Játékoskörökben úgy szokás utalni – illetve most már emlékezni – David Bowie-ra, mint aki szinte az összes menő karaktert ihlette. Ez komoly, tessék csak megnézni ezt az ábrasort: ott van mindenhol a Final Fantasytól a Resident Evilön át a Half Life 2-ig. Azt viszont kevesen tudják, hogy Bowie konkrétan megjelent egy – kissé méltatlanul elfeledett – kalandjátékban, méghozzá nem is egy példányban: az Omikron: The Nomad Soul című programban egy lázadó vallásos szektavezér arcát és hangját kölcsönözte, illetve egy szintén ellenálló, titokban koncertezgető együttes frontemberét “alakította”, kifejezetten a játék kedvéért írt, saját dalokat előadva. Itt az egyik koncertrészlet: A dalok mindegyike később átdolgozva megjelent, vagy a soron következő Hours… album részeként, vagy az azt övező kislemezek b-oldalas számaként. A játékbeli együttes neve egyébként Dreamers, amely az album záródalának címe lett. Az Omikron: The Nomad Soul mai szemmel grafikailag és játékmenetét tekintve is nehézkes játék, csúnyán öregedett szegény, pedig több érdekes, korát megelőző ötletet is tartalmazott, amikor 1999-ben megjelent Dreamcast konzolra és Windowsra. Az eleve szokatlan felvezetés szerint egy képzeletbeli város, Omikron egy rendőrtisztje megnyit egy dimenziókaput, amin keresztül megkéri a játékost (igen, téged), hogy szállja meg a testét és fejtse meg a városban garázdálkodó sorozatgyilkos rejtélyét. (Azt, hogy egy szereplő közvetlenül “kiszól” a programból és megszólítja a játékost, azaz szakszóval: áttöri a negyedik falat, csak kivételes esetben merték eljátszani fejlesztők a játéktörténelem során, az élmény ugyanis nagyon furcsán szokott elsülni.) Az egyébként hagyományos akció-kaland elemeket felvonultató Omikronban nem ez az egyetlen furcsaság: meglepően élethű például a gyalogos- és autóforgalommal ellátott város, amelyet szabadon bejárhatunk, illetve, hogy a játékos, ha meghal, belebújhat több Omikronban kóricáló karakter bőrébe és folytathatja a nyomozást. Az egyik ilyen karaktert egyébként Bowie feleségéről, a modell Imanról mintázták, már amennyire a korabeli grafikai lehetőségek (a 3D-s modellek részletességére gondolunk) engedték. Itt van Bowie mint a bizarr szekta vezetője, Boz: A játékot értékelték a kritikusok, de a közönség nem tudott mit kezdeni vele: a boltok polcain porosodott meg, így a kiadó Eidos le is állította a megkezdett Playstation és Playstation 2-konverziókat. Szerencsére a rendező (mert hogy a Nomad Soulnak ilyenje is volt) David Cage tovább finomította az ötleteit, Quantic Dream nevű csapatával pedig később sikert sikerre halmozott: övék a szintén sorozatgyilkosos Fahrenheit – Indigo Prophecy és a Heavy Rain is, illetve az Ellen Page is Willem Dafoe főszereplésével készült, természetfeletti kaland, a Beyond: Two Souls. Jelenleg egy Detroitban játszódó történeten dolgozik, főszerepben egy öntudatára ébredt robotlánnyal.
