Svájci kutatók azonosították az ébredésért felelős agyi mechanizmust. A felfedezés új fejezetet nyithat az alvászavarok és a vegetatív állapotban lévő betegek kezelésében. A krónikus alvászavarok rengeteg ember életét keserítik meg, és szinte mindegyikünknek vannak időnként kisebb-nagyobb alvásproblémái. A klinikai és kísérleti kutatások egyaránt azt mutatják, hogy nem csak az alvás mennyisége, hanem a minősége is számít: testünk és idegrendszerünk csak mélyálomban tud megfelelő módon regenerálódni. „Az alvászavarok sokkal súlyosabb következményekkel járhatnak, mint az álmosság vagy a hangulatingadozás. Rossz hatással lehetnek a kognitív képességeinkre, felboríthatják a hormonháztartásunk működését, és növelhetik a szív- és érrendszeri, valamint az emésztőszervi megbetegedések kockázatát” – mondta a Science Dailynek nyilatkozva Antoine Adamantidis, a Berni Egyetem klinikai kutatásokkal foglalkozó karának vezetője. A kutatók szerint azok, akik keveset vagy rosszul alszanak, védtelenebbek az olyan idegrendszeri betegségekkel szemben, mint az Alzheimer-kór, a Parkinson-kór, vagy a skizofrénia. Sajnos, a ma használt gyógyszeres és egyéb terápiák nem igazán alkalmasak az alvászavarok kezelésére: nagyon hiányoznak azok a „személyre szabott” gyógymódok, amelyek valóban hatékony segítséget nyújthatnának. Nem csoda, hogy világszerte számos tudós foglalkozik az alvászavarok gyógyításának kutatásával és az alvásmechanizmus működésének megfejtésével. Köztük Carolina Gutierrez Herrera svájci orvoskutató is, aki Adamantidis-szal és néhány német kollégájával közösen nemrég rendkívül jelentős felfedezést tett: kísérleti egereknél sikerült azonosítaniuk egy agyi idegpályát, amelynek stimulálása azonnali éberséget, gátlása pedig mélyalvást okoz. Az emlősöknél általában két alvásfázist különböztetnek meg: a felületes (nem-REM) és a mélyalvást (REM). Herreráék azokat az idegpályákat azonosították, amelyek ezért a két fázisért felelősek. Ezek két agyterületet, a talamuszt és a hipotalamuszt kötik össze. A kutatók optogenetikai módszerrel (rendkívül rövid, alig néhány milliszekundumos fényimpulzusokkal) aktiválták a hipotalamusz neuronjait: mint kiderült átmeneti bekapcsolásuk azonnali ébredést, folyamatos stimulálásuk pedig tartós éberséget okoz. A kísérlet fordítva is működött: az idegsejtek kikapcsolása hosszan tartó, könnyű álmot okozott az egereknél. A tudósok szerint valószínű, hogy a krónikus álmatlanság egyik oka éppen ezeknek az áramköröknek a túlzott aktivitása lehet. Az idegi áramkörök aktivizálása olyannyira hatékonynak bizonyult, hogy még az altatásban lévő kísérleti állatokat is fel tudták ébreszteni vele. „Ez egy rendkívül izgalmas felfedezés, hiszen lehetővé teheti olyan terápiás módszerek kidolgozását, amelyekkel akár még a vegetatív állapotban lévő betegek is felébreszthetők lehetnek” – jelentette ki Adamantidis.
