Olvasónktól kaptuk a kérdést, és rájöttünk, ezt úton-útfélen már másoktól is hallottuk. Megmagyarázzuk a titokzatos J betűt. Valóban, megnézegetve az elmúlt időszakban kapott e-maileket, elég sok helyen szerepel önmagában a titokzatos J betű. Körbekérdezve mástól is hasonló válaszokat kaptam, és bizony olyan ismerős is akadt, aki azt hitte, ez valami aláírás (igaz, furcsállta a dolgot, mert a küldő neve nem J-vel kezdődött, sőt még később sem szerepelt a nevében ez a betű). Szóval hogy is kerül a levelekbe a J betű? A válasz egyszerű: azok miatt, akik Outlookból leveleznek, és úgy gondolják, rajtuk kívül az egész világ ugyanígy tesz. A tétel bizonyításához felkértem a szerkesztőségben Outlookkal levelező Borovitz kollégát, aki amúgy sincs ellene a humornak, hogy ugyan már, küldjön nekem valami nagyon vicceset. Mert bizony úgyis tudtam, hogy benne lesz a “bűnjel”. meg is érkezett a levél, és valóban, ott figyel a J betű. Mutatom. “Háhá, megvagy!” – gondoltam kissé teátrális sherlocki hanghordozással, miközben a háttérben ezt hallottam: Már csak az kellett a bizonyításhoz, hogy megkérjem a gyanútlan zenész-újságírót, ugyan küldjön már egy képernyőfotót az elküldött levélről. Megtette, és most leleplezzük a titkot. Íme, az Outlookban ez szerepelt a J helyett. Igen, ennyi a titok nyitja: az Outlook a szmájlit egy olyan karakterben tárolja, amely egy másféle levelezőkliensben, például a Gmail vagy a Yahoo rendszerében egyetlen, mezei J betűként látszik. Szóval ezúton jelezném az outlookosoknak: gondoljanak a “levelező-diverzitásra”, és amikor egy pontot és egy zárójelet írnak be, amit a kliens automatikusan szmájlivá alakít, egyetlen visszatörlés gombbal állítsák vissza a szmájlit a kettőspont-zárójel formába, így más is érteni fogja a dolgot, és nem gondol helyette valamilyen titkosírásos, szabadkőműves összeesküvésre.
