A magyar pólóválogatott egyetlen komoly ellenfelét sem tudta legyőzni az olimpián, és a Montenegró elleni, ötösökkel elveszített negyeddöntő után így csak az 5-8. helyért szállhatott harcba. A házigazda brazilok elleni helyosztón aztán nagyon könnyedén, 13-4-re nyert, az ötödik helyért a görög-spanyol meccs győztese vár Magyarországra. Nem könnyű megemészteni, de sajnos ez a realitás, hogy a magyar férfi vízilabda-válogatott jelenleg nincs ott a világ legjobb négy csapata között. Legalábbis, amit az olimpián produkált, az alapján semmiképp nem. Igaz, hogy veretlenül sikerült megnyernie a csoportot, de azért nem mindegy, hogyan. Az utolsó, brazilok elleni csoportmeccsen még a továbbjutásért is izgulni kellett, ha a négyszeres olimpiai bajnok Ratko Rudic vezette együttes netalán tán két góllal győz, akkor szégyenszemre a csoportból sem jutottunk volna tovább. Persze, ettől nem kellett félni, már csak azért sem, mert a brazilokat, ha nagyon kell, a magyar B csapat is bármikor elkalapálná (hogy a szerbeket hogyan győzték le, az továbbra is az olimpia legnagyobb talánya). Ráadásul a házigazda nem igazán törte össze magát, hiszen tudta: ha nyer, és csoportelső lesz, akkor a bivalyerős Montenegróval kell majd játszania a négy közé jutásért. A 2013-a vb-arany és az olimpiaspecialista elődök sikerei magasra tették a lécet Forrás: MTI/Illyés Tibor Más kérdés, hogy végül Horvátország is kemény diónak bizonyult (10-6-ra nyert a címvédő), így Brazília sem jutott el az érmes csatározásokig. Bosszantó volt ez a sok döntetlen Benedek Tibor csapata simán, 10-6-ra lehozta a brazilok elleni meccset, így nyolc közé jutott. De ami előtte történt, arról érdemes még pár szót ejteni. A szerbek elleni peches döntetlenen még csak bosszankodtunk, ám az ausztrálok és a görögök elleni iksz után már feltehettük a kérdést: lesz-e bármi esélye a csapatnak az éremre? Hamar kiderült, hogy nem. Montenegró ellen Varga Dénesék végig csak futottak az eredmény után, és bár sikerült döntetlenre menteni a találkozót, az ötösöknél ezt a pszichikai előnyt - a feltámadó csapat általában jobb passzban van a ráadás előtt - nem tudtuk továbbjutásra váltani. A játékunkat a magyar kapitány gyengének minősítette, Montenegró összességében megérdemelten jutott az elődöntőbe. A lebonyolítás ezzel együtt nem az olyan őszinte csapatoknak kedvezett, mint amilyen a magyar, Benedek ki is mondta a meccs után, ő nem tud mit kezdeni azzal, ha a szabályok lehetőséget adnak a csalásra. Az utolsó körben már nagyon ment a helyezkedés, aranyesélyes csapatok "botlottak" futottak még gárdák ellen, annyira ostobák pedig még a fogadóirodák sem voltak, hogy ezt bekajálják, a zárókör előtt úgy változtatták az oddszaikat, hogy belekalkulálták: itt bizony esélyesek fognak botlani és pólótanoncok fognak oktatni. Ez így is lett, hiszen nézzük csak, milyen eredmények születtek: a franciák legyőzték a horvátokat, Ausztrália pedig lemosta Görögországot. Semmi értelme csoportelsőnek lenni Benedek ki is emelte, 2008-ban, Pekingben még rendben voltak a szabályok, a csoportelső jutalmul ugyanis kihagyhatta a negyeddöntőt, és rögtön négy közé jutott, így a csapatok nem taktikáztak, nem gondoltak arra, hogy "na, mi aztán nem akarunk csoportelsők lenni, akar a fene a másik ágon csoportnegyedik Montenegró ellen szenvedni, kifáradni, netán kiesni". Hosnyászky vízi csatája a brazilok ellen Forrás: MTI/Illyés Tibor Ezzel együtt tény, hogy a magyar csapat veretlenül esett ki, ám egyetlen komoly ellenfelét sem tudta legyőzni. Hogy valamit változtatni kell, az egyértelműen látszik, talán érdemes lenne visszamenni az időben 2013-ig, hogy mi volt az, ami akkor ment, most pedig nem, három éve ugyanis, a háromszoros olimpiai bajnokok visszavonulása után, a fiatalok mély vízbe dobásával sikerült egy olyan lelkes, a bukástól nem félő csapatot összehozni, amely parádés játékkal megnyerte a világbajnokságot. Aztán, ahogy telt az idő, ez a válogatott már nem tudott felhőtlenül játszani, vb-aranyérmesként a közönség is elvárta, hogy továbbra is tornagyőzelmeket érjen el, de ez egyszer sem sikerült. Összejött ugyan egy Eb-ezüstérem hazai pályán - a szerbek elleni döntő mondjuk nagyon csúnya volt -, idén Eb-bronzérmes lett a csapat, de - úgy tűnik - a magas elvárásokkal már nem tud mit kezdeni. Közhelynek tűnik, hogy már nyolc csapat is esélyes egy-egy pólótornán a dobogóra, pedig igaz, a feladat, hogy most a magyar póló nagy koponyái megtalálják azt az utat, ami újra az élmezőnybe röpítheti a válogatottat. A javítási lehetőség mindenesetre gyorsan érkezik, jövőre ugyanis Budapesten lesz a vizes vb. A braziloknak tartottunk egy kis pólóleckét Attól nem kellett félni, hogy hangulattalan lesz a brazilok elleni helyosztó, igaz, a csoportkörben még 10 ezren, ezúttal csak mintegy 3 ezren jöttek ki abba az arénába, ahol egy hete még Cseh Lászlóék szelték a vizet. Egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy ki jut tovább, az első perctől érezni lehetett, hogy ebből macska-egér játék lesz. Erdélyié volt az első magyar gól, éles szögből talált be, majd Varga Dénes ziccergólja következett. Aztán felrobbant az aréna, mert Baches szépíteni tudott, de ezzel jó időre ellőtték a puskaporukat a házigazdák. Decker távolról lőtt bombagólt, majd emberelőnyben Erdélyi volt újra eredményes, és ezzel zárult az első negyed. A folytatásban sem kellett izgulni, Vámos minden erejét beleadva lőtt, és majdnem kiszakította a hálót, Varga Dániel magyar időkérés után talált be, Szivós pedig két méterről mattolta Szorót. Nagy szerepe volt Nagy Viktornak abban, hogy a brazilok egy gólnál befékeztek, szebbnél szebb védéseket mutatott be. A magyarok próbálták élvezni a meccset, és szinte fél gőzzel pólózva is úgy alakult az eredmény, ahogyan a mieink szerették volna. A legjobb formában ma Erdélyi Balázs volt, a harmadik negyedet két góllal kezdte, főleg a második, éles szögből szerzett találata volt igen látványos. Ekkor kaptak egy fórt a brazilok, és sikerült megduplázni góljaik számát, eljutottak kettőig. Nay Viktor viszont nagyon nem szeret gólt kapni, Perrone távoli gólja után majdnem leszedte a védők fejét. A közönség nagy hangulatban volt, tapsolt, táncolgatott, ünnepelt, a brazilok nem is igazán bánták, hogy 9-3-ra az ellenfél vezet. Hárai és Kis Gábor emberelőnyből volt eredményes, közte Crivella hat méterről lőtt nagy gólt (11-4). A hangulat a végére leült, Zalánki is rezignáltan vette tudomásul, hogy a szép lövése után már egy tucat gólnál jár a magyar csapat (12-4). A végén Varga Dénes gondoskodott arról, hogy több mint háromszor annyi gólunk legyen, mint a házigazdának, így a vége: 13-4. A közönség - a végére összegyűltek ötezren - tapsol, a csapattagok gratulálnak egymásnak. Négy éve ötödik lett a legendás Kemény-csapat A folytatásban a magyar csapat a görög-spanyol meccs vesztesével mérkőzhet meg az ötödik helyért, így a kérdés az lesz, hogy sikerül-e elérni ugyanazt a pozíciót, mint négy éve, Londonban. Akkor az a végeredmény összességében óriási csalódást okozott mindenkinek, a legfájóbb a víz alatt sírva fakadó Kásás Tamást volt látni. Érdemes visszaemlékezni, hogy a pólólegenda mit mondott akkor a hogyan továbbról? "Nem tudom, mit hoz a jövő, de az biztos, hogy nagyon nagy türelemre lesz szükség. Én most azt mondom a szurkolóknak, fogadják el, hogy teljesen új csapatot kell építeni. Újítani kell minden szinten, lehetőséget kell adni másoknak. Nem tudom, milyen az utánpótlás, annyira nem ismerem a játékosokat, de biztos, hogy vannak tehetséges pólósok, új, lelkes, sikerre éhes csapatot kell kialakítani." Let's block ads! (Why?) Forrás...
