Katharine Hepburn életrajza (Hartford, 1907. május 12. – Fenwick, Connecticut, 2003. június 29.) Katharine Houghton Hepburn (1907. május 12. – 2003. június 29.) amerikai színésznõ. 12 alkalommal jelölték és négy alkalommal meg is nyerte az Oscar-díjat, amivel õ tartja a rekordot Clint Eastwooddal. Katherine vagyonos család gyermekeként született a connecticut-i Hartfordban. Urológus apja és szüfrazsett anyja nyíltnak, szókimondónak nevelte, de nagyra törõ ambícióit a testedzésében is kamatoztatta: úszott, lovagolt, golfozott és teniszezett. A bátyja 14 éves korában véletlenül felakasztotta magát. Katherine-t nagyon megrázta testvére halála, sokáig november 8-át, bátyja születésnapját ünnepelte sajátjaként. A magánórák mellett a Bryn Mawn College óráit hallgatta és itt határozta el, hogy színésznõ lesz. A diploma megszerzése után a Broadway-en és más helyeken kapott kisebb szerepeket. A közönség hamar felfigyelt rá, különösen az 1931-es Art and Mrs. Bottle címû darabban. A következõ évben filmszerepet kapott az A Warrior’s Husband címû kalandfilm hercegnõ karaktere meghozta számára a hírnevet. Filmes ajánlatok egész sora következett és néhány próbafelvétel után kiválasztották a Búcsú a szerelemtõl fõszerepére. Két év alatt öt filmet forgatott, a harmadikért, az 1933-as Morning Glory-ért elnyerte élete elsõ Oscar-díját. A negyedik film, az 1933-as Fiatal asszonyok a 1930-as évek egyik legsikeresebb filmjévé vált. A szokottól eltérõ viselkedése meglepte a közönséget és mikor 1934-ben visszatért a Broadway-re, a The Lake elõadásaira, nem a várt sikert érte el. 1935-tõl 1938-ig csak két fontosabb filmszerepet kapott: az Alice Adams (1935), amelyért megkapta második Oscar-jelölését és a Stage Door címû filmet 1937-ben. Az Elfújta a szél végõs castingjában ketten maradtak Vivien Leighel, Selznick azonban nem mellette döntött. Az éveken át tartó hullámvölgy miatt a közönség beskatulyázta, a kritikusok ,kassza-gyilkosnak; bélyegezték. Elhatározta, hogy ismét visszatér a Broadway-re, ahol 1938-ban óriási sikert aratott A Philadelphiai történet címû darabbal. Egybõl lecsapott a darab megfilmesítésére, õ válaszotta a stábtagokat. A film 1940-ben a színpadi verziónál is nagyobb sikert hozott, a színésznõ megkapta harmadik Oscar-jelölését. Következõ, 1942-es filmje, Az év asszonya vezette be Spencer Tracy-t Katherine életébe, amely kapcsolat 25 éven és nyolc további filmen át tartott. Negyedik Oscar-jelölését is ennek a filmnek köszönhette. Közös filmjeik legsikeresebb darabjai az Ádám bordája (1949), a Pat és Mike (1952), és a Desk Set (1957). Hollywood a leghíresebb románcként tartotta õket nyilván. Kétségtelenül egy pár voltak, de nem éltek együtt folyamatosan, egészen Tracy utolsó pár évéig. Katharine-nak volt pár szerelmi kapcsolata Tracy elõtt, néhány rendezõvel és többek között Howard Hughes producernek és aviátornak is éveken át a szeretõje volt egészen 1938-ig. Hepburnnek azonban csak egy igaz szerelme volt egész életében, Spencer Tracy. Teljesen összetört a szive, mikor Tracy meghalt és sohasem nézte meg utolsó filmüket. Hepburn figuráját Martin Scorsese is megmintázta az Aviátor címû 2004-ben Howard Hughes életérõl készült filmjében. Az Afrika királynõje c. filmmel (1951) Humphrey Bogart partnereként az érett asszony szerepkörébe került és megkapta ötödik Oscar-jelölését. Az 1950-es évek során több filmben is ezt a karaktert hozta (Velence, nyár, szerelem David Lean rendezésében – 1955, Az esõcsináló ; 1956, Suddenly, Last Summer ; 1959). Az 1960-as években a rendezõk elfelejtették egy idõre. Az évtized egyik legsikeresebb filmje, az 1962-es Long Day;s Journey Into Night már a kilencedik akadémiai jelölést hozta meg számára. Öt éves kihagyás után együtt forgatták kettejük és egyben Spencer Tracy legutolsó filmjét, a Találd ki, ki jön ma vacsorára? 1967-ben. Néhány héttel a színész halála után Katherine Hepburn a filmben nyújtott alakításáért elnyerte élete második Oscar-díját. A következõ évben Az oroszlán télen címû filmmel már a harmadik aranyszobrocskát tarthatta a kezében. Az 1970-es években a televízió felé fordult (Glass Menagerie ; 1973, Love Among the Ruins; 1975 és a Corn is Green ; 1979). Továbbra is feltünt kisebb mozis szerepekben, többek között 1975-ben a Cogburn, a békebíróban John Wayne partnereként és 1981-ben Henry Fonda oldalán az Aranytó címû filmben, amelyért hazavihette a negyedik Oscar-díját. Az 1980-as években további TV-filmet forgatott és 1991-ben megírta önéletrajzi könyvét, Me címmel. Utolsó mozifilmje A sors útjai volt 1994-ben, amiben Warren Beatty-vel és Annette Bening-gel szerepelt a vásznon. Ugyanebben az évben készült el utolsó TV-filmje is, One Christmas címmel. Az 1990-es évek közepe felé emlékezet-kihagyásai miatt végleg visszavonult a színmûvészettõl és teljes magányban töltötte napjait. 96 éves korában, otthonában Old Saybrook-ban halt meg. Filmjei 1930-as évek Hepburn A Bill of Divorcementben David Mannersszel A Bill of Divorcement (1932) Christopher Strong (1933) Morning Glory (1933)–Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek Little Women (1933) Spitfire (1934) The Little Minister (1934) Break of Hearts (1935) Alice Adams (1935)–Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek jelölés Sylvia Scarlett (1936) Mary of Scotland (1936) A Woman Rebels (1936) Quality Street (1937) Stage Door (1937) Bringing up Baby (1938) Holiday (1938) 1940-es évek Hepburn a Philadelphiai történetben James Stewarttal Philadelphiai történet (1940)–Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek jelölés Az év asszonya (1942)–Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek jelölés Keeper of the Flame (1942) Stage Door Canteen (1943) Dragon Seed (1944) Without Love (1945) Undercurrent (1946) The Sea of Grass (1947) Song of Love (1947) State of the Union (1948) Adam's Rib (1949) 1950-es évek Afrika királynője (1951)–Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek jelölés Pat and Mike (1952) Summertime (1955)–Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek jelölés The Rainmaker (1956)–Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek jelölés Whisky, vodka, vasmacska - The Iron Petticoat (1956) Desk Set (also known as His Other Woman) (1957) Suddenly Last Summer (1959)–Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek jelölés 1960-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése] Hepburn a Találd ki ki jön vacsorára egy jelenetében Spencer Tracyvel Hosszú út az éjszakába (1962)–Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek jelölés Találd ki ki jön vacsorára (1967)–Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek Az oroszlán télen (1968)–Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek The Madwoman of Chaillot (1969) True Grit (1969) 1970-es évek The Trojan Women (1971) The Glass Menagerie (1973) A Delicate Balance (1974) Rooster Cogburn (1975) Love Among the Ruins (1975) Olly Olly Oxen Free (also known as The Great Balloon Adventure and The Great Balloon Race) (1978) The Corn is Green (1979) 1980-as évek Aranytó (1981)–Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek George Stevens: A Filmmaker's Journey (1984) The Ultimate Solution of Grace Quigley (1985) The Spencer Tracy Legacy (1986) Mrs. Delafield Wants to Marry (1986) Laura Lansing Slept Here (also known as Penthouse Paradise) (1988) 1990-es évek The Man Upstairs (1992) Katharine Hepburn: All About Me (1993) This Can't be Love (1994) Love Affair (1994) One Christmas (1994) Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése] Oscar-díj Egyik díj átadásán sem jelent meg személyesen, minden alkalommal mást küldött maga helyett a gálára. 1982. legjobb színésznő – Aranytó 1969. legjobb színésznő – Az oroszlán télen 1968. legjobb színésznő – Találd ki, ki jön ma vacsorára? 1934. legjobb színésznő – Morning Glory BAFTA-díj 1983. legjobb színésznő – Aranytó 1969. legjobb színésznő – Az oroszlán télen, Találd ki, ki jön ma vacsorára? Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1962. legjobb női alakítás díja – Hosszú út az éjszakába Velencei Nemzetközi Filmfesztivál 1934. Arany Medál: legjobb színésznő – Fiatal asszonyok
