A felfuvalkodott béka Egyszer meglátta a réten az ökröt a béka. - Milyen hatalmas állat! - gondolta magában irigykedve. A többi békához pedig így szólt: - Megláthatjátok, hogy még ma megnövök én is ekkorára! - s elkezdte szívni a levegőt magába. A többi béka körülállta s csodálkozva nézte. -Hagyd abba az erőlködést! - mondta az egyik. - Elég már, így is te vagy a legnagyobb köztünk - így a másik. A béka azonban nem hagyta abba. Kidüllesztve a mellét, mérgesen kérdezte: „Melyikünk nagyobb hát? Az ökör vagy én?” - Az ökör - felelték. A béka még elszántabb lett. A pocakját még jobban fölfújta, még több levegőt szívott magába, már úgy nézett ki mint valami labda. - No, ki nagyobb? - nyögte ki nehezen. Ám a választ már nem hallhatta. Hatalmas pukkanással szétrepedt. [DOUBLEPOST=1427529551,1427204381][/DOUBLEPOST] A teknős és a nyúl Történt egyszer, hogy a nyúl és a teknős összeveszett azon, hogy kié legyen a folyópart. A teknős csak a víz mellett tudott élni, a nyuszi meg szeretett a folyóparton üldögélni. Azonban sehogyan sem fértek meg egymás mellett. - Azé legyen a folyópart - ajánlotta a nyuszi -, aki legyőzi a másikat versenyfutásban! A teknős, bár tudta, hogy a nyuszi az egyik leggyorsabb állat az erdőben, elfogadta a kihívást. A nyuszi csak nevetett az oktalan teknősön, biztos volt a győzelmében. Annyira bízott gyorsaságában, hogy leheveredett az út mellé és elaludt. A teknős viszont tudta magáról, hogy lassú a mozgása, így hát sietett tovább. Hamar elhagyta az alvó nyulat és ő ért elsőnek célba. A vízpart azóta is a teknősé. Lám,. Ha igazán akarja, a hanyag természetet legyőzi az igyekezet
