Hogy derítünk fel egy bolygót? Megdönthetetlen szándékkal és rengeteg szenzorral, illetve műholddal, illetve a szatellitekre felszerelt kismilliónyi különböző kütyüvel. Ezt a feladat- és műveletsort kínálja fel a felfedezőknek a SPACEPLAN, az a böngészőből indítható ún. “clicker” játék, ami annyira ráforgat majd minket a műholdépítésre és a napsütés ciklikusságának számolgatására, hogy Carl Sagan és Gagarin egyszerre koccint majd a tiszteletünkre nagyon okos férfiak között valami nagyon távoli helyen. A clicker, más néven incremental játékok az idealizmusban szügyig süllyedt kommunista-ötéves-tervek szimulációi, nem is akárhogyan. A világ legegyszerűbb mechanikájával dolgoznak: ha kellően sokat kattintgatunk egy pontra az egerünkkel, sikerül megvásárolnunk valamit, ami automatikusan generálja nekünk ugyanazt az erőforrást, onnantól kezdve pedig az a célunk, hogy még több gyártósort vásároljunk, ami még több erőforrást generál nekünk. Endgame, végső cél, különleges csattanó nincs. Minden clicker egy ingyenes pszichológusi session, amelynek alkalmával rádöbbenünk, hogy nagyobb igényünk van a sikerélményre, mint általában, úgy imádunk gyűjtögetni, mint még soha semmit és mivel ezek a játékok a leggyakrabban egy böngészőben futnak, megtanulunk alapszinten forráskódot is olvasni, majd szerkeszteni, hogy az igen lassan gyarapodó pénzünket (vagy erőforrásainkat) sok-sok helyiértékkel tudjuk felszorozni. Mindez virális: munkahelyen a clicker-játékok villámgyorsan terjednek, böngészőben futnak, tehát elrejthetőek, emellett pedig lehet dicsekedni azzal, hogy ki mennyire és mit ért már el ezekben (a Cookie Clicker, a Conspiracy Clicker és a Candy Box az a három játék, amit első körben javasolni merünk, ezekkel kb. 1-2 százalékkal csökkenthetjük Magyarország GDP-jét a hónapban, bármennyire is jól futnak el a háttérben). A SPACEPLAN pont a fentebb említett játékokra ver rá kettőt – feladatunk az eddigiekhez képest annyiban változik többek között, hogy a játék narratívát is ad alánk a jobb oldali sidebarban, ebben magyarázza, hogy melyik fejlesztést miért szükséges megvásárolnunk, illetve itt van endgame is, amit nem fogunk lelőni, érdemes elküzdenünk magunkat addig. Energiafejlesztésünk (ugyanis itt wattokat gyűjtögetünk, nem krediteket) attól is függ, hogy éppen mennyire süti a bolygót a nap vagy sem; a játék absztrakt dizájnja pedig önmagában is hangulatteremtő (és gyakorlatilag minden eddigi clicker játékot elegánsan visszasöpör a sarokba). Úgyhogy meetingekre, kávészünetekre és a főnök elől elrejtett aranyvadászatokra ajánljuk, egyben garantáljuk, hogy ha elkezdünk ezzel játszani, sosem tudunk már ugyanolyan szemmel nézni a krumplikra. Tényleg. Mi szóltunk előre.
