Lev Tolsztoj Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828. szeptember 9 – 1910. november 20.) orosz író, aki elsősorban regényeket és novellákat, majd a későbbi élete során színdarabokat és esszéket írt. Két legismertebb műve a Háború és béke, valamint az Anna Karenina, melyek közismerten minden idők legnagyobb regényei és a realista fikció csúcsa. Tolsztoj a bonyolult és ellentmondásos személyiségéről, érdekes erkölcsi és aszketikus nézeteiről is híres volt. Életrajza Tolsztoj Oroszország Tula régiójában, Jasznaja Poljanában a családi birtokon született. A Tolsztojok régi nemesi család voltak, a grófi címet még I. Péter cártól kapták. Tolsztoj az öt gyermek közül a negyedik volt a családban. Édesapja Nyikolaj Iljics Tolsztoj gróf és Marija Tolsztoj grófnő. Tolsztojt és testvéreit a rokonok nevelték föl, miután a szülők az író gyerekkorában meghaltak. Tolsztoj 1844-ben kezdett el jogot és keleti nyelveket tanulni a kazanyi egyetemen. Tanárai úgy jellemezték őt, hogy „nem tud és nem is akar tanulni.” Tolsztoj otthagyta az egyetemet és hazatért a családi birtokra, majd idejének nagy részét Moszkvában és Szentpéterváron töltötte. 1851-ben, miután számos szerencsejáték tartozást halmozott föl, bátyjával a Kaukázusba mentek és beléptek a seregbe. Ez idő tájt kezdett el írni. Szevasztopol eleste után elhagyta a sereget, és Szentpétervárra ment. 1862. Szeptember 23.-án vette feleségül az akkor 18 éves Szofja Andrejevna Berszet, egy neves moszkvai orvos lányát, aki 16 évvel volt fiatalabb Tolsztojnál. 13 gyermekük született, akik közül öten még gyerekkorban meghaltak. Ez az időszak volt Tolsztoj legtermékenyebb korszaka. 1863-69 között írta meg a Háború és béke című regényét, majd 1873-77 között az Anna Kareninát. 1889-1899 között született meg a Feltámadás című szintén nagy regénye, mely az erkölcsi felemelkedés lehetőségét és a szellemi megtisztulást mutatta be, és ami kiközösítést eredményezett Tolsztoj számára. 1910. november 7.-én menekülés közben tüdőgyulladásban halt meg az astapovoi vonatállomás főnökének lakásán.
