Fotó: Facebook „Kemény Zsófi 18 évesen kiállt slammelni, most megjelent az első regénye. A könyv megjelenésekor volt a huszadik születésnapja. Magabiztos, lendületes, érzékeny, humoros és önreflexív, nem is kell több elsőre. Ez valójában nem ifjúsági, hanem kortárs regény” - írtuk tavaly év végén Kemény Zsófi első regényéről, az Én még sosemről. Ez a könyv a Tilos az Á-nál jelent meg, a még mindig csak húszéves szerző két könyvre azonban a Librihez szerződött. Az okokról, a készülő kötetekről, és a csapatépítésről kérdeztük a kiadó vezetőjét, Sárközy Bencét. Kemény Zsófi a következő két könyvére leszerződött a Libri Kiadóhoz. Milyen könyvekre szerződtetek? Egy (felnőtt) verseskönyvre és (felnőtt) regényre. Ha fontosnak tartottátok, hogy a ti szerzőtök legyen, akkor az első regénye miért nem nálatok jelent meg? Egyrészt mert Péczely Dóra kolléganő a Tilos az Á Könyveknél vitathatatlanul gyors volt és jól értesült (mint mindig), másrészt nálunk én alapvetően a kortárs felnőtt fikciós irodalomra fókuszálok, így értelemszerűen ilyen könyveket hozok majd Zsófitól, nem pedig ifjúsági regényt. A Pagony-berek viszont nem felnőttkönyvezik, úgyhogy szerintem ez win-win szituáció lehet, ha a könyvekre fordított energiáink összeadódnak, és erősítik egymást. Mit vártok Kemény Zsófitól, aki még mindig csak 20 éves? Milyen irányba terelnétek őt? Elsősorban azt szeretném, ha fejlődne nálunk, és ha kipróbálhatna dolgokat, mert a tehetsége és szerzőként a szerethetősége vitathatatlan. Olyan szerkesztőt kap Nagy Boglárka személyében, aki partnere lesz a könyvek elkészítése során. Neki is, nekünk is az a fontos, hogy a könyvek minél jobbak legyenek, és hogy továbblépési lehetőséget adjanak Zsófinak. Mit lehet tudnunk a verseskötetéről? Slamek vagy versek lesznek? Egyáltalán el akarjátok ezt ilyen szigorúan különíteni? Ezek versek. Általában nem vagy elvétve keverednek a verseskötetekbe nálunk slamek. Más műfaj, más előadói-befogadói helyzet. És a mérce is nagyon más. És, ugye, vannak dolgok, amiket haza nem viszünk, és olyanok is, amiket meg társaságban nem veszünk elő. Még a néma gyereknek is üvöltenie kell A slam az rock and roll [Könyves podcast #7: Kemény Zsófi] Család - gyerek - kedves ismerősök - Kemény István és lányai a Rokonok sorozatban Lehet valamit tudni a második regényéről? Kiadóként tudjátok, akarjátok terelni valamilyen irányba őt? Nem lehet. Mármint tudni. Igazából csak beszélgettünk róla. A világban ez eléggé bevett, hogy tehetségesnek tartott írók jövőben megszülető alkotásának egy kiadó bizalmat szavazzon. Van, akit ez inspirál, van, akit elriaszt és blokkol, azokat pedig nyilván bosszantja, akikkel ez nem történik meg. A hazai könyvpiacon nem megszokott, hogy az író, mint egy profi sportoló, csapatot váltson. Lehet ilyen értelemben egy kiadónál csapatépítésről beszélni? Kezdettől fontosnak tartottam, hogy „csoportos” megjelenési lehetőséget nyújtsunk pályakezdő fiatal szerzők számára. Ezt láttam a legnagyobb hiánynak, mivel a bejáratott kiadók pályakezdőkkel csak eseti jelleggel foglalkoztak. Ilyen értelemben nálunk lehet valódi csapatépítésről beszélni, ahogy a kiadó részéről valódi befektetésről is. Az elmúlt években mi hoztuk ki többek közt Bartók Imre, Finy Petra, Lanczkor Gábor, Pion István, Simon Márton, Sirokai Mátyás, Sopotnik Zoltán, Závada Péter könyveit. És persze Dunajcsik Mátyásét, akinek emellett főszerkesztőként és emberileg is sokat köszönhetek. A Költészet Napjára ezúttal is három új verseskönyvvel jövünk: Kemény Zsófié mellett Dékány Dávid- és Sirokai Mátyás-kötetekkel. Az eligazolásra válaszul: a jelen eset szerintem ez nem igazi eligazolás, lásd fentebb. De volt, és lesz olyan is. És igazából engem ebből csakis a mindenkori érintett szerző és az olvasói érdekelnek. Egy fiatal (akár elsőkönyves) szerzőnek mi a legfontosabb, amit egy kiadó nyújtani tud? Az talán a legfontosabb, hogy komolyan veszi a kiadó az alkotó embert és a produktumot, és nem tesz úgy, mintha szívességet tenne, amit a szerző viszont érezzen is mindjárt megtiszteltetésnek. Kemény Zsófi következő könyvei a Librinél jelennek meg - KönyvesBlog
