Szívroham következtében 72 éves korában meghalt Carlos Alberto Torres, a brazil labdarúgás egyik legnagyobb alakja, az 1970-es világbajnok válogatott csapatkapitánya. Generációjának egyik legkiválóbb védője 1944. július 17-én született Rióban. 19 évesen csatlakozott a Fluminense csapatához, és már az első szezonjában hírnevet szerzett magának. Védő létére nem csupán kiválóan olvasta a játékot és nagyszerű ütemérzékkel szerelt, de tökéletesen bánt a labdával, képes volt irányítani és bekapcsolódni a támadásokba, erre a hatvanas években ritkán vállalkoztak védők. 1966-ban a Santoshoz igazolt, ahol Pelé csapattársa lett. 1974-ben visszatért a Fluminenséhez, 1977-ben játszott a Flamengóban, majd 1982-es visszavonulásáig két amerikai klubban - California Surf, New York Cosmos – szerepelt. A válogatottban 53 alkalommal szerepelt, és nyolc gólt szerzett. Már az 1966-os világbajnokságra készülő bő keretnek is tagja volt, de végül nem jutott ki Angliába. Az 1970-es vébén azonban szenzációsan futballozott, az olaszok elleni döntőben szerzett gólját a torna egyik legszebbjének tartja a szakma. Az 1974-es vébéről állandó térdsérülése miatt lemaradt, és bár még az 1978-es selejtezőkön is szerepelt, végül 1977-ben búcsút intett a válogatottságnak. Edzőként megfordult többek között a Flamengo, a Corinthians, a Botafogo és a Fluminense csapatainál, de dolgozott az Egyesült Államokban (Miami Sharks), Mexikóban (Monterrey) és Kolumbiában (,Once Caldas, Unión Magdalena) is. Volt ománi szövetségi kapitány, dolgozott a nigériai nemzeti csapat mellett, utoljára Azerbajdzsánban ült kispadon, ahonnan 2005 júniusában menesztették. Utolsó mérkőzése dicstelen volt: csapata hazai pályán 3-0-ra kikapott a lengyelektől, a szövetségi kapitány pedig a harmadik gólt követően a pályára rohant, tiltakozott a bírónál, később pedig dulakodni kezdett a negyedik játékvezetővel is. Let's block ads! (Why?) Forrás...
