Megint olyan korban élünk, ahol vitában, érvként hangzik el: Magyar vagy-e? A politika részéről folyamatos nemzeti nagyjaink kisajátítása, félremagyarázása a megosztás jegyében. Az egyik ilyen Zrínyi Miklós, az arisztokrata költő, politikus, hadvezér, aki épp annyira volt magyar, mint amennyire nem, életműve pedig pontosan azt példázza, amit ma megint kevesen képesek elfogadni: a hazáért, közösségért tenni, harcolni nem születés kérdése. Zrínyit próbálták-próbálják kisajátítani magyarok, horvátok, a soviniszták és kommunisták, miközben a vele foglalkozó kutatások egyetlen, ám talán legfontosabb tényről megfeledkeznek – azokról az egykorú államkeretekről, amelyekben élt és alkotott. Pályáját és lojalitását sem a horvát, sem a magyar nemzetépítés jegyében nem lehet megérteni. Három színpadon játszott A mohács utáni, döntően új államigazgatási rendszerben Zrínyi Miklósnak egyszerre három állam színpadán kellett politizálnia, helytállnia, védelmezni a maga és országai érdekét – írja Pálffy Géza történész Három ország hőse alcímet viselő esszéjében a BBC History magazinban. Ez a három színpad pedig a Magyar Királyság elitjét, a Horvát Királyság rendiségét és a Habsburg Monarchia jelentette. Karrierjét egyszerre építgette mindhárom államban, szorosan kötődött a Habsburg udvarhoz. Birtokai a magyar-horvát határrégióban feküdtek, ezek védelme a török ellen egyben két országa érdekeit is szolgálta. Az 1640-es évektől Zrínyi Miklós egyszerre volt a dinasztia állandó hadseregének főtisztje, horvát bánként a Magyar Királyság második főméltósága és a horvát rendek vezetője. Tisztségei és lojalitásai határok fölött álltak, mindig adott helyzetben kellett eldöntenie, hogy éppen melyik regisztereit erősíti fel – fogalmaz Pálffy Géza. Magyar, horvát és “Habsburg” Feleségei is a Habsburg Monarchia elitjéhez, nemzetek feletti arisztokráciájához kötötték, de nyelvi identitása is sokszínű volt. Anyanyelveként a magyart és a horvátot bírta, emellett magas szinten művelte a latint, a németet, beszélt olaszul és némileg törökül is. Politikusként, katonaként és íróként lojalitásait és identitásait különféle helyzetekben eltérő módon “regisztrálva” Zrínyi egészen különböző szerepekbe kényszerült – jegyzi meg a történész, majd felteszi a kérdést: Kié Zrínyi? Mindenkié. Egyszerre volt elismert és meghatározó tagja a Magyar-Horvát Királyság és a Habsburg Monarchia politikai-katonai elitjének. A XVII. században a dinasztia, uralkodó iránti hűség összeegyeztethető volt a “hazafisággal”, azaz a magyar és a horvát érdekek védelmével és több haza eredményes szolgálatával. Joggal lehet rá büszke minden magyar és horvát, sőt osztrák és közép-európai állampolgár.
