A nemzetközi kutatócsoport 51 ember genomját elemezte, a legidősebb 45 ezer, a legfiatalabb 7 ezer éve élt. Az eredmények megmutatták, milyen kapcsolatok lehettek a különböző csoportok között, de azt is, milyen színű volt a bőrük és a szemük. Az is kiderült, hogy a neandervölgyiek genetikai öröksége idővel egyre csökkent az európai homo sapiensnél, ami a kutatók szerint a természetes kiválasztódás számlájára írható. A Nature tudományos lapban közzétett tanulmány az európai őstörténet mintegy 40 ezer évét kutatta. A legkorábban érkező embercsoportok közül voltak, amelyek kevés nyomot hagytak a későbbi népesség génjeiben. A később, 37-14 ezer évvel ezelőtt élt európaiak azonban egyetlen populáció leszármazottai. David Reich, a bostoni Harvard Egyetem orvosi karának kutatója, Svante Paabo, a lipcsei Max Planck evolúciós antropológiai kutatóintézet munkatársa és kollégáik bizonyítékot találtak arra, hogy az egyik legfontosabb európai jégkorszaki kultúra, az aurignaci népét 34-26 ezer évvel ezelőtt elűzte a gravetti kultúra népe. Mintegy 14 ezer évvel ezelőtt az európaiak egyre közelebbi kapcsolatba kezdtek kerülni közel-keleti, kaukázusi és török populációkkal. Ez egybeesett a jégkorszak végének első hosszabb meleg időszakával és egy délkeleti irányból jövő népvándorlást tükrözhet. Hétezer évvel ezelőtt, az újkőkorban és a mintegy ötezer éve kezdődött bronzkorban lezajlott tömeges népvándorlás átformálta Európa genetikai arculatát. A jégkorszaki gének elemzése – többek között – azt mutatja, hogy a korabeli európaiak haja, szeme barna volt, csak 14 ezer éve kezdett terjedni a kék szem, a sápadt bőrszín hétezer éve jelent meg. A korai európaiaknak több neandervölgyi génje volt, mint a mai embernek, ami azt az elképzelést támasztja alá, hogy a homo sapiens “unokatestvérétől” örökölt génjeinek káros hatásai lehettek és a természetes szelekció miatt mehettek veszendőbe.
