gyakorlatlansága még szembetűnő, alakítása nehézkes és sutára sikeredett, temperamentuma és sajátosan "jávoros" charme-ja mégis sikerre predesztinálja. Megkapja az első magyar hangos-, és egyben zenés film, "A kék bálvány" férfifőszerepét, báró Lórántot formálhatja a kamerák előtt; a film zeneszerzője Angyal László, akinek "Van London..." című szerzeménye Gózon Gyula előadásában válik kedvelt slágerré.

Jávor, a harmincas évek férfiideálja

Az már szinte egyértelmű, hogy a második hazai hangosfilmben, a "Hyppolit, a lakáj"-ban szerepet kap, igaz, kisebbet, s Csortos Gyula és Kabos Gyula a filmben nyújtott kiemelkedő teljesítménye okán Jávor alakítása akaratlanul is háttérbe szorul. A "Hyppolit, a lakáj" forgatásának jelentős momentuma, hogy itt dolgozik együtt először Székely István filmrendezővel, akinek Jávorral a forgatások alatt való eredményes munkája nyomán a kezdetben oly merev filmszínész a kamerák előtt feloldódik, és játéka filmjei számára a természetesség irányába csiszolódik tovább. Jávor filmszínészi karrierjének fellendülését nagyban segíti a színházak azon téves, félelemszült hiedelme, hogy a hangosfilm a színházi előadások konkurenciáját jelenti, s a Nemzeti Színház akkori direktora, Hevesi Sándor például megtiltja színészeinek, hogy filmezzenek; Hevesi ezen lépése következményeként így jut helyzeti előnyhöz Jávor is, a Vígszínház tagjaként. A film által hamar a hazai filmvilág közkedvelt amorózójává válik, s népszerűségét csak növelik a mozik ez időben másik nagy sztárjával, Kabos Gyulával forgatott további filmjei: a "Köszönöm, hogy elgázolt", a "Csúnya lány", az "Elnökkisasszony", a "Nászút féláron", a "Viki" és a "Fizessen nagysád" címűek. Kabossal egyébként összesen tizenegy filmben játszanak együtt.
Jávor a harmincas évek férfiideálja szerepében tündököl mind a filmvásznon, mind színpadon, s magánéletében egyaránt. Népszerűsége - s legendája is bimbózik már ekkor... - szinte megállíthatatlanul növi ki magát, s Jávor valódi arca lassan rajongott szerepei takarásában létezik csupán. A népszerűség magánéletét sem kíméli, kíváncsi tekintetek fürkészik lépéseit, szokásait. A siker azonban túl nagy súllyal szakad rá, s hirtelen; és a stúdiókban és a színházakban is egyre foglalkoztatottabb Jávor újra az ivással, még ha kevéssel is, próbálja kompenzálni örömmel végzett, mégis rá nehezedő feladatainak terheit. Ingerlékenysége, fokozott robbanékonysága okán összekülönbözik többek között a sajtóval - köztudott, hogy ez időben a sajtó nagyhatalomként van jelen a hazai kulturális életben, s így nagy befolyással bír egy-egy színész pályájának alakulására is, de szerepe Jávor támogatójaként is jelentős -, például egy alkalommal a "Heti Ujság" tulajdonos-szerkesztőjével, Falus Istvánnal keveredik heves szóváltásba az egyik körúti kávéházban. Ezen megnyilvánulásaival a már harmincadik életévén túljutott Jávor hírnevét veszélybe sodorja. A sokszor zavarosnak ható és hajszolt időszak oldásaként érkezik életébe Landesmann Olga, a gyermekeit egyedül nevelő fiatalasszony, akivel a Parisien Grillben (egy előkelő éjszakai mulatóban) köt ismeretséget, s a találkozásukból szövődő szerelmet 1934. július 24-én polgári házassággal pecsételik meg. Jávor kétgyermekes édesanyával való kapcsolatának rosszindulatú támadásokat kell ugyan kiállnia, hajthatatlanságának helyessége azonban beigazolódik, mert Olga asszony a budai Kékgolyó utca 10.-ben, egy háromszobás lakásban - majd pár év múltán a Pasaréti úton, önálló villájukban - otthont teremt számára, s így sűrűsödő színészi feladatai elvégzése közepette végre nyugalomra térhet haza, s hódolhat például új gyűjtőszenvedélyeinek: a kép- és könyvgyűjtésnek.

Hírneve újra veszélyben

Házasságkötését nem követi nászút a "A cirkusz csillaga" című Bús-Fekete László-féle cirkuszrevü-előadás előkészületeinek és próbáinak köszönhetően, amelyek a Vígszínház által bérbe vett városligeti Beketow-cirkuszban folynak. A próbák a fellépő színészek számára egyben fizikumukat megterhelő edzéseket is jelentenek, a premiert megelőző felkészülési időszakban például Jávor és darabbéli partnernője, Rökk Marika lovasprodukciót tanulnak be, Rökk Marika Tamara, Jávor Tommy szerepére készül. A darab 1934. június 21-én kerül nagyközönség elé, s óriási sikert arat, telt házzal hétköznap két előadás megy le, vasárnaponként pedig három, a Vígszínház kényes közönsége özönlik a ligetbe, hogy láthassa Gombaszögi Ellát, Fejes Terit, Góthné Kertész Ellát, Góth Sándort, Mály Gerőt, Gárdonyi Lajost, Makláry Zoltánt, Feleky Kamillt, Peti Sándort, Somlay Artúrt, természetesen Rökk Marika és Jávor Pál mellett. Öröme azonban most sem lehet teljes, mert egy újabb incidens kis híján beárnyékolja sikersorozatát - ám mégsem ez történik. Egy előadást követően szóváltásba keveredik Winternitz Károllyal, darabbéli lovának ápolójával és tulajdonosával, s ismét eljár a keze; Winternitz a szemklinikára kerül, majd jogaival élve Jávor ellen feljelentést tesz. A sajtó természetesen napi szenzációként tárgyalja az eseményt, s Jávort támadva igyekeznek olvasottságukat biztosítani, s a közönséget ellene hangolni, de a kritikusok e lépését követően a "A cirkusz csillaga" az eset után még nagyobb érdeklődés közepette tartja sikerét. A nyári előadás-sorozat őszre tolódva zárul, de Jávor számára az ősz mást is tartogat: korábbi afférjából kifolyólag a bíróság ítéletét, mely kéthavi fogház - de amelyet Winternitznek köszönhetően elengednek -, valamint hatezer pengő fájdalomdíj megfizetése a sértett lótulajdonosnak.

Pályája csúcsán

Felmentést kap ugyan, ám e pár hét alatt lelkileg összeroppan. Hű közönsége azonban végig támogatja őt, s még az ítélethozatal előtt, 1934. október 3-án, lelkes tapssal jutalmazzák a Sinclair Lewis-Sidney Howard "Dodsworth" című darabjában színpadra lépő megtört Jávort. A "Dodsworth"-beli bécsi selyemfiú-szerepet követően azonban végre túlléphet az addig formált gigolófigurákon, Bródy Sándor "A tanítónő" című színdarabjában ifj. Nagy István szerepét kapja meg. 1934. október 13.: premierelőadás. Visszhangját mutassa egy "Reggeli Újság"-beli kritika: "Az előadás meglepetése Jávor Pál, akiről tudtuk eddig is, hogy jó színész, de most - több volt. Nagy elődei, a Csortosok és Hegedűs Gyulák művészi rangjának örököse." Jávor a kritikusok egyöntetű elismerését vívja ki, amely szerint "mégis a fiatal színésznemzedék egyik legkitűnőbb, átütő erejű és tehetséges tagja". A benne élő indulatok, s a bizonyítás oly régóta dolgozó vágya akkora erővel, dinamizmussal robban ki e szerepjáték során a sokáig a kor szépfiújaként kezelt és ismert fiatalemberből, hogy alakítása tökéletesre sikeredik, s így a "A tanítónő" ifj. Nagy István-szerepével pályája csúcsára érkezik.

A Nemzeti Színházban

Sikerei legmagasabb pontján pályája azonban újabb fordulatot tartogat. 1935 tavaszától Franciaországban, Párizsban feleségével töltött kéthónapos vakációját dr. Németh Antal - a Nemzeti Színház frissen kinevezett direktorának - váratlan telefonja szakítja meg. Németh színházába toboroz tagokat, s e lehetőséget kínálja fel Jávor számára is. A csábító ajánlatnak nem tud ellenállni, s rövid vívódás után - hiszen ekkor még a Vígszínház tagja - igent mond Németh Antal felkérésére, s hamarosan megköttetik három évre szóló szerződése a Nemzetivel. (Jávor Pál és dr. Németh Antal levelezése bővebben Bános Tibor "Jávor Pál" című könyvében olvasható.) Németh vakmerőségének köszönhetően (puccsszerűen a Nemzetihez szerződteti többek között a Vígszínház jó néhány népszerű színművészét) Jávor továbbra is együtt játszhat néhány eddigi kollégájával: Berky Lilivel, Dajka Margittal, Makay Margittal, Titkos Ilonával, Tőkés Annával, Csortos Gyulával, Gózon Gyulával, Makláry Zoltánnal, Rajnai Gáborral és Somlay Artúrral, most már a Nemzeti Színházban. A Víg felháborodott vezetőinek engesztelésére még eljátssza Molnár Ferenc "Nagy szerelem" című vígjátékának férfifőszerepét, Lajost, majd elkezdi munkáját az újjászerveződött Nemzetiben. Elsőként, 1935. november 22-én, Monasztery Péter szerepében, Boross Elemér "Ti szegény lányok" című darabjában mutatkozik be a Nemzeti színpadán, kitűnő színészi képességeinek felvillantására azonban Sardou-Najac "Váljunk el!" című vígjátékában adódik alkalma először, Gratignan Adhelmárt alakítva. Ezt követi Földes Imre "Ifj. Horváth Pál" című színművének címszerepe, majd Karl Zuckmayer "Kristóf Katicá"-jában Mártont, a földbirtokost formálja. Fellép továbbá Shakespeare "Vízkereszt"-jében Bolondként, Török Sándor "Április"-ában egy vidéki tanító szerepében, majd Bakonyi-Heltai-Kacsóh Pongrác daljátékának, a "János vitéz"-nek címszerepét adja. E változatos, színes szerepeknek köszönhetően a Nemzeti közönségének kezdeti tartózkodását is sikerül feloldania, akik átszerződésekor "a botrányhőst látták benne, aki széles körű népszerűségét kizárólag a filmnek köszönhette", s alkalmatlannak tartják a Nemzeti "magasabb rendű kultúrá"-jának méltó képviseletére. Jávor tovább bizonyít, egyéb alakításokat követően egy jelentős karakterszerepben: 1937. november 12-én kerül bemutatásra Hanns Johst - az író Németországban folytatott közéleti tevékenysége miatt sajtókörökben negatív visszhangot kiváltó - "Thomas Paine" című drámája, melynek címszerepét, a történet során börtönbe kerülő vidéki újságírót maga Jávor játssza, s a darab és írója felé irányuló támadások ellenére őt újra dicsérő kritikákkal illetik. "... a legkedvesebb sikerem talán a Nemzeti Színház Thomas Paine című darabjában volt. ... Mert ebben kaptam az első karakterszerepet. Azelőtt én is mosolygós szemű bonviván voltam, és ez a szerep volt művészpályám fordulópontja" - nyilatkozza Jávor később.

Színházban és filmen egyaránt

Jávorral Németh Antal is elégedett, felismeri vérbeli drámai színészi tehetségét, s egyre nagyobb kihívást jelentő szerepekkel árasztja el: Bónyi Adorján "Hódítás", Bibó Lajos "Eszter" című színművében; főszereplőként léphet színre Babay József-Buday Dénes daljátékában, a "Csodatükör"-ben, Zilahy "Zenebohócok" és a "Süt a nap" című darabjaiban, a "Thomas Paine" címszerepét adja, de jelentős szerepe a Jules Romains-színjátékban, a "Donogoo"-ban is. Jávor színészi becsvágyát kielégítik ezen szerepek: "A színpad nélkül nem tudnám elképzelni életemet. Különösen azután, hogy az elmúlt esztendőben egész sereg nekem való szerepet kaptam. Annyira kielégített a szezon, hogy sok időre tartó optimizmust, örömet tartalékolhattam magamnak belőle" - nyilatkozza 1937 júliusában.
Azonban sokasodó színpadi feladatai egyre nehezebben összeegyeztethetőbbek filmstúdióbeli munkáival, feladatai maradéktalan teljesítésében segítik nagy teherbírása és erős fizikuma, amit felpörgetett, szabadidőt alig megengedő élettempója megkíván. Az egykori öröklázadó fiatalember ekkorra nagy rutinnal és biztonsággal, valamint művészi fegyelemmel dolgozni tudó színésszé érik, aki azonban hittel és szenvedéllyel gyakorolja mesterségét továbbra is. Közvetlensége és szellemessége kedveltté teszik stúdiókban és a színházban egyaránt, s a közönség köreiben oly népszerű Jávor az idő múlásával az ország "jávorpali"-jává válik. 1937. július 25-én már folyik a Székely István rendezte, "A Noszty fiú esete Tóth Marival" című film forgatása, Jávor Noszty, a snájdig huszárfőhadnagy szerepében tündököl, no és duhajkodik; s a film német nyelvű változata kedvéért németül tanul. Népszerűségét mutatja, hogy ez évben összesen tíz filmet forgat (!!!), s ezek közül kilenc túléli a második világháború bombatámadásait is. Ezek közé tartozik a "Két fogoly" című, Zilahy Lajos regényéből Székely István rendezésével készült film is, melyben Bayor Gizivel szerepel a filmvásznon. A Zilahy gyámsága alatt születő "Halálos tavasz" című film, amelyben Jávor partnere az akkor elsőfilmes Karády Katalin, újszerű hangvételével, s egyes jeleneteiben érzelmi túlfűtöttségével túllépve a kor megszokott erkölcsi normáin hatalmas vihart kavar, s tiltakozások özönét indítja el (például az egyház részéről), a mozilátogatók jó része és a kritikusok mégis lelkesen szólnak róla. A "Dankó Pista" című, Kalmár László rendezte film címszerepében játszva ellenségeit is elismerésre készteti, "olyan magával ragadóan, akkora lendülettel és biztonsággal mintázta meg ezt a figurát, hogy élete és művészi pályája igazi fordulópontjaként" emlegetik. Jávor filmszerep-vállalásai kapcsán azonban egyre többször hozza kellemetlen helyzetbe Németh Antalt, aki színházában továbbra is épít tehetségére, annak ellenére, hogy Jávor önkényesen vállalt filmes elfoglaltságait nem egyezteti a Nemzeti Színház munkarendjével, s így bizonytalanná teszi a színházi próbákat és előadásokat, bár azokon mindig pontosan megjelenik. Németh hozzá intézett hivatalos figyelmeztető és - baráti hangú - magánleveleiben hiába kéri őt, vegye figyelembe a Nemzeti Színház érdekeit, Jávor azonban hajthatatlan. (A fő konfliktus abból ered, hogy a színészeknek Némethtől, mint a Nemzeti Színház igazgatójától külön filmszereplési engedélyhez kell folyamodniuk egy-egy filmbéli szerepvállaláshoz, de Jávor ezt a szabályt minduntalan áthágja.) Így készülnek el a "Fűszer csemege", a "Gül baba" és a "Jöjjön elsején!" című filmjei is - megszületésükben valószínűleg Jávor lefegyverző egyénisége is szerepet játszik, mellyel a kapott figyelmeztetéseket és tiltásokat követően gyakorol oldó hatást Németh Antalra, nála tett látogatásai során. Nemzeti színházbeli kitűnő szerepei, és direktora egyre halmozódó feladatai - valamint időnkénti színfalak mögötti incidensei - iránti toleranciája ellenére becsvágya mégis elégedetlenséget szül benne, mert élete dele táján úgy érzi, méltán érdemelné ki, hogy a Nemzeti "egyenjogú és egyenrangú" művészeinek sorában tudhassa magát. Színháza vezetőségének kimondatlan fenntartásai azonban a Nemzeti 1938-39-es évadjában játszott darabjainak szereposztásaiban is megnyilvánulnak, amelyekben Jávorra ekkoriban kevesebb feladatot bíz, s amely szerepekben való játékát Jávor méltatlannak érez. Ezek alól kivételnek számít Shakespeare "Ahogy tetszik" című vígjátéka, melyben Orlandóként léphet színpadra, és a Moreto-színjáték, a "Donna Diana", amelyben Urgél hercegét alakítja. Önmagába vetett erős hitén túl már számos színpadi és filmbeli szerepben bizonyítva tudja, érett arra, hogy karakterszerepek sorában csillanthassa meg tehetségét, így megtéve a következő lépéseket a vágyott művészi cím felé. 1939 decemberében a Mikszáth-Harsányi vígjáték felújított változatában, "A Noszty fiú esete Tóth Marival" című darabban, partnereként Szelecky Zitával, a címszereplőt formálhatja; majd 1940 nyarán a Németh Antal rendezte "Rómeó és Júlia"-felújításban szép feladatként Mercutióként léphet színre, s ezen jól sikerült alakításával meglepi közönségét, s kritikusait egyaránt. "Jávor meglepő Mercutio, bár a szerepet fölényes fanyarság nélkül játssza, mégis teljes és tökéletes illúziót ad" - írja róla Pünkösti Andor "Az Újság" című lap hasábjain.

Jávor, a bálvány és az ember

A valamikori lázadó fiatalember az 1930-as évek második felére, az 1940-es évek elejére érik igazán színésszé, és sikeresen formált szerepeinek, valamint külső adottságainak köszönhetően a hazai bálványok egyikévé forrja ki magát. Lételeme a fény, a csillogás, s rajongói igényeinek eleget téve egy - később nyomtatásban, az "Új Magyarság" 1940. május 11-i számában is megjelenő - előadásban ad nyilvánosságot közönséggel való kapcsolatáról, mely a rádióban "Találkozásom a közönséggel" címmel hangzik el. E bálványszerep azonban magánéletére is rányomja bélyegét, s kellemetlenségek sorozatát előidézve nehezedik egyre nagyobb súllyal vállára, még ha olyannyira is kedveli. Közönsége és a sajtó mindent tudni akar róla, s a lapok - sokszor így biztosítva megélhetésüket - cáfolandó híreket, "kacsákat" felröppentve lovagolják meg népszerűségét. Egy esetben például megvakulásának rémhírét terjesztik. A korosodó - de még nem öregedő - Jávor ösztönös indíttatása okán egyre mélyebben kutatja az emberi lélek rejtelmeit, sokszor az emberek között elvegyülve figyeli gesztusaikat, viselkedésüket, keresi azok motiváló tényezőit, s ezen tapasztalatai tükrében szemléli önmagát, az embereket - hivatását, további pályafutását így helyezve új alapokra. "Én egész színészi pályafutásom alatt utáltam a maszkot. Mindig a szívemen át próbáltam keresztülszűrni a szerepet. Csak akkor tudtam örülni a szereppel, ha magamnak is öröme telt abban, aminek a szerepben örülni kell. ... az egyszerű és spontán megnyilatkozásokat szeretem. Akik nem ismertek, sokáig azt hitték, hogy afféle monoklis bonviván vagyok. Nem igaz. Csak azt is eljátszottam, ha kellett. Szerettem élni..." - írja magáról. Spontán megnyilatkozásai nem csak színpadon, de magánéletében is őszinték, s bár időnként sok kellemetlenség okozói, hiszen botrányait a legvastagabb színpadi függöny sem takarhatja, lovagiassága és emberszeretete mégis legalább ily mértékben szárnyal legendájával együtt. Ha széles jókedve következtében összetörik néhány tükör netalán? Másnap tisztelettudóan küldeti a kártalanító összeget. Indulata folytán tettlegességbe torkollnak heves mozdulatai? Barátaiért, kollégáiért mégis a legvégsőkig harcolva áll ki. Örökké bajt hozó, nyugtalan természete a filmvászonról is visszaköszön, kedves krakélerségével mégis a nézők milliói szívébe lopja be magát. Robbanékonysága és érzékenysége, - és sokszor a végletek közt - önmaga iránti kétségeivel ingázó mivolta teszi őt izzó személyiséggé, s környezete és közönsége elnézően fogadja e szeretetre éhes művész megnyilvánulásait.
"Igen, szív nélkül még a színpadon sem lehet szerelmest játszani. Szívtelen ember még az életben sem lehet soha szerelmes, legfeljebb magára ölti a szerelmes álarcát, hogy tervei sikerüljenek. Akinek tervei vannak - az már nem szerelmes! Mert a szerelem úgy-e, valami vad, elszánt indulat, tettre késszé és hőssé teheti azt, akit megszáll" - vallja a szerelem és a színészet különös kapcsolatáról őszintén, mégis önvallomást mellőzve a "Színházi Magazin" kérésére 1941 februárjában (Színházi Magazin 1941. február 12-18. IV. évf. 8. szám - A Színházi Magazin Szabadegyeteme - A katedrán: Jávor Pál, Tantárgy: A szerelem).
Persze, sztárként őt sem kerülheti el, hogy az újságírók fel ne tegyék neki a rajongóit olyannyira érdeklő kérdéseket, álljon itt ezek közül néhány, Jávor Pál válaszaival kísérve:

"Vallás: hithű
Lakás: nem szeretem, ha zavarnak (Pasaréti út. 8., a szerk.)
Férjezett, nős-e: magánügy (nős)
Van-e gyermeke: azt hiszem
Hajszín: rőt
Magassága: 180
Súlya: 74, 4
...
Mi volt első kiugró sikere: a tehetségem
...
Hol végezte az iskoláit és hol élt fiatal korában: Túl az óperencián
...
Legkedvesebb szórakozása: aludnék, ha tudnék
Legszebb színdarab, amit látott: Pethes Imre
...
Kedvenc zeneszerzője: a magyar nótafa
Kedvenc virága: mályva
Kedvenc kölnije: a tiszta víz
Kedvenc tánca: a hopszasza
...
Kedvenc sportja: kavicsot mosni
...
Kedvenc étele: mindenki tudja (Pörkölt pacal, a szerk.)
Kedvenc cigarettája: amit csak kapni lehet"

(Délibáb 1943. január 30. XVII. évf. 5. szám - Művész úr, szabad az iratokat?!!)

Jávor személyében a közönség megkapja azt, amire vágyik: az ideálképet hozó férfit, aki gróf, vagy éppen mezei gazda-szerepben feltűnve a filmvásznon kivétel nélkül mindig kifogástalan megjelenéssel bír; pont rá illő, tökéletes szabású ruha, fényes csizma, elegáns autó és bajusz; s oldalán a legszebb nőkkel ragyog. Mulatós vagy búsongó kedve lendületes, magával ragadó, cigányozása szívéből fakad. Mindez hozzájárul, hogy Jávor filmcsillagként tündökölhessen, azonban nem elhanyagolható tény tehetsége, hatalmas munkabírása és művészi pontossága mellett az sem, hogy tisztelettel és érdeklődéssel fordul kollégái felé, s színészek, rendezők, operatőrök munkáját egyaránt elismerésben részesíti, s tisztában van egy-egy produkció elkészültében játszott jelentős szerepükkel. Férfiideálként vonzó, férfias külsejét, amely fontos meghatározója sikereinek, sokszor hátrányként villantja fel pályafutása tekintetében, s úgy véli, előnytelenebb megjelenéssel, túljutva az amorózószerepeken, már karakterfigurák sokaságát formálhatná. Mégis ezen adottságai határozzák meg alapvetően színészi feladatait, de az oly vágyott karakterszerepek is fényesítik pályáját.

Újabb ragyogó lehetőség: a Peer Gynt

A színpadhoz való visszahódításának végső kísérleteként Németh Antal egy sok színész által vágyott szerepet, Ibsen "Peer Gynt"-jét bízza a még mindig a színház és a film között folyamatosan ingázó Jávorra, azonban hogy színésze számára a feladat komolyságát érzékeltesse, a címszerepet kettős másodszereposztásba is kiosztja: Apáthy Imréé a fiatal, Lehotay Árpádé az idősebb Peer Gynt szerepe. Jávor izgatottan készül az előadásra, s Peer Gynt-alakítására, mely reményei szerint meggyőző erővel hat szakmabeliekre, közönségére és kritikusaira is egyaránt színészi tehetségét illetőleg: "...büszkeségem és boldogságom, hogy a Peer Gynt egyik változatában rám osztották ki a teljes szerepet, ezt az óriás emberskálát, amelyben a megszállott lelkű, bohó, hazudozó és a csodák világában tévelygő Peer alakítása a legnagyobb és legnemesebb színészi feladatot jelenti. ... Szeretném, ha ez a bemutató nem csak a kritikát, és a szakmát, de a legszélesebb körű nyilvánosságot is meggyőzné: Jávor Pál nem csak frakkos szalonbonviván, hanem olyan színész, aki ilyen bonyolult, összetett lelkű, valójában gyermeteg napsütéssel és nyílt emberi derűvel felruházott tiszta emberi alakok megszemélyesítésére is alkalmas és méltó" - mondja a felkészülés időszakában, 1941-ben. Ám a kritika vegyes fogadtatásban részesíti alakítását, a hozzáértők Timár Józsefet tartották volna méltónak e szerepre, s a büszkeségében sértett Jávor a városligeti Erzsébetvárosi Színház színpadán Erdélyi Mihály "Becskereki menyecske" című zenés darabjában, Kolegyerszky Gergő szerepében keres vigasztalást a szerep remélt, s valós sikere által. 1941 nyarán a Nemzetiben megkapja Ibsen "Nórá"-jának férfifőszerepét, a betegsége által halálra ítélt Rank professzor szerepét, s - Egri István, szerepelemző partnere ráhatásának köszönhetően - töretlen becsvággyal, és minden fenntartást mellőzve veti magát Rank figurájának megformálásába. A kritikák egy része azonban ismét nem magasztalja őt - reményeivel ellentétben -, így tehetsége és népszerűsége - elsősorban önmaga felé történő - bizonyításaképpen az utóbbi években rendszeres vidéki szerepléseiben keres menedéket. Vendégszerepel például Nagyváradon, ahol igazi bálványnak kijáró rajongással ünnepli őt közönsége, s hatalmas erőt merít vidéki rajongóinak odaadó, lelkes fogadtatásaiból, ám e kirándulások csak ideig-óráig csillapítják a fővárosi közegben minduntalan kirobbanó feddhetetlen, valós nyugtalanságát. Ezt látszik oldani, hogy 1942-ben egy olaszországi meghívásnak eleget téve a római filmvárosba, Cinecittaba utazik, ahol a "Carmela" és a "Láz" című olasz filmekben játszik, melyek forgatása során jelentős szakmai tudásra tesz szert, játéka tartalmasabbá, elmélyültebbé válik. A Nemzeti Színházzal szembeni elégedetlenségét azonban az sem csillapítja, hogy 1942. október 24-én Tamási Áron "Csalóka szivárvány" című darabjának Czintos Bálintjaként léphet színre újra. Az őt egyre feszítő elégedetlenségének már nyíltan, a sajtóban is hangot ad, sőt levélben Németh Antallal is közli felmondását - ez esetben első alkalommal.

Háború és lelki békétlenség

A második világháború háború borzalmai, a légiriadók már Budapestre, s a színielőadásokra is rányomják bélyegüket, melyek a hatósági előírások zavaró nyomása alatt születnek, s a fél 6-kor kezdődő előadásokat követően este fél 10-kor a színház épületének már üresen kell állnia. Az előadásokra való felkészülések ezen rövid idő miatti feszített tempója megviseli Jávort, aki ennek köszönhetően másodszorra is felmond színházában, s ügyét Szinyei-Merse Jenő kultuszminiszter elé is felterjeszti, amelynek következtében vizsgálat indul. (Egy alkalommal figyelmeztetik, hogy csekély negyedóra alatt kell megoldania két felvonás között az átmaszkírozást, s ez bőszíti fel olyannyira a tökéletességre törekvő színészt, hogy újabb felmondásra kerül sor.) Majd amikor "A bolond Ásvayné" előadása alkalmával Bayor Gizivel kerül hangos szóváltásba, direktora két hétre kényszerszabadságolja. A történtek, színészi próbálkozásainak kudarcai, vagy sikerei korlátozottsága miatt a kort felelőssé tevő Jávor "Kritikusok és dilettánsok" című írásában ad hangot véleményének, s ezen megjelent gondolatsorban - már túlmutatva az egyéni sérelmeken - megnyilatkozik a művészetért, a magyar színjátszásért érzett felelőssége. Egyre fojtogatóbb dühe azonban tovább tombol, s ezt csak fokozza, hogy népszerűsége okán - a háború az emberek magánéletét ezer szemmel figyelő időszakában - élete minden lépése nyílt titok, nem csak közönsége, de a politikai befolyás alatt lévő sajtó előtt is, amely tudomást szerez Jávor Pasaréti villájában tartott baráti-művészi-irodalmi összejöveteleiről, amelyen a kor neves írói, muzsikusai, költői, hírlapírói fordulnak meg: például Heltai Jenő; vagy Reinitz Béla, az Ady-versek legkiválóbb megzenésítője, aki múltja miatt művészetét nem gyakorolhatja Magyarországon. A politizálással vádolt Jávor körül egyre inkább forr a levegő, egy ideig színháza is mellőzi szerepeltetését. Az 1942. december 31-én bemutatásra kerülő Michel Duran-vígjáték, a "Bolero" csak fokozza indulatait, a sajtó nyers leíró kritikái hatására nyíltan kirobban belőle a kor, a társadalom, és a Színészkamara irányába elfojtott elégedetlensége, ugyanis a Színészkamara a szelektálja a magyar színészetet, s így barátai, hozzá közel álló kollégái közül is sokaknak ellehetetlenül élete: Gombaszögi Ella, Jób Dániel, Gárdonyi Lajos, Gózon Gyula, Somló István, Rátkai Márton, Törzs Jenő, Gál Gyula válik állástalanná ez időben többek között. "A színész ne politizáljon. Játsszék, és ne törődjék semmi mással. Örüljön, hogy játszhat, mert az ember játékos természete lelki és szellemi világosság. A Kamara is csak modern szükséglet. Pethesnek, Jászainak nem kellett Színészkamara!" - nyilatkozza ez idő tájt jellemző szókimondásával Jávor.

A történelem sodrásában

Németh Antal a köztük feszülő ellentétek feloldására 1943 októberében Alexandra Dumas "A kaméliás hölgy" című darabjának egyik főszerepét, Armand Duvalt ajánlja fel Jávornak, akiből azonban ez csak dühöt vált ki, mert Duval általa egysíkúnak ítélt szerepét visszalépésnek érzi pályáján. S hiába a siker - ami igazán a másik főszereplő, Bayor Gizi sikere -, Jávor továbbra sem talál nyugalmat, s Herczeg Ferenc "Aranyszárnyak" című történelmi vígjátékában való vígszínházi vendégszereplése sem tölti el elégedettséggel. Időközben, a háború káoszt szülő közegében (az 1939-es év tavaszán) írja alá szerződését a bécsi Wien Film vállalattal, így elkötelezve magát "A dunai hajós" című német film főszerepére. Azonban a fajvédő törvények sújtotta felesége Ausztriába való utazása elé akadályokat gördít az egyre erősödő német nyomás, s Jávor és Olga asszony együtt kiutazása végül is Hóman Bálint kultuszminiszter közbenjárására valósul meg. De hiába minden, mert bécsi szállodájukban - mialatt Jávor a forgatás helyszínére tart - a Gestapo feleségét letartóztatja, aki a kényszer hatására másnap elhagyja Ausztriát. Az "emberiesség és a humanista szenvedély"-fűtötte Jávorban a német elnyomó hatalom iránti mély indulatokat ébresztenek ezen események, de a valódi veszélyt még nem sejti. 1944. március 18-án este még "A kaméliás hölgy" kerül színre a Nemzetiben, másnap a német csapatok megszállásáról értesül az ország. Figyelmeztetésként - mindennemű megnyilatkozása elfojtása érdekében - behívatja őt a Gestapo, majd szabadon engedik. Kálváriája innentől megállíthatatlanul gyűrűzik tovább. Március 24.: Jávor ismét színre lép Armand Duvalként, majd március 25-én reggel Paul Hans - "A dunai hajós" forgatásáról ismert német színész - figyelmezteti Jávort, hogy a Gestapo letartóztatandó személyeinek listáján szerepel neve, így feleségével - és a szintén veszélyben lévő Egyed Zoltánnal - Balatonfüred felé indulnak. Itt sem maradhatnak, így útjuk Agárdra, Dékány Lajos íróhoz, Jávor jó barátjához vezet.

Egy újabb székesfehérvári rövid kihallgatás után néhány nappal újra Pest felé tartanak, bízva a letartóztatás veszélyének elmúltában, valamint Jávor úgy gondolja, befolyással bírhat az eseményekre. Feleségével akkoriban elkészült tiszakertvárosi hétvégi házukban keresnek menedéket. Pár nappal később Jávor dühösen ront be a Színészkamarába, az asztalt verve tiltakozik pályatársai, művésztársai meghurcolása, elhurcolása ellen, azonban célt nem ér... s a Színészkamara iránti dühös elkeseredettsége és csalódottsága okán a Nemzeti színházi közös öltözőjükben összetöri a Kamara elnökének, Kiss Ferencnek gipszszobrát. Ezért, és mert Kiss Ferencet pár nappal később "tanítványai előtt nem éppen a leghízelgőbb jelzőkkel illette", 1944. április 12-én a Színművészeti és Filmművészeti Kamara felfüggeszti színészi hivatása gyakorlásából, eltiltják a színpadi fellépéstől, s az ez év április 22-i közlemény szerint filmjei is betiltásra kerülnek. A tilalom ellenére egy kétszavas jelenet erejéig - mintegy nyílt kihívásként - mégis feltűnik a Hunnia Filmstúdió "Madách" című filmjében, mely a felszabadulás után kerül bemutatásra. 1944. október 15.: a nyilas hatalomátvétel napja. Sokakkal együtt Jávort is elfogják, majd házi őrizetben tartását követően a sváb-hegyi Lomnic szállóban történő kínos faggatások után szabadon engedik. De szabadsága rövid életű, ismét a Sváb-hegyre kerül a Gestapóhoz, s innen szállítják át társaival - többek között Titkos Ilonával és Egyed Zoltánnal - a sopronkőhidai fegyházba. Kőhidai fogságának időszakát naplóírással igyekszik enyhíteni, így megörökítve az átélt borzalmakat, a sokakat beteggé fagyasztó hideget, éhezést, a fegyházban kitört tífuszjárványt, s társaival együtt a túlélésért folytatott mindennapos lelki és fizikai harcot. Szabadulása pillanata azonban még késik, kőhidai rabtársaival zsúfolásig telt kocsiba ültetik, s Németországba hurcolják. (Kilenc hónapos megpróbáltatásának történetét 1946-ban "Egy színész elmondja..." címmel adja közre egy kiskönyvben összefoglalva.)

Újra itthon

Újabb megaláztatások, s lelki küzdelmek részese társaival együtt gyötrelmes útjuk során, végül az életveszélyből kimenekítve Tann-ban, majd Pfarrkirchenben követi figyelemmel a háború eseményeit, s itt vár hazatérése lehetőségére. Hitvesétől, és színházától már hosszú hónapok óta van távol, s honvágya napról napra csak erősödik. Amint felesége az amerikai csapatok Pfarrkirchent is felszabadító hadműveleteit követően hírt kap felőle, azonnal érte indul. Így érkezik haza Jávor 1945. július 19-én - Egyed Zoltánnal együtt - Budapestre. "Arca kissé megviselt, alakja törődöttebb", de lelkesedése, tenni vágyása a régi, az igazi Jávor Pált a háború borzalmai sem tudták megtörni. A Nemzetiben, számára megfelelő szereplehetőség híján, hathónapnyi szabadságot kap a Nemzeti új vezetésétől. Hazaérkezését követően 1945. augusztus 4-én a Magyar Színház "Csodabogár" című zenés vígjátékában lép fel először - Honthy Hanna partnereként -, a közönség telt házas előadásokkal ünnepli a visszatért Jávort. A sajtó és a közvélemény egy részének körében azonban újbóli szereplése tiltakozást vált ki, fellépéseit ellenzik, majd támadják. 1945. szeptember 25-én, a felszabadulást követően elsőként, a Hunnia Filmgyárban mégis megkezdődnek a Bródy Sándor művéből készült "A tanítónő" című film felvételei, a főszerepben Jávor Pállal, azonban a színpad felé orientálódó Jávor részéről mindez inkább csak időhúzás. Érdeklődést csak a Művész Színház mutat irányába, Petruchio szerepét felkínálva Shakespeare "A makrancos hölgy" című vígjátékában, amely alakításával kivívja mind a közönség, mind a kritikusok elismerését. Székely Júlia alakítását híven tükröző portréban dicséri: "Jávor Pál, a felszabadulás óta először, végre hozzá méltó szerepben lép föl. A makrancos hölgy Petruchióját mintha egyenesen rája szabta volna a Nagy színpadi Szerző...Ha valaki tisztán akarja látni, milyen az igazi vígjátéki színész (nem a bohóc, nem a ripacs, hanem az igazi Komédiás), az nézze meg Jávort ebben a szerepben...Jávor Pál nem nevet, nem viháncol, nem erőlködik, nem ugrál, egyáltalán alig csinál valamit, s mégis minden szavára, minden mozdulatára végighömpölyög a nevetés a nézőtéren. ...nem külsőséges eszközökhöz folyamodik a nevettetés érdekében, hanem a belső, a szerep lelki és jellembeli tulajdonságaiból adódó humorlehetőségeket aknázza ki. ...Egész alakítása felsőbbséges mosoly. Nem "röhögteti" a közönséget, de jókedvűvé forralja. Előadás után... a néző jókedve nem szűnik meg a függöny legördültével." Az 1946. április 13-ai bemutatót követően hatvanhétszer lép színpadra Petruchióként, majd 1946 júliusától szeptemberéig - itthoni mellőzöttsége okán - Romániában vendégeskedik, ami újabb diadalút számára; s ezen vendégszereplés-sorozat alkalmával történik meg, hogy visszautasítja a számára Petru Groza miniszterelnök által felajánlott ajándék személygépkocsit, s helyette arra kéri a miniszterelnököt, hogy "inkább egy vagon díszletfát meg egy vagon sót küldjön a magyar színész-szakszervezetnek", amely küldemény célba is ér. A felszabadulás utáni szellemi és kulturális tisztogatások hazai környezetben történő valódi érvényesülését lehetetlenné teszik, ezért 1946. október 15-én - korábbi többszöri felkérést követően - Amerikába indul hathónapos turnéra, egy - számára akkor még ismeretlen - új álomvilágba.

Amerikában

1948. november 8-án, amerikai előadás-körútja első napján, a New Brunswick-i mozi kicsinek bizonyul a közönség számára, Jávort "Thury Ilona, az amerikai színjátszás nagyasszonya vezette be kézen fogva" a színpadra, s rajongói tíz percig tartó tapssal éljenzik a - reményeik szerint - az új Magyarország üzenetétét hozó küldöttet. Jávor mégis csalódik, mert elképzelése, hogy egy nagyobb ívű színdarabban mutatkozzék be az amerikai közönség előtt, meghiúsul, ehelyett magyar dalokkal, valamint tánccal, a vetítésre kerülő filmek előtt szórakoztatja kíváncsi rajongóit. Elkeseredettségében ismét az alkohol rabságába kerül, ennek okán csökkenő színvonalú előadásaival közönyt vív ki az amerikai közönség körében, s a további előadásai iránti érdeklődés mérséklődik, fellépése nemegyszer üres ház előtt zajlik. A hazatérés gondolata felmerül ugyan benne, 1948-ban, de bátorítást Magyarországról nem kap, majd az Egyesült Államok politikájának irányváltoztatása következtében kénytelen-kelletlen Amerikában marad. 1950. július 15-én érkezik Hollywoodba, a "A nagy Caruso" című MGM-film film szereplőválogatásának próbafelvételeire, amelyet a mestersége fortélyait jól ismerő művészként - s mert Magyarországon ebben sosem volt része - méltánytalannak tart, ám e filmbéli, és hollywoodi megpróbáltatásának mindez csupán a kezdete. Eredetileg e film főszerepét kapná meg, azonban nyelvi nehézségei okán mégsem ő lesz Caruso, szerepét elveszik tőle. (az utószinkronizálást nem vállalja a cég) Végül a rá osztott énekes szerepben, a Lammermoori Lucia egyik jelenetében előre felvett énekhangra kell tátognia olaszul, amit - a már oly sokat bizonyított - Jávor újabb megaláztatásként él meg; csakúgy, mint azt, amikor angol nyelvtudása hiányossága okán például a "Cicero" című film forgatása során - egy többszöri sikertelen jelenetfelvételt követően - szerepét visszaveszi a rendező. A reményteli amerikai filmiparban való kudarcsorozatot követően az egyik nagy amerikai sörgyár huszonhat részes televízió-reklámműsorában adódnak számára villanásnyi szereplehetőségek, valamint évente magyar színész vagy amatőr kollégáival ún. turnékon egész estét betöltő darabokkal, vagy magyar nótát, operettet, jeleneteket felölelő műsorok előadásával szórakoztatják kint élő honfitársaikat; s ezen előadások szüneteiben Olga asszony Jávor sokszorosított fényképeit és hanglemezeit kínálja eladásra a nézőknek. Két turné között pedig számítógépkezelőként dolgozik a Waldorf Astoria hotelben, vagy éppen éjszakai portás egy bérházban - éjjel 12-től reggel 8-ig. Amerikában töltött 11 éve, mint látjuk, megpróbáltatásokkal terhes, de alkalma adódik másik szenvedélye, az újságírás gyakorlására, újságíró-igazolványa birtokában ingyenjeggyel látogathatja a mozipremiereket, s az amerikai magyar nyelvű lapok közlik cikkeit. Szabadidejében gyakran megfordul a Metropolitan Múzeumban, annak elsősorban egyiptomi anyagát tanulmányozva, vagy a - talán honvágya okán őt Budára emlékeztető - New York-i városrész, a Hudson folyó partján sétál barátaival, többek között Márai Sándorral és Zilahy Lajossal. 1955-ben Bárdos Artúr rendezésében, a New York-i Plaza Színházban eljátszhatja Molnár Ferenc "Liliom"-ának címszerepét, magyarul - idegen földön töltött éveinek szép ajándékaként. Majd megtörténik az, amire már oly régóta vár: 1956 nyarán alkalmi társulatával való izraeli vendégszereplése során megtudja, hazatérhet. 1957 őszén a Báthory nevű lengyel gőzös szállítja feleségével Európa felé, s 1957. november 25-én régi barátai, Uray Tivadar, Boross Elemér, Bárdy György, valamint Sivó Emil és Surányi László, a Jókai és Petőfi Színház - Jávor új munkahelyének - képviselői fogadják a varsói expresszel érkező Jávor Pált és Olga asszonyt a Nyugati pályaudvaron.

Itthon, már végleg

A hazai pályájából kiesett esztendők pótolhatatlanok, s az Amerikában - önként vállalt elvonókúra segítségével - az alkoholfüggőségét elhagyott Jávor már nem a régi, az idegenben töltött hosszú évek kimerítették, s gyakran gyomorfájásra panaszkodik. Hazatérése megviseli, a régi emlékek, ismerősök, sikerei, pályájának és életének helyszínei felkavaró új élményként élednek benne. Első fellépését - 1958. január 22-én a Jókai Színházban, a "Szegény jó Márton" című Erdődy János-Tabi László-vígjátékban - a még élő Jávor-legenda menti meg a kudarctól, közönsége zúgó tapssal ünnepli őt. Majd a Petőfi Színházban "A királyért" című Maugham-drámában, s a Jókai Színházban Földes Mihály "Örök szerelem" című színdarabjában játszik egyidejűleg. Színpadon látható ez időkben a Kamara Varietében is "édes-bús dalokat" énekelve, így kiszolgálva az akkori szórakoztatóipart, s vidéki fellépései során bizonyítja, vonzereje még mindig a régi. Elvállalja Várkonyi Zoltán "Sóbálvány" című filmjének főszerepét még ez évben, azonban a próbafelvételeken túl nem jutnak, dr. Mohai szerepét át kell, hogy adja Páger Antalnak, aki szintén ez idő tájt tért haza. Ugyanis egy nap hirtelen rosszul lesz, kórházba kell szállítani. A Városmajor utcai klinikán operáción esik túl, de az egyévnyi kritikus gyógyulási idő végén - napra pontosan egy év elteltével -, 1959. május 12-én újabb műtétre kerül sor. A kórházban töltött nyár során állapota rosszabbodik, gyógyulására egyre kevesebb a remény. Felkavarja, s boldoggá teszi, amikor a látogatására érkező hivatalos képviselet által megtudja: a Nemzeti Színház újra szerződteti, s izgatottan várja kollégáival a találkozást. Valamint felkeresi őt Kiss Ferenc, régi ellenfele, beszélgetésük ugyan "szűkszavúan kimért", mégis megtörténik a békét jelképező kézfogás. 1959. július 24-én feleségével betegszobájában tartják ezüstlakodalmukat barátaik körében, de az ünneplés a beteg Jávoron hirtelen eluralkodó fáradtság okán félbeszakad. 1959 augusztusa: budapesti muzsikus cigányok vígadnak a kórház kertjében, Jávor legkedvesebb nótáit húzzák, így teljesítve utolsó kívánságát: hadd mulathasson még egyszer úgy, mint régen. Augusztus 13-án már nincs eszméleténél, s 1959. augusztus 14-én, hajnali 4 órakor távozik a földi színházból a magyar színpad és filmvilág örök amorózója.

Temetése színpadias keretek között zajlik, tízezrek kísérik útjára, a budai Farkasréti temetőbe, koporsóját búsuló cigányprímások követik, Jávor legkedvesebb nótáit húzva. "jávorpali" elment - legendája azonban eltemethetetlenül tovább él a közönség változó generációja körében ma is; míg sok nagy művészünk neve az idő múlásával feledésbe merült, és a fiatal fülek számára ismeretlenül hangzik, Jávor Pál azon kiváltságosok közé tartozik, akikre az ifjabb korosztály is főbólintással tisztel, mert legalább a neve ismerős, és talán az arca is, hiszen a napjainkban újra előtérbe kerülő régi filmek listájáról nem hiányoznak a Jávor-filmek sem, amelyek kedves bájukkal talán a televízió elé vonzzák a fiatalabbakat is.

Utószó

Az 1930-40-es évek történelmi eseményektől nehéz időszakában - csakúgy, mint napjainkban - sokan tették fel a kérdést: vajon mi a sztárok sikerének titka? 1940 karácsonyán egy színházi képeslap körkérdésben fordult a színészvilág akkori kedvenceihez, hogy ezt tőlük megtudakolja, s példaként rajongóik elé tárhassa. Jávor, a kor bálványa, azonban közönsége és az újságírók várakozásaitól eltérő választ adott, egyetlen versbe foglalva:

Aradról jöttem kis kosárral, A gazdag várost néztem árván.
Keserüséggel telt pohárral! Sok volt a kín, kevés az álom
Pályaudvarokon háltam este, Ezt az utat még egyre járom -
Kíntól, nyomortól összeesve - Ma több siker és jobb falat vár,
Kóboroltam a pesti járdát De ifjúságom elszaladt már...



Művei:
Egy színész elmondja... (Magyar Írás kiadása, Budapest, 1946)
Jávor Pál: Szeretlek Ágnes - regény

Sírja a Farkasréti temetőben