A Dreamworks hiába is ágál ellene, a legtöbben úgy tekintenek rájuk, mint a szegény ember Pixarjára. A stúdió alapvetően azért jött létre, hogy Steven Spielberg a saját filmjeit maga forgalmazza, s a bevételeit megoszthassa az alkotókkal és az összes alkalmazottjával, ezért az animációs-vonal nem éppen a fő profil, de ebben is próbálnak erősek maradni. A stúdiónak eddig három komolyabb produktuma akadt, a Shrek, az Így neveld a sárkányodat, és a Kung Fu Panda. Előbbiből amit lehet, kimaxoltak (öt film, plusz egy spinoff), utóbbi pedig két epizód és egy rajzfilmsorozat után trilógiazáró darabot kapott, ezért a Dreamworks igencsak kezdhet azon agyalni, mit is kezdjen magával, mivel egy szem folytatható franchise-a maradt. Már csak azért is, mert hiába dolgoznak profik ennél a stúdiónál is, a Pixar valahogy mindig jobban mesél, sokszor még egy kisszékükben is több a kraft, mint a Dreamworks egy-egy teljes alkotásában. A fentebb említett, kedvelt darabokkal szemben persze ez igazságtalan megállapítás, ezek valóban jól sikerült produktumok, és lehet is őket szeretni, főleg Pót, a bumburnyák Kung Fu Pandát, de a trilógiazáró részen azért látszik, az alkotók kicsit megfáradtak. Mert az epizód ugyan teljesen kompakt, sőt nagyszerűen lekerekíti a panda eddigi kalandjait, hiszen most sem marad el a morális tartalom, van tanulság és jellemfejlődés is, továbbra is fontos marad a család és a barátok, de összességében van hiányérzet is. Egyrészt mi felnőttek kezét kicsit elengedték, kevesebb a kung fu-filmeknek görbetükröt állító kikacsintgatás, meg úgy egészébe véve a popkulturális utalás, a morális probléma is (hol van a második rész főgonosza és a genocídium?), viszont van annál több burleszkbe hajló poén a gyerekeknek (a pandák állandóan esnek-kelnek és az átlagosnál is többször fáradnak el a lépcsőzéstől), sőt, hőseink már-már úgy tolják a harcművészetet, mint a Dragon Ball szereplői. A sztori persze kerek, Po megtalálja igazi édesapját, a hegyek között még egy pandakommunát is, feltűnik egy újabb antagonista, aki a Hegylakó mintájára minden harcművészt ki akar csinálni, kedvenc pandánk pedig csak akkor győzhet, ha segítségül hívja a közösség erejét, a benne rejlő csít és mesterré válik. Minden kiegyenesedik, Po beteljesíti a végzetét, szép, aranyos, sőt, helyenként könnyfakasztó a sztori, remek az animáció, a 3D is, de valahogy önismétlő a történet. Ráadásul a korábbi szereplők teljesen a háttérbe szorulnak, a főgonosz pedig gyenge és kiforratlan. Ennek ellenére nem rossz a film, aki a korábbiakat szerette, ezt sem fogja utálni, ráadásul a főszereplő által bejárt ív is teljes, s ha a három részt együtt vizsgáljuk, felér egy zen bölcselettel az egész trilógia. Kung Fu Panda 3. Színes, magyarul beszélő, amerikai-kínai családi animációs film, 95 perc, 2016. Értékelés: 7/10
