Tudomány Mégsem vízfolyások nyomait találták a Marson

Kevés mennyiségben, de valóban lehet víz a Mars visszatérő lejtősávjain - derült ki a NASA legfrisebb elemzéséből. Korábban feltételezték, hogy akár vízfolyamokat is rejthetnek ezek a területek, most azonban kiderült, hogy valószínűleg itt sincs sokkal több folyadék, mint a Föld legszárazabb sivatagjaiban.


A Mars körül 2001 óta keringő Mars Odyssey kutatószonda adatainak elemzése alapján valóban van víz a vörös bolygón - csak nagyon kevés. Egy tavalyi bejelentés szerint az úgynevezett visszatérő lejtősávok (recurring slope lineae, röviden RSL) akár vízfolyásokat is rejthettek volna, ha az újabb adatok nem cáfoltak volna rá a teóriára - írja a NASA egy sajtóközleményben.



Egy fiatal marsi kráter fekete lejtősávokkal

Forrás: NASA/JPL/University of Arizona
A legszárazabb földi területekhez hasonlíthat


Az űrszonda megmérte a felszíni hőmérséklet változásait, amiből kiderülhet, mennyi nedvességet rejt a talaj. Az Odyssey Hőmérsékletkibocsátási Képalkotó Rendszere (Thermal Emission Imaging System, THEMIS) segítségével a kutatók megállapíthatják, mennyire gyorsan nő a nedvesnek hitt talaj hőmérséklete, ez pedig árulkodhat arról, mennyi víz található benne, és milyen mélyen.

A kutatók a marsi Grand Canyonnak is nevezett Valles Marineris kráterein található RLS-eket vizsgálták, és megfigyelték a THEMIS által rögzített adatokat az elmúlt néhány évből. Kiderült, hogy a felső talajrégetek esetében a víz mennyisége mindössze 3 tömegszázalék, ami nagyjából megegyezik az Atacama-sivatag vagy az Antarktiszon található Dry Valleys víztartalmával - ezek pedig a legszárazabb területek a Földön.

Hidratált sók biztosan vannak a talajban


A 2015-ös kutatások eredményeivel annyiban a mostani adatok is összecsengenek, hogy az RLS-ekben valóban ásványi (hidratált) sókat találtak, amelyek vízből csapódtak ki.



Visszatérő lejtősávok nyomai

Forrás: NASA/JPL/University of Arizona

"Az a helyzet, hogy hidratált sók akkor is megjelenhetnek a talajban, ha nincs nagyobb mennyiségű víz a környéken" - mondta el Christopher Edwards, az Észak-Arizonai Egyetem fizika karának professzora, és a kutatásról készült tanulmány egyik szerzője. "Úgy is létrejöhetnek, hogy az atmoszférában található párából csapódnak ki, nincs szükség hozzá talaji vízmennyiségre."

A korábban vízmosásoknak hitt RLS-ek a bolygó több területén is megjelennek, általában a marsi tavasszal és nyáron alakulnak ki, az év többi részében pedig elhalványulnak. A mostani felfedezés még nem jelenti, hogy egyáltalán nincs köze a víznek a lejtősávok kialakulásához, csupán azt, hogy nem lehet biztosra mondani: folyékony vagy fagyott víz a felelős a sötét foltok megjelenéséért - ugyanúgy okolható érte olyan folyamat, amelynek semmi köze nincs a talaj víztartalmához.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Let's block ads! (Why?)

Forrás...