Képregénybörze – DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény 2017. Január

Ha megengeditek, először egy kis vallomással, vagyis inkább nosztalgiázással kezdeném mondandómat, ha már új rovatunkkal bepillantást nyújtok az aktuális képregényes világba. Mert azért azt fontosnak tartanám kiemelni, mekkora dolog ez a gyűjtemény, legalábbis ami hazánkat illeti.


Jómagam gyerekként és tizenévesen például még csak Bobóval és Góliáttal, a gallokkal, Piffel és Herkulessel találkozhattam, azután a Pókember első számának megjelenésekor szó szerint könnybe lábadt a szemem, amit megannyi szuperhős és nagyszerű kaland követett, kezdve a semices sorozatoktól egészen a jelenlegi, kingpines kínálatig. Mindezek közül bár sok kalandot és hőst kedveltem, Batman valahogy mindig is nagy kedvenc volt könyörtelen, irgalmat nem ismerő realitásával, ami például a Halál a családban és a Gyilkos tréfa sztorikban csúcsosodott ki. Persze, jó volt a Marvel egy-egy nagyszabású története is, mint például az A Galactus-per vagy a Titkos Invázió, de Denevérembernek nem volt párja, és valahol így van ez ma is. Éppen ezért nem lehet az ember eléggé hálás, amikor a hazánkban annyira nem jellemző keményfedeles képregények egy teljes sorozatot kapnak a külföldi illetőségű Eaglemoss jóvoltából – a Nagy Képregénygyűjtemény 60 kötetre tervezett szériája pedig rengeteg izgalmas pillanatot tartogat, még ha nem is mindegyik sztorit szereti a rajongók többsége.

De ami a legszebb az egészben, hogy ha minden kiadvány a kezünkbe kerül, akkor azok a gerincnél egységet alkotva dizájnos és a szemnek kellemes felületet alakítanak majd ki, szerepeltetve a legismertebb karaktereket a DC birodalmából.



Azonban a túl hosszúra nyúlt felvezetés után most már rátérek a januári bevezető, egységet alkotó két kötetre, avagy a Hush két részére, amik egy különösen izgalmas és nyakatekert történetet prezentálnak olvasóinak.

Bosszúszomj


Kedvenc köpönyeges hősünk éppen egy elrabolt kisfiú kiszabadításán dolgozik, amikor több fontos csetepatéba is belekényszerül. Egy alkalommal majdnem az életével fizet felkészületlensége miatt, ám mint kiderül, a háttérben intrikákkal szorgosan tevékenykedő Méregcsók is csak egy apró darabja a gondosan kitervelt tervnek, ami Batman halálát tűzte ki célul. A csavarokat is bőven tartalmazó sztoriban persze feltűnnek barátok, sőt némi románc is kialakul Macskanővel, ám a lehetséges beteljesüléshez a saját démonjaival állandóan küzdelmet folytató Denevérembernek sokat kell még tenni, miközben ellenfélből a vártnál is sokkal több akad. Többek között Superman is a bőregér köpenyegének megszaggatására pályázik, ami különösen veszélyessé teszi a feladatot.

Noha a Hush nem minden képregényrajongó kedvence, ráadásul már megjelent hazánkban, kiváló indítás a kétkötetes megoldással. A január első felében megjelent első rész ráadásul hihetetlenül olcsón került forgalomba (a boltokban majdnem 1000 forintért vesztegették, de az előfizetők még 100 forintot sem fizettek érte), miközben a második még mindig csökkentett áron (majdnem 2000 Ft) vált elérhetővé az elmúlt egy hétben. Mindezt keményfedeles formában kézhez kapni ajándékszámba megy, emellett pedig a minőséggel sincs gond. Bár voltak negatív visszajelzések, mert elcsúszást tapasztaltak a vásárlók a gerincnél, esetleg oldalak ragadtak össze, minden hasonló jellegű probléma esetén érdemes egyből a kiadó készséges ügyfélszolgálatához fordulni – máskülönben személy szerint nem találkoztam hasonló gondokkal, sőt az ismerőseim is mind elégedettek az első három kiadvánnyal. Merthogy az előfizetők bizony maximálisan meg vannak becsülve, elvégre nemcsak az első kötetet kapták szinte ingyen, de az Action Comics reprint füzete is ajándékként landolt a postaládájukban, miközben további extrákra is számíthatnak – sőt már a harmadik keményfedeles könyvet, avagy a február elsején megjelenő A Kripton utolsó fiát is kezükbe vehették.



De térjünk vissza a kiadványokra. A Jim Lee rajzolta képregény nagyjából a tipikus szuperhősös stílust hozza, avagy a női karakterek dús formái a férfi fantázia legmocskosabb zugaiból keltek életre, miközben a férfiak is mind deltásak, izmosak. Sokan pont emiatt nem kedvelik a történetet, vagyis inkább annak megvalósítását, de a Hush védelmében felszólalnék a rajzok mellett, mert azok így is szépen teljesítenek, filmszerű mivoltukat, részletes kidolgozottságukat nehéz lenne elvitatni. Összességében pedig teljességgel elégedett vagyok a sorozat első két kötetével, amikben még háttér-információk is megtalálhatóak a kiadással, az alkotókkal kapcsolatban, sőt mindkettőben van egy-egy rövid kis sztori ’39-ből, a Detective Comicsból is (túl a Hush eredeti füzeteinek borítórajzain). Egy-egy elírás, rossz fordítás ugyan megtalálható a több száz oldalas történetben, de aki ebből a néhány elütésből csinál botrányt, az könyvet, sajtóterméket se vegyen, sőt az interneteket is zárja be. Egyébként is van egy olyan érzésem, hogy az innen-onnan érkező gyűlölethullám leginkább annak szól, hogy külföldi a cég, a már korábban megjelent történetek újrakiadása miatt pedig az eredeti verziót kevésbé lehet méregdrágán eladni a piacon, hogy egy igazi rajongó a veséjével fizessen a füzetekért.

Összességében tehát nagyon megéri beruházni az Eaglemoss gyűjteményére, legalábbis ha az tartani fogja a szintet, és egyetlen egy aggodalmam is ahhoz köthető, hogy a sorozat végére érjünk, azt ne lőjék le idő előtt. Máskülönben viszont a hatvan kötetesre tervezett széria más országokban is fut, valahol a kilencvenedik könyvet is megérte (a kiadó fenntartja a jogot a bővítésre), illetve az előfizetők részére több extra különszámot is biztosított. Emiatt tehát mindenkinek van oka a reménykedésre, kár lenne a további sztorikért, mindenesetre, ha a Halál a családban megjelenik ilyen igényes formában, akkor személy szerint én már boldog leszek.




Let's block ads! (Why?)

Forrás...