Százhetven éve, 1847. június 11-én halt meg Sir John Franklin, Észak-Amerika szubarktikus partvidékének feltérképezője. Az angol felfedező 1845-ben indult el utolsó útjára, hogy megtalálja a legendás északnyugati átjárót, ám nyom nélkül eltűnt. Felkutatására hatalmas erőket mozgósítottak, de csak annyi bizonyosodott be, hogy az expedíció mind a 129 tagja a végtelen jégmezőkön lelte halálát. Franklin két hajóját csak a közelmúltban találták meg. Az ember, aki megette a csizmáját Sir John Franklin egy angol nemesi család tizenkét gyermeke közül kilencedikként született 1786. április 16-án, Spilsbyben. Tizennégy évesen lépett a Royal Navy, a Királyi Haditengerészet kötelékébe, egy év múlva pedig már egy ausztráliai expedíció részese lehetett. A Franklin-expedíció két kutatóhajója, a HMS Erbrus és a HMS Terror Új-Zélandban, 1841-ben, négy évvel a végzetes küldetés előtt (John Wilson Cornich festménye) Forrás: Wikimedia Commons A napóleoni háborúk idején harcolt a koppenhágai, a trafalgari és a New Orleans-i tengeri ütközetben. Legelső, akkor még szárazföldi expedícióját 1819-ben vezette Kanadában, a Hudson-öböltől északra. Húsz embere közül tizenegy szó szerint halálra éhezett, őt magát pedig egy ideig úgy emlegették, mint "az ember, aki megette a csizmáját". Sir John Franklin brit felfedező egykorú portréja Forrás: Wikimedia Commons 1825-ben ezer kilométer hosszan felderítette a Beaufort-tenger kanadai partvidékét, teljesítményéért IV. György király lovaggá ütötte. 1836-ban az Ausztráliától délre fekvő Van Diemen-föld (Tasmánia) kormányzójának nevezték ki. Humanizmusa és reformtervei a lakosság körében népszerűvé, a hivatalnoki karban gyűlöltté tették, hét év múlva távoznia kellett hivatalából. Csaknem hatvanévesen vállalkozott a veszélyes expedícióra Csaknem hatvanévesen, 1845-ben elvállalta az Északnyugati átjáró felkutatására indított expedíció vezetését. (Az évszázadokon át keresett tengeri útvonal Kanada északi partjai mentén, a Jeges-tengeren át köti össze az Atlanti- és a Csendes-óceánt.) A két hajót, az Elbrust és a Terrort a kor legmodernebb technikai vívmányaival szerelték fel, a vitorlák mellett gőzgép is hajtotta ezeket, törzsüket megerősítették, és három évre elegendő élelmiszert vittek magukkal. A HMS Terror a jég fogságában (egykorú metszet) Forrás: Wikimedia Commons Az expedíció 1845. május 19-én indult útjára, utoljára július végén látta őket a Baffin-öböl északi részén egy bálnavadász hajó, majd nyomuk veszett. Az admiralitás Franklin feleségének kitartó sürgetésére két év múlva kezdte meg a kutatást, és jelentős jutalmat is kitűzött. Az Artic Council tagjai a Franklin-mentőexpedíciót tervezik, 1851-ben (Stephen Pearce egykorú festménye) Forrás: Wikimedia Commons A pénz, a rejtély és a hírnév sokak képzeletét megmozgatta, néhány hónap múlva tíz brit és két amerikai hajó is észak felé tartott: a keresés során többen vesztek oda, mint az expedícióban, de mintegy mellékesen részletesen feltérképezték az Amerikától északra eső szigetvilágot. Eltűnt hajók és jégbefagyott holttestek A részletek csak lassan álltak össze. 1854-ben a skót John Rea eszkimó vadászok elbeszélése alapján több tengerész holttestét találta meg, és bizonyossá lett, hogy az expedíció odaveszett. Sir John Franklin emlékműve, szülővárosában Forrás: Wikimedia Commons (A jelentésnek az a része, mely szerint az éhezők kannibalizmusra vetemedtek, iszonyatos botrányt keltett.) 1859-ben az özvegy által indított újabb keresőexpedíció a Vilmos király-szigeten további holttesteket és 1848. április 25-ig vezetett írásos beszámolót talált, amelyből rekonstruálni lehetett az eseményeket. Lady Jane Franklin, aki minden követ megmozgatott férje felkutatásáért (egykorú metszet) Forrás: Wikimedia Commons Eszerint a hajók 1846 nyaráig a terv szerint haladtak, de szeptemberben a Victoria-szorosban, félúton a Csendes-óceán felé jégbe fagytak. Készleteik használhatatlannak bizonyultak, a konzervek megromlottak. A feljegyzések szerint Franklin 1847. június 11-én halt meg. A túlélők 1848. április 22-én gyalog indultak dél felé, de többségük még a Vilmos király-szigeten elpusztult. A HMS Terror a Baffin-sziget vizein Forrás: Canadian Museum of Civilization/Marie-Louise Deruaz Néhányan átvergődtek a kontinensre, de a legyengült, beteg emberek az éhség és a fáradalmak miatt mind egy szálig odavesztek, némelyikük menet közben esett össze és halt meg. Igaznak bizonyult a botrányt okozó kannibalizmus A tragikus véget ért Franklin-expedíció feltételezett kannibalizmusát 2015-ben vizsgálták meg a Historic England szervezet kutatói. Azt akarták kideríteni, hogy Franklin és társai hogyan fanyalodtak rá arra, hogy elhunyt társaik holttestéből táplálkozzanak. Számottevő régészeti kutatómunkát először az 1980-as években folytattak az expedícióval kapcsolatban. A Franklin-expedíció egyik tengerészének jégbe fagyott holtteste, amelyet 2004-ben találtak meg Forrás: Victoria Straight Expedition Kimutatták, hogy a hideg és az éhség mellett különböző betegségek, mint például a skorbut, a tüdőgyulladás, a tuberkulózis vagy az ólommérgezés is tizedelte a legénységet. 2014 szeptemberében találták meg az Erebus jó állapotban fennmaradt roncsát. Az expedíció később eltűnt két kutatóhajója egy 1830-as évek végén festett képen Forrás: Origo A környéken élő eszkimók már korábban arról számoltak be az ide érkező kutatóknak, hogy a bajba jutott fehér emberek között gyakori volt a kannibalizmus, de erre sokáig nem találtak bizonyítékot. Amikor azonban az 1980-as években több emberi maradványt is kiástak a föld alól, bioarcheológusok megvizsgálták a csontokat, és megállapították, hogy a maradványok egyharmadán késnyomok láthatók, ezeket valószínűleg akkor ejtették, amikor lefejtették a húst a csontokról. Utolsó kétségbeesésükben fanyalodtak az emberhúsra Azok a kutatók, akik az 1990-es években a csontokat tanulmányozták, 2015-ben újabb aspektusát vizsgálták a kannibalizmusnak azt kutatva, hogyan alakult ki az úgynevezett szükségkannibalizmus, és milyen fokozatai lehettek. 1854-es illusztráció, amely az Illustrated London News-ban jelent meg a Franklin-expedíció helyszínen megtalált reklikviáiról Forrás: Wikimedia Commons Az Albertai Egyetem régésze, Owen Beattie és a Historic England bioarcheológusa, Simon Mays az International Journal of Osteoarchaeology tudományos folyóiratban ismertették eredményeiket. „Elsőként húst vágtak le a holttestről, általában a legnagyobb izomkötegeket lefejtve. Ha további kalóriára volt szükségük, feldarabolhatták a testet, végül pedig a csontokat is feltörték, hogy a csontvelőből nyerjenek tápanyagot" – olvasható a tanulmányban. A McClintock-kutatóexpedíció által 1859-ben talált feljegyzés a Franklin vezette expedíció legénységétől Forrás: Origo A csontokon talált késnyomok és a kopások ismeretébena legújabb kutatások szerint már biztosra mondható, hogy a Franklin-expedíció tagjai utolsó kétségbeesésükben valóban kannibalizmusra adták a fejüket. Amundsen járta végig elsőként a semmire sem jó átjárót Az eltűnése után ellentengernaggyá előléptetett Franklin tragikus sorsa megragadta az emberek fantáziáját, könyvek és filmek, sőt egy angol nyelvterületen igen népszerű ballada hőse lett, nevét több sziget és szoros viseli mindkét sarkvidéken. Az eltűnt expedíció rejtélye a művészek fantáziáját is megmozgatt, amint ezen az 1864-ben készült festményen is látható Forrás: Wikimedia Commons Maradványai felkutatására több mint félszáz kísérlet történt, ezek során végül sikerült teljesen feltárni az északnyugati átjárót. Az utat hajón először a múlt század elején a norvég Roald Amundsen tette meg, aki azt is bebizonyította, hogy az átjárónak nincs gyakorlati haszna. Roald Amundsen norvég sarkkutató és felfedező, egy 1908-ban készült fotográfián Forrás: Wikimedia Commons A kutatók megtalálták az expedíció számos nyomát, majd 2014-ben egy kanadai expedíció a Victoria-tengerszoros mélyén rábukkant az Erebus roncsaira. Az Erbrus törzse a mélyben, a 2014-es expedíción készített szonárfelvételen Forrás: Wikimedia Commons Kanadai tudósok a Terror roncsait is felfedezték a Vilmos király-szigetnél lévő Terror-öbölben, mintegy 25 méter mélyen. KAPCSOLÓDÓ CIKKEK Let's block ads! (Why?) Forrás...
