Hunyadi János halála után az ország nagyon rövid idő alatt káoszba süllyedt, V. László király és a főúri pártok polgárháborús viszonyok közé lökték az országot. A nagy törökverővel sírba szálltak a Balkán felszabadítására tervezett keresztes háború tervei, és ismételt lendületet kapott a főúri ligák gyilkos hatalmi harca. Az egyik oldalon a nagyhatalmú báró, V. László király gyámja, Cillei Ulrik és Garai László állt – a másikon a Hunyadi fiúk és Szilágyi Mihály. Elszabadultak az indulatok Nem volt kérdés, hogy Hunyadi János halálával ki kerül lépéselőnybe. A király Futakra hívott össze országgyűlést, ahová haddal érkezett: Hunyadi Lászlót, a család ifjú fejét itt lemondatták a Hunyadiak által kezelt királyi birtokokról és várakról, az országos főkapitányi tisztet pedig Cillei Ulrikra ruházta az uralkodó. Ezzel nyilvánvalóan eldőlt a bárói ligák közti erőegyensúly, de Hunyadi nem adta fel. A király és kísérete 1456. november 8-án jelent meg Nándorfehérvár átvételére, de fegyveresei nem léphettek be a várba. A hangulat békés volt, amíg a másnap reggeli miséről ki nem hívták Cilleit sürgős ügyek elintézésére hivatkozva. Ekkor alakult ki a szóváltás, amely során Hunyadi és Cillei is fegyvert rántott, a végén pedig Cillei holtan rogyott össze. A király megijedt, és Lászlóra ruházta az országos főkapitányi címet, visszaadta a korábban átadott birtokokat. Az uralkodó bármit megtett, csak szabaduljon. Bárhogy nézzük, akár véletlen volt, akár eltervezett merénylet, Cillei halála érzékeny veszteség volt az országnak, a véres incidens pedig több szövetségest elfordított a Hunyadi-klántól. Megszegte esküjét Érezte ezt ő maga is, mert 1456. november 23-án Szilágyi Erzsébet Temesváron írásos ígéretet csikart ki a hazafelé tartó uralkodótól: Cillei haláláért bosszút állni nem fog. A király a Bibliára tett kézzel esküdött. A béke persze ezzel csak látszólag állt helyre, A király környezetében csoportosuló főuri liga nem volt hajlandó elfogadni a helyzetet, bosszúért kiáltott. Meggyőzték a királyt, hogy Hunyadi László az életére tör, koronáját akarja. És tőrbe csalták: Budára hívták haditanácsba, a török elleni keresztes hadjárat megszervezésére. Az udvarban azonban nem tanácskozás, hanem per várta, a vád felségárulás volt. Szokatlanul gyorsan, három nap alatt bűnösnek találták, és 1457. március 16-án a budai Szent György téren lefejezték. Mátyást fogolyként Bécsbe, majd Prágába szállították. Szerencsétlen V. László sem sokkal élte túl. Megszegett esküjének első évfordulóján, 1457. november 23-án váratlanul elhunyt. Persze sokan azonnal merényletre gondoltak, de ma már tudjuk: az alig 17 éves fiú, hazánk második Habsburg királya leukémiában szenvedett. Szinte gyerek volt még, egész életében a főúri érdekcsoportok rabja és játékszere. Önálló uralkodásra nem nyílt alkalma, nem tehetett ő valójában sem az esküszegésről, sem Cillei, sem Hunyadi haláláról. Őt is ugyanaz gyötörte, mint a török fenyegette országot: önérdek, széthúzás, belviszály.
