Minden nap kimondjuk, leírjuk nem egyszer, nem kétszer: O.K., oké, okés, okézsoké... Firkászok bűne! Egy világszerte elterjedt és népszerű amerikanizmus ez, a “hallo” kezét fogva az emberiség által leggyakrabban használt kifejezés. Eredete a múlt ködébe vész, pontosabban a tucatnyi magyarázat mindegyike elmés, és “akár úgy is lehetne”. Azért van egy, amit a legvalószínűbbnek nevezhetünk. Monogram Népszerű elmélet, miszerint az O.K. formájában egy monogram tett szert új jelentésre. Egyesek úgy tudják, Keokuk indián törzsfő szignálta nevének kezdőbetűivel az amerikai kormánnyal kötött szerződéseket. Az O betű az angol old, azaz öreg szóból kerül a képbe, mint kedveskedő jelző: Old Keokuk valami olyasmit jelent, hogy a jó öreg Keokuk. Mások Otto Krueger, a Ford minőségellenőrét sejtik a háttérben. A hibátlan autók szélvédőjére írt monogramjával jelezte, minden rendben. Ha elfogadjuk a szignós eredetet, Kruegeren kívül számos üzletember, ügynök, minőségellenőr állhat a háttérben – logikus lenne, de ne fogadjuk el, menjünk tovább. Idegen szó Származhat egy, az angol fül számára ismeretlen, idegen kifejezésből is. A legnépszerűbb történet szerint 1815-ben az amerikai hadsereg harcát csaktó indiánok segítették a britek és más őslakos törzsek ellen Pusmataha törzsfőnök vezetésével. A későbbi elnök, Andrew Jackson ekkor hadvezérként állt a sereg élén, egy alkalommal pedig a mellette álló Pusmatahát kérdezte: hogy áll a csata? A főnök annyit mondott: OK, kiejtve okay, ami az ő nyelvén annyit tett, minden rendben. Jacksonnak ez nagyon megtetszett, “felvette szótárába” és terjesztette. Görög, skót szavak “átirata” is felmerült, de mi most egy piás lehetőséget választottunk. Az alkoholt az amerikaiak sem vetették meg, a karibi rumok kedvelt italoknak számítottak. A rumszállímányok kiindulópontja pedig a haiti szigetén fekvő Aux Cayes kikötője volt, a szó kiejtése: okáj. Nyilván az Okájból érkező rum teljesen rendben volt, ha a kifejezést másra is elkezdték alkalmazni. Ám ez még mindig nem a legvalószínűbb magyarázat. Viccnek indult Azt ugyanis Allen Walker Read nyelvész adta meg, pontosabban megtalálta az O.K. első hiteles említését. Az 1830-as években bostoni zsurnaliszták kedvelt szórakozása volt a többszavas kifejezéseket csupán a szavak kezdőbetűivel említeni, majd utána zárójelben megadni a “megfejtést”. Például így: “J. Eliot Brown… a múlt szombaton d.u. 4 órakor egy párbajban E.R.K (Egyik Rangos Elöljárónkkal) E.H. (Elesett Hobokennél)”. Semmi értelme nem volt, viccnek fogták fel, tényleg csak szórakoztak. De annyira tetszett nekik, hogy országszerte elterjedt, és később már gyakran tudatosan helytelenül betűzték a szavakat, kiejtésük, és nem írásmódjuk szerint. O.W. lett például az all right-ból, és 1839. március 23-án a Boston Morning Post egyik cikkében megjelent: O.K., azaz all correct – itt is direkt a szótári írásmódtól eltérő rövidítéssel. Elnöki támogatást kapott Az újságírók részéről múló hóbort volt az egész, ám az “oké” hamarosan politikai magasságra emelkedett. Gyorsan vegyük is ki a kukából a monogramos magyarázatot és poroljuk le. Történt ugyanis, hogy Martin Van Buren elnök 1840-ben újraválasztásáért küzdött. A New York állambeli Kinderhookban született, ez elé csapva a már ismert Old jelzőt megszületett a Demokrata OK Klub, és a kampánymondat: Ha Van Burenre szavaz, egész Amerikának “O.K.” lesz. Értik, ugye? Vicces, de amikor a jelölt végül elbukta a választást, ellenfelei is O.K.-t skandáltak, ám ennek értelme épp az ellenkezője volt: “Off to Kinderhook”, vagyis “Irány vissza Kinderhookba!”… Ilyen kezdet után pedig már cseppet sem csodálkozhatunk azon, hogy az O.K. gyökeret vert az amerikai köznyelvben, katonáik pedig elterjesztették az egész világon. Ez tehát a szó valós eredete. Oké?
