Memória, Avagy Egy Titokzatosan Működő Rendszer Az Agyunkban

Sokszor hallani, hogy "bezzeg fiatalkoromban milyen jól is működött még az agyam", de az igazság az, hogy többségünknél most is jól működik, csak az évtizedek alatt olyan sok mindent tárolt már el, hogy a keresőrendszer már nehezen birkózik meg az adatmennyiséggel.

Mi a véleményetek/tapasztalatok ebben a témában?

 

Szerintem teljesen igaz az hogy ugyanúgy működik mint fiatalkorban (persze ehhez aktívan használni is kell)viszont vannak érdekes dolgok:
A feleségem a nap 12 órájában számok halmazával foglalkozik,nem nagyon ér rá más információ befogadására ezért sokszor szavakat elfelejt viszont egy pillanat alatt körülírja mit akart mondani.
Ezért én mint gondolat olvasó vagyok nyilvántartva otthon.

 

Értem amikor szenilisek lesztek olyankor formázátok a c meghajtót hogy egy kicsit ki ürüljön az a adatmennyiség.

 

Nem-nem, a szenilitás, amikor rossz szektorok keletkeznek, de az oprendszer nem jelöli őket rossznak. Azaz tovább használja. A memória, az olyan, mint egy háló. Az elemeket asszociációs kapcsolatok kötik össze. Amikor egy elem rossz szektoron helyezkedik el, akkor az összes kapcsolata elvész. Ha egy elem csak rossz szektorokkal van kapcsolatban, azt már nem éred el soha.
Az Alzheimer az már egy más kérdés. Ott a lemez kezd szépen lebomlani molekuláira.

 

Váú,mi vagy te agy sebész

 

Tuti orvos,földi halandó nme fogalmazná meg ilyen szakszerűen.
Nekem például a a pillanatnyi dolgok maradnak ki sokszor.egyszerüen nem emlékszem rá hogy 5 percel ezelőt ki mit mondott.mondjuk ez csk akkor van ha nme fontos amit mondtak nekem

 

(Dehogy vagyok orvos, ne sértegess! Csak érdekel, hogyan működik a világ, és benne minden.)
Ez már inkább a tanulási folyamathoz kapcsolódik. Először minden a pufferbe kerül, amit rövid távú memóriának nevezünk. Ha nem kötöd valamihez, vagy nem ismétled elégszer, akkor nem kerül át a hosszú távú memóriába, az asszociatív hálóba, amiről már fentebb volt szó.

 

Nekem régen se, most se működött jól. Vagy legalábbis eléggé szelektíven. A feleségem szerint legalábbis amit mond az az egyik fülemen be, a másikon ki. De legalább a helyzet állandó, nem romlik
Komoly(abb)ra fordítva a szót; nyilván az agy is mint minden testrészünk öregszik. Én is észreveszem magamon, ill az öregebbeken mint ahogy nyilván más is, hogy a rövid távú memória romlik, a hosszabb távú pedig ehhez képest jobbnak tűnik. Szerintem ez pusztán annak köszönhető, hogy a hosszabb távú memóriában sokkal több "adat" van, így ott nehezebben tűnik fel a hiány.

 

aki sokat olvas az nem butul el szerintem