Leövey Leó Színművész - komikus, operettbuffó, karakterszínész, rendező Született: 1869. október 23. Kolozsvár, Magyarország, ma Cluj Románia, Elhunyt: 1938. július 29. Budapest, Magyarország Főbb szerepei: Planquette: A corneville-i harangok - Gáspár Szomory Dezső: Bodnár Lujza - gróf Thurein Szép Ernő: Háromlevelű lóhere - Öreg színész Rendezései: Huszka Jenő: Aranyvirág Millöcker: Boszorkány ifj. J. Strauss: A denevér Életrajza: Adatok: 1893 - Solymossy Elek tanítványa 1893. augusztus 1-én kezdte pályáját, a Leszkay András vezette társulatnál 1894 - 1895 - a Felvidéken működött 1895 -1896 - Szabadkán játszott 1896 - 1900 - a Kolozsvári Nemzeti Színház tagja volt 1901 - 1902 - Makó Lajos buda-temesvári társulatnál aratott sikert 1902 - 1905 - a Szegedi Nemzeti Színház társulatában játszott 1905-1907 - visszatért a Kolozsvári Nemzeti Színházhoz 1907-1910 - Aradon majd 1910-1912 - Nagyváradon játszott 1916-1918 - Pécsett működött, mint főrendező, és mint jellemkomikus 1918-1931 - a Kolozsvári Nemzeti Színház tagja 1932 - nyugdíjasként Magyarországra települt, Budapesten élt 1932 - a Király Színház szerződtette 1933-34 - a Belvárosi Színházban játszott 1934-től haláláig a Vígszínház tagja 1935-1938 - vállalt szerepeket a Városi, a Pesti, valamint a Royal Színházban 1938. július 29. - az 59 éves komikus váratlan halála 1990 - 2010 - a Farkasréti Temetőben lévő sírját felszámolták, maradványai ismeretlen helyen Összefoglaló: A megidézett színészek rendezők közül a magyar vidéki színjátszás nagyságait többnyire háttérbe szorítják a fővárosi színjátszás szereplői. Kevés szó esik róluk, főképp jóval haláluk után. Ezen kíván javítani szerkesztőségünk jelen szócikk összeállításával is: Leövey Leó - aki a XX. század első harmadának egyik legjelentősebb és legnépszerűbb vidéki operettbuffója és komikusa volt. Színész család gyermeke. Apja a népszerű Leövey József volt, anyja Ujfalusi Gizella is már korán a színi pályát választotta, s féltestvére, a korán elhunyt nővére Leövey Ilka a Budai Színkör tagja is kedvelt színésznőként volt ismeretes. Családi nyomásnak engedve hivatalnokként működött, amikor ráébredt számára a színpad az egyetlen élhető élettér. Az ismert kolléga, Solymossy Elek magántanítványa lett, Akadémiát nem végzett. 1893. augusztus 1-én kezdte pályáját a Leszkay András vezette társulatnál, s több, mint harmincöt éven keresztül működött a vidék nagyobb városai színházában, különböző társulatoknál többnyire operettbuffó szerepkörben, később vezető komikusként. Számos társulat tagja volt pályafutása során, s mint mondják fellépett az akkori Osztrák-Magyar Monarchia szinte valamennyi nagyobb városában, mégis kötődése elsősorban Kolozsvárhoz volt a legerősebb, s nem csak azért, mert ennek a színtársulatnak volt a tagja a leghosszabb időn keresztül, hanem legzajosabb sikerei is szülővárosához fűzte. Nyugdíjasként érkezett Budapestre, ahol rövidesen egyre több szerepet kapott, sőt pályája második csúcspontját is ezek évek határozták meg. 1934-ben szerződtette a Vígszínház, amelynek haláláig népszerű tagja maradt. Életrajza: Színészcsalád tagja Leövey Leó - aki a XX. század első harmadának egyik legjelentősebb és legnépszerűbb vidéki operettbuffója és komikusa volt - Kolozsvárott született színész családban, 1869. október 23-án. Édesapja az a Leövey (Lövői) József volt, aki az 1860-1870-es évek egyik kedvelt vidéki színészeként, rendezőjeként volt ismert, és aki nemesi származását 1453-ig vezette vissza, amikor is V. László királytól, felmenője nemesi oklevelet és birtokokat kapott Erdélyben. Édesanyja Ujfalusi Gizella (1852-1888) színésznő volt, aki pályáját 1868-ban kezdte Jakab Lajos társulatánál. Fiatalon, 36 évesen hunyt el akkori állomáshelyén, Csákován, ahol Miskolczi László direktor búcsúztatta el a társulat nevében. Féltestvére, nővére Leövey Ilka (1858-1889) színésznő volt, aki a pályát gyerekszínészként kezdte 1868-ban Pest városában. Több évi vidéki működés után került 1880-ban a legendássá lett Budai Színkör társulatához, ahol első szerepe a "Betyár kendője" című népszínmű Örzse szerep volt. Rövidesen Beleznay Ignác felesége lett, és visszavonult a színpadtól. 31 évesen hunyt el váratlanul Szeged városában. Pályakezdése - első nagy sikerei Leövey Leó gyerekkora a színház körül telt, s különböző városok színpadai voltak életének meghatározó helyszínei. Bár édesapja kérésének eleget téve civil foglalkozású emberként, egy közhivatalban kezdett dolgozni, de a színpad világának vonzása erősebb hatást gyakorolt rá, s rövidesen színpadra lépett. Sok mindent tapasztalt, látott már addigi is a színház világából, de tanulni, szeretett volna, tudatos képzésben részesülni. 1893-ban egy évig Solymossy Elek tanítványa lett, Akadémiát soha sem végzett, de talán nem is volt rá nagy szüksége. Pályáját 1893. augusztus 1-én kezdte Leszkay András vezette társulatnál, s harminc éven keresztül működött a vidék nagyobb városai színházában, különböző társulatoknál többnyire operettbuffó szerepkörben, később vezető komikusként. 1894-ben a Felvidéken, 1895-ben Szabadkán játszott, 1896-1900 között, négy évadon át kolozsvári társulatot erősítette. Leövey itt Kolozsvárott lett a vidék legünnepeltebb komikusa. Sikereinek csúcsát később is mindig Kolozsvár jelentette. A Vígszínház megalapítása miatt Pestre kerüló Ditrói Mór működését követően Megyeri Dezső vette át a színház irányítását, amelynek legünnepeltebb színészei közé tartozott Leövey Leo is. Népszerűsége ekkoriban vetekedett, sőt némelykor túltett a primadonnáékon is. Szokásban volt, hogy a kedvenc primadonnát megvárták fiatalok és rajongók egy csoportja a művészbejárónál, és kocsijából a lovat kifogva maguk húzták a kocsit a kisasszony lakásáig szeretetből, lelkesedésből. Leövey nem járt kocsin, de gyakori volt, hogy tucatnyi fiatal ácsorgott rá várva a művészbejárónál, s a lelkes csapat éljenzésével kísérte gyalog a legközelebbi étterembe vacsorázni őt. Nem volt ritka, hogy az ifjúság hallani is akarta kedvencét, úgy hogy ilyenkor Leövey rendszerint megállva az étterem bejáratánál formás beszédet rögtönözve köszönte meg az ünneplést. A publikum nem felejtette el egykori kedvencét később sem. Bár Leövey számos társulat tagja volt pályafutása során, s mint mondják fellépett az akkori Osztrák-Magyar Monarchia szinte valamennyi nagyobb városában, mégis kötődése elsősorban Kolozsvárhoz volt a legerősebb, s nem csak azért, mert időben ennek a színtársulatnak volt a tagja a leghosszabb időn keresztül, hanem legzajosabb sikereit is ebben a városban élte át. Leövey az operettbuffó, a jellemszínész és a főrendező Pályakezdőként 1901-ben Makó Lajos buda-temesvári társulatnál aratott sikert, majd három évre (1902-05) Szegedre szólította szerződése. Két évadra (1905-1907) visszatért a Kolozsvári Nemzeti Színház társulatához, hogy szerződésének lejárta után Aradon (1907-1910) folytathassa Erdélyben egyre szélesebb körben ismerté vált pályáját. Ezt követően (1910-1912) Nagyváradon játszott. 1916-tól Pécsett működött, ahol mint főrendező két éven át főképp operetteket vitt színre, miközben jellemkomikus szerepkörben rendszeresen színpadra lépett. 1918-tól további 13 évig volt a Kolozsvári Nemzeti Színház tagja. Itt Kolozsvárott ünnepelte meg 1926. március 3-án színpadra kerülésének 30 éves évfordulóját, az "Ezred" című bohózatban. Ugyancsak itt Kolozsvárott kötött házasságot 1927 januárjában szentháromsági Magyary Judittal, a Kolozsvári "Ellenzék" alapító főszerkesztőjének leányával. 1932-ben került át a közben Romániához csatolt Erdélyi területekről Magyarországra, s rögtön a régóta vágyott főváros egyik kiemelt színháza, a Király Színház szerződtette, bár eredetileg civil nyugdíjas emberként érkezett a városba. Nyugdíjas korú művész sikere Budapesten Több mint harmincöt évnyi vidéki színjátszást követően, nyugdíjaztatása után valósult meg régi álma: ő is pesti színész lett. Régóta vágyott, és szeretett volna Pestre jönni színésznek, de ez valahogyan soha sem sikerült, csak idősebb fejjel. Eleinte úgy gondolta, ha már, mint színész nem kerülhetett fel Budapestre, akkor mint nyugdíjas magánember fogja eltölteni a hátralévő éveit. Ám a fővárosba érkezésének hamar híre ment, s először a Király Színház, majd más színházak is kedvvel foglalkoztatták a tiszteletreméltó külsejű, kitűnő színészt. 1933-1934 között a Belvárosi Színházban szerepelt. Mint nyugdíjas színész érte meg a fővárosban sikerei második nagy hullámát. A Vígszínház Szomory Dezső: Bodnár Lujza című színművének bemutatására készült 1933-ban, amikor is gróf Thurein szerepére Leöveyt ajánlották Jób Dániel figyelmébe. A bemutatót követően Leó bácsi olyan nagy sikert aratott játékával, hogy a Vígszínház igazgatósága azonnal a színházhoz szerződtette. 1934-től haláláig a Vígszínház társulatában játszott, de népszerűsége okán vállalt fellépéseket a Pesti, a Városi és a Royal Színházban is egy-egy karaktert alakítva. Hamar megszerette a főváros közönsége, ám fájdalom a kései dicsősége és tündöklése nem sokáig tarthatott, mert a nagyszerű komikusnak hirtelen kellett itt hagynia a színpadot. Leövey a színművész Elegáns megjelenése, komoly arckifejezése, szöges ellentétben állt a játszott figurák többségével. A legnagyobb poénokat is képes volt a pillanat hitelességével előadni, mintha csak épp akkor jutott volna eszébe, a megfelelő mondat. A legmulatságosabb jelenetekben is rezzenéstelen arckifejezéssel, már-már bosszankodva nézett ki a közönségre, jelezve: - nem értem kérem, ezen mi nevetnivaló van. Magánéletben kedves, visszahúzódó, elegáns egyszerű ember benyomását keltette. Fennamardt róla az az anekdota, amely szerint egyik vidéki színházhoz való megérkezését követően, az újdonsült direktora hitetlenkedett, hogy ez a hivatalnok kinézésű csöndes ember lenne a híres komikus? A legenda szerint erre így válaszolt a művész: "- Uram én csak a színpadon akarok komikus lenni és nem az életben." Halála - felszámolt sírja Az 1937-38-as évad végéig aktívan játszó 59 éves komikus halála váratlanul ért mindenkit. Halála előtt 10 nappal sokak meglepetésére beteget jelentett a Vígszínházban, ahol az ősszel induló szezonban további szép feladatokra kapott felkérést. Gyors lefolyású tüdőgyulladás vitte el az örökké vidám, a magánéletben talpig úriember művészt a fővárosban 1938. július 29-én. Sírja a Farkasréti temetőben volt, ám miután nem került fel a védett sírok listájára, a sírt idővel a temető igazgatósága felszámolta. A nagyobb anyagi bevétel érdekében és gazdaságosabb hely-kihasználás végett többek között erre a sírhelyre is urnás temetkezési sort emeltek, amely helyen kötött idejű, rendszerint 10 évre váltható sírkamrák sora találhatóak. Sajnálni való, hogy a nemzeti és kegyeleti szempontokat felülírták a gazdasági meggondolások olyan sírok esetében is, mint például Alszegi Lajos színművész, Balogh Rudolf a háború előtti korszak egyik legjelentősebb magyar fotóművésze, vagy Bárd Ferenc népszerű Bárd zeneműkiadója, Halmay Tibor a hazai és berlini színpadok nagyszerű táncoskomikusa, Lóth Ila /Rónai Margit a magyar hangosfilm első nagy sztárja, Palasovszky Ödön színművész, rendező, költő és műfordító a hazi avantgard színjátszás megteremtője, Pán József díszlettervező, bábfilmrendező Leövey Leó a vidék Magyarországának egyik legnagyobb komikusának sírjával egyetemben. Vizsgálat soha nem indult a felszámolások ügyében, pedig nemzeti kultúránk fontos részei kerültek felszámolásra, és "törlésre" visszahozhatatlanul, felelősségre vonás és következmények nélkül.
